Az office home háborúk

A Sodipedia wikiből

A home office kifejezés sokaknak ismerős, mint otthonról végzett irodai munka. Az egyébként is fordítottan bekötött Endrénél természetesen ez is fordítva van - ő nem egy esetben az irodát tekinti otthonának, valamint a kanapén való csövezést és irodaszékben rejszolást az életcéljának. Nála az office a home.

Az I. office home háború

Az I. office home háború hadszíntere Budapest (Magyarország) volt. A legsúlyosabb ütközetek a Kolosy téren zajlottak, de némi tüzérségi előkészítés már Pátyon és a XI. kerületi Nándorfejérvár köznél is megtörtént a korábbi években.

A hadban álló felek

támadók:

  • Kiss Endre Farkas (SoDI), tehetségtelen kvázi-programozó, tehetségtelen videóriporter, pedofil

védelem:

  • Rocskai János (Janó papó), kommunista APEH funkcionárius, sikkasztó "pénzmentő", tábornagy
*Rocskai Gergő (Geri), operatív tiszt, altábornagy
*Rocskainé Kovács Veronika (Vera mama), sikkasztó "pénzmentő", hadtáp ellátótiszt, (SZT tisztként az ellenség beépített ügynöke)
  • intervencionista szabadcsapatok (23. "Soditrollok" zászlóalj)

Áldozatok

  • 1 db egészségügyi okok miatt elhalálozott főtiszt (SZT ügynök)
  • 1 db kilakoltatott recskaboy
  • 1 db biológiai és vegyi támadásokkal sújtott irodahelyiség
  • 1 db elveszett gumivég
  • 1 db kameraállvány (Kántor)

Rövid leírás

A támadó a régi bejáratott hadicsel szerint (Budavár török általi elfoglalása) látszólag békés céllal, ideiglenes jelleggel érkezett rövid időre a Kolosy térre állomásozni, azonban álruháját hamar ledobta és védelmi állást épített ki a Pénzmentő Kft. irodájában. A védők eleinte nem bánták az idegen csapatok jelenlétét (sőt, a területükre behívást ők maguk rendelték el), mert szabad mozgásukat a másik oldal nem akadályozta. A helyzet akkor változott meg, amikor a támadó biológiai és vegyi fegyvereket vetett be (penésztelep kialakulása, undorító rumli, kosz és mocsok mindenhol, ondófoltok és használt zsebkendők garmadája). A háború éveken keresztül húzódott, a tábornagy és altábornagy erejüket megfeszítve küzdöttek a támadó erők kipaterolásáért. Nem számítottak azonban arra, hogy küzdelmüket saját soraikba férkőző erők szabotálták. Mint kiderült, a hadtápért felelős tiszt titokban az ellenség érdekeit képviselte. A küzdelemben azonban a védelem segítségére voltak az olykor meglepetésszerű csapást indító intervencionista szabadcsapatok, akiknek találatai után a támadó rendszeresen visszahúzódott sáncaiba, a sebeit nyalogatni.

A nem harccselekmény közben, hanem egészségügyi okokból eltávozó SZT tiszt tevékenységének felszámolása után a védelem átcsoportosította erőit és azonnali, megsemmisítő erejű támadásba lendült. Ennek eredményeképpen a támadó fél feladta állásait és a határt átlépve, Berlinbe (Németország) menekült.

A II. office home háború

Az II. office home háború hadszíntere Berlin (Németország) volt. Ennek a háborúnak az volt a különlegessége, hogy egyszerre két fronton is zajlott, ugyanis a támadó két erősséget is bevett, amelyeket erőddé alakított át és egyikből sem hagyta kifüstölni magát. Az egyik erősség a Wedekindstrasse 22 volt, amelynek a kódneve Ogre-schanze (vagy más forrásokban: nikecell-odú). A másik hadjárat a stratégiai fontosságú német vállalat, az EsPresto AG irodaasztala alatti élőhely (helyi kifejezéssel: Lebensraum) megszerzéséért folyt. Itt is voltak már megelőző csapások, Hamburg és Berlin más hadszínterein.

A hadban álló felek

támadók:

  • Kiss Endre Farkas (SoDI), tehetségtelen kvázi-programozó, tehetségtelen vlogger/streamer, pedofil
*zsidó uzsorások (Targo Bank, Advanzia bank, Consors Finanz)

védelem:

  • Peter Biersack, táborparancsnok, SS-vezérezredes
  • Josef Biersack, helyettes parancsnok, SS-altábornagy
  • Freiherr von und zu Schreck (mozgalmi álneve: Frank Gutsche, más forrásokban Herr Stromski, Manfred Prell), ex-Stasi SZT tiszt, ex-munkásőr
  • intervencionista szabadcsapatok (23. "Soditrollok" dandár)

Áldozatok

  • 1 db biológiai és vegyi támadásokkal sújtott Ogre-schanze
  • 1 db biológiai és vegyi támadásokkal sújtott irodahelyiség
  • 1 db súlyos, életveszélyes sebet kapott Herr Schreck
  • 1 db HP Compaq LA2405wg típusú monitor (MIA)
  • 1 db kirúgott recskaboy
  • számos hátrahagyott hadfelszerelés


Rövid leírás

A háború 2017-2020 között zajlott. Az I. office home háború után külföldre menekült támadó több védelmi állást is próbált kialakítani Hamburgban és Berlinben, azonban ezeket rendre felszámolták. Végül a Wedekindstrasse 22. szám alatti Ogre-schanze-ban tudott berendezkedni. A módszer ugyanaz volt, mint az I. office home háború idején: ideiglenes jelleggel a stratégiai ponton való állomásozás. A különbség, hogy ebben az esetben a tartózkodásáért hadisarcot is kénytelen volt fizetni. A stratégiai fontosságú EsPresto AG-ba való beszivárgás után a támadó azonnal megkezdte a belső bomlasztást, valamint az előkészületeit annak, hogy az EsPresto irodaasztala alatt is életvitelszerűen berendezkedjen, ha a Wedekindstrasse-i állásait feladni lesz kénytelen. Azonban mivel a szükségállapot és a katonai törvénykezés már vagy 80 éve nincs hatályban a túlságosan liberális Németországban, a védelem az Auschwitz-ba hurcolás és a statáriális főbelövés helyett más módszerekkel kényszerült harcolni.

Miután a védelem prominensei észlelték a támadó szabotőr tevékenységeit, harcba léptek és megpróbálták lépésről lépésre kiszorítani a támadót a stratégiai fontosságú területekről. Freiherr von und zu Schreck egyre magasabbra és magasabbra stromfolta a hadisarc összegét, abban a reményben, hogy a támadó gazdasága összeomlik és önmagától kapitulációra kényszerül. Nem számolt azonban azzal, hogy a támadó gazdasági hátterét - igaz, önös haszonszerzés reményében - zsidó uzsorások tőkésítették fel, így ez a taktika nem vezetett sikerre. Freiherr von und zu Schreck viszont egy ravasz hadicsellel bevette a stratégiai magaslatot (felső zár), amivel elérte, hogy sakkban tartsa a támadót. Eközben a másik fronton a táborparancsnok bevezette a hadiállapotot és az iroda területéről való visszavonulásra szólította fel a támadót. Mivel a támadó nem értett németül, a burkolt fenyegetést is tartalmazó felszólítást figyelmen kívül hagyta, ezzel az EsPresto AG területén is fellángoltak a harcok. A táborparancsnok - átgondolt stratégiával, a várható biológiai támadásra gondolva - kiürítette a körletet, így a támadó egyedül barikádozta el magát az üres teremben az íróasztala mögött. Amit a jelek szerint utolsó előtti töltényig tartani akar. A háborúba ismét beszálltak az I. office home háború veteránjai - ugyanis az intervencionista szabadcsapatok a háború végeztével nem oszlottak fel, hanem tevékenységüket tovább folytatták, sőt toborzás útján dandárrá szerveződtek.

A harccselekmények a hátországot is megviselték. Mindkét hadszíntér (az Ogre-schanze és az EsPresto AG irodája) sokat szenvedett a kiújuló biológiai támadásoktól, amelyek elsősorban a támadó közegészségügyi viszonyainak és szagának köszönhető. A támadó aljas módon terrorbombázásokat is bevetett, amelyek óriási károkat okoztak a Ogre-schanze állagában. A károkozásért járó kártérítéseket azonban Freiherr von und zu Schreck képes volt behajtani a Genfi Egyezmény pontjaira hivatkozva. A háború egyik ütközetében Freiherr von und zu Schreck találatot kapott és egy időre lazarettbe kényszerült. Így gyengélkedése miatt csak a stratégia magaslat birtokában bízhat abban, hogy érdekeit érvényesíteni tudja. Esélyeit viszont növeli, hogy erőit gépesített hadosztállyá szervezte (járókeret).

2020. április 22-én és 23-án a védelem azonban sose látott esélyt kapott a totális győzelem kivívására. Az intervencionista diverzáns alakulatok képesek voltak kicsempészni az ellenség képernyőjéről egy Top Secret minősítéssel ellátott screenshot-ot, amelyen meg voltak jelölve az ellenséges egységek elhelyezkedéseinek pontos koordinátái. Ezáltal a védelmi erők tökéletesen bemérték az ekkora már Frank Gutsche kódszóval jelölt Freiherr von und zu Schreck területén elhelyezkedő támadóállásokat. Az intervencionista szabadcsapatok a mindenkori orosz/szovjet taktika szerint tömegrohamot indítottak a végső győzelem kivívására, emberveszteségekkel (bannolások, letiltások) nem törődve.

Az intervencionista szabadcsapatok dandárja eddigre már akkora csapásmérő erővel rendelkezett, hogy az Ogre-schanze koordinátáit nagy kaliberű, 320 mm-es tüzérséggel (32 cm-es pizzák), gépesített egységekkel (motoros pizzafutárok), Molotov-koktélokkal (alkohol rendelések) szórták meg. A támadások közben dezinformációs propagandával is megszórták a támadó állásait (német apróhirdetések), amelyek óriási felfordulást és fejetlenséget okoztak az ellenség szervezettségében. A tüzérségi offenzíva súlyosságát jól jelzi, hogy napokon keresztül tartott, a támadó erői pedig csak tehetetlenül forgatták a fejüket, agysejtek milliói pusztultak el az armageddonban.

A Lebensraumot birtokló Freiherr von und zu Schreck megérzte a pillanat stratégiai jelentőségét. Többször is behatolt a támadó állásaiba, mindezt kopogtatás nélkül tette és hangos szóval felszólította a kapitulációra. Mivel a támadó nem akarta tudomásul venni a vereségét, Freiherr von und zu Schreck utolsó erőit is mozgósította a megsemmisítő erejű támadásban. Csapatai már nem hogy bajonettel, hanem puszta kézzel vívták az utolsó harcot, a végén már nyitott tenyérrel ütötték a támadó erőit. A támadó feje fölött kezdtek összecsapni a hullámok, mert időközben az EsPresto AG hadszínterén is vereséget szenvedett. Hosszú ideig még ragaszkodott ahhoz a tévképzethez, hogy bizonyos egységei még mindig utóvédharcot folytatnak az EsPresto területén, de a valóságban a vezérezredes ekkorra már minden állását és digitális jelenlétét megszüntette a hadszíntéren.

Látva kilátástalan helyzetét és a folyamatos szorongatást, a támadó végül rugalmas elszakadással az Ogre-schanze hadszínterét is elhagyni kényszerült. Ugyan fogadkozott, hogy mindez nem valódi visszavonulás és újbóli megerősödésével visszafoglalja az Ogre-schanze-ben és az EsPresto AG-ben birtokolt állásait, távozása valójában fejvesztett, reménytelen menekülést jelentett. Hadianyagainak, harceszközeinek nagy részét kénytelen volt hátrahagyni az Ogre-schanze területén, így Freiherr von und zu Schreck képes volt kompenzálni magát az elszenvedett veszteségekért. Az EsPresto AG-nál azonban nem kerülhette el a formális kapitulációt. Az SS-vezérezredes (hasonlóképpen Hitlerhez, a francia hadjáratot lezáró Compiègne-i vagon esetében) szándékos megalázásként a 13. "Handschar" SS-hadosztály egy osztagát (Mohamed) küldte el a feltétel nélküli kapituláció okmányaival.

A nagy visszavonulás Ausztriába vezetett, ennek során a támadó összeállt a Porrajmos néhány menekültjével és ideiglenesen Linz-ben táboroztak le. A támadó ereje és mentális képessége eddigre annyira meggyengült, hogy teljesen elvesztette befolyását a saját sorsa felett, így tulajdonképpen a cigánykaraván alárendeltségébe helyezte át erőit.

A linzi Blitzkrieg

A villámháborús taktika (Blitzkrieg) klasszikus iskolapéldája, az 1939-es lengyelországi hadjárat alig több, mint 1 hónapig tartott. Az 1940-es francia hadjárat is kevesebb, mint 2 hónap alatt befejeződött. A 2020-as linzi hadjárat azonban hadtörténelmi csúcsot döntött. Első ütközetében, az I. Partner hadműveletnél ugyanis mindössze 2020. szeptember 15-től október 8-ig tartott a totális győzelem kivívása, a II. Partner hadművelet pedig gyakorlatilag már akkor befejeződött, mielőtt elkezdődött volna.

Az I. Partner-hadművelet

A hadban álló felek

támadók:

  • Kiss Endre Farkas (SoDI), tehetségtelen kvázi-programozó, pedofil

védelem:

  • Rainer Reichl, SS-vezérezredes
  • Thomas Wegerer, SS-őrnagy
  • Tóth Ádám, besorozott csendőr-főhadnagy
  • intervencionista szabadcsapatok (23. "Soditrollok" dandár)

Áldozatok

  • 1 db kirúgott recskaboy
  • 2 doboz bébitápszer

Rövid leírás

A támadó a Porrajmos menekültjeivel együtt érkezett meg Linz-be (Ausztria, avagy az Anschluss-t figyelembe véve: Dél-Németország) és a cigányok táborhelyén rendezkedett be, a Goethestrasse 7-ben. Azonban a rafinált cigányok nem hagyták, hogy a teljesen demoralizált támadó rajtuk kezdjen élősködni, hanem egy éjszaka szekérre ültek és magára hagyták a cigányputriban, a limlomjaikkal együtt.

A támadó Linz-ben újabb frontot nyitott, az újabb Lebensraum megszállása érdekében. A célpont ezúttal a 2. "Das Reich" SS-hadosztály világháború utáni újraszerveződése és partneri egységekkel (többek közt magyar csendőr osztaggal) való feltöltése, a (das) Reichl und Partner SS-hadosztály volt. A támadó a folyamatos vereségei és saját harci képességeinek, demoralizáltságának ismeretében eleve kétségek között kezdte meg a hadjáratot. A hajnali órákban gyakran riadt fel, poszttraumás stressz(nélküli nyugi) szindrómaként fegyverek (billentyűzetek) kereplését hallucinálva.

Ahogy a korábbi office home háborúk esetében, ezúttal is a intervencionista szabadcsapatok harcoltak az élen a fronton. A (das) Reichl und Partner SS-hadosztály még épp csak észlelte a veszélyt és elkezdett hadállásaiba felvonulni, amikor az intervencionista szabadcsapatok már az egész hadjáratot eldöntő csapásokat mértek a támadóra. Ahogy a világháború moszkvai csatájában bizonyos német felderítőegységek már elérték a moszkvai villamos külvárosi végállomását, a 2020-as linzi Blitzkrieg-nél a szabadcsapatok "Holz-Känguru" felderítőegysége egészen a támadó főhadiszállásáig jutott el. Sőt a támadó egységeiről kamerafelvételeket is készített a szabadcsapatok hírszerzése számára, mielőtt küldetését teljesítve, észrevétlenül visszavonult. Így a berlini Wedekindstrasse-i hadálláshoz hasonlóan a Goethestrasse-i felvonulási terv is az intervencionista szabadcsapatok kezébe került. Ekkor derült fény arra is, hogy a támadónak nem volt lehetősége metamfetaminnal erősíteni harci kedvét és képességeit, mint anno a német katonáknak, ehelyett bébitápszer cuclizásával próbálta erősíteni a szervezetét.

A szabadcsapatok dandárja már épp a legmagasabb szinten folytatott taktikai tanácskozást (amely során szövetségesi kapcsolatot terveztek létesíteni a támadó hátában harcra készen álló magyar csendőr osztaggal), amikor a hadjárat amilyen hamar elkezdődött, úgy véget is ért. Meg sem várva a támadó szabotőr tevékenységének kiteljesedését, a (das) Reichl und Partner SS-hadosztály parancsnoksága egyszerűen magához rendelte a támadót és azonnali kapitulációra szólította fel. A támadót mindez felkészületlenül érte, még "nürnbergi per II" sem volt, ahol előadhatta volna védekezését, így a békediktátumot azonnal aláírta.

Az alig több, mint 3 hétig tartó Blitzkrieg így újabb totális vereséggel ért véget a támadó számára, akinek a kilátásai egyre reménytelenebbek.

A II. Partner-hadművelet

A hadban álló felek

támadók:

  • Kiss Endre Farkas (SoDI), tehetségtelen kvázi-programozó, tehetségtelen streamer, pedofil

védelem:

  • Andreas Fellner, vezérkari főnök
  • dr. Sarvenas Enayati Ettehadieh, vezérkari ezredes

Áldozatok

  • 1 db kirúgott recskaboy
  • 1-2 db feleslegesen elfogyasztott, hadjáratot eldöntő dobozos sör

Rövid leírás

Nem sokkal az első linzi hadműveletben elszenvedett totális veresége után a támadó igazán aljas lépésre szánta el magát. Korábban csak Romániára volt jellemző az az erkölcsi pöcegödör szint, hogy addigi megbízható szövetségesét elárulva, azt azonnal hátba támadta. A támadó már a II. office home háború alatt is rengeteget köszönhetett az őt támogató, feltőkésítő zsidó uzsorásoknak, akik egyáltalán lehetőséget biztosítottak neki, hogy ne Etiópia szintű hadianyagokkal háborúzzon. Hála helyett azonban a támadó ellenük fordult és a zsidó uzsorások egyik prominensének, a Partner Banknak a hátországát kívánta felforgatni, pénztartalékaikat felemészteni, informatikai rendszerüket tönkretenni, hadállásaikba poloskákat (vagy csótányokat, penészkolóniát) telepíteni.

A (das) Reichl und Partner után így már II. Partner hadműveletnek nevezhető Partner Bank elleni hadműveleti terv azonban csúfos kudarcot vallott. Olyannyira, hogy bátran pályázhatna a világtörténelem legrövidebb hadjárata címre. Ugyanis a támadó gyakorlatilag már a háború kitörése pillanatában vereséget szenvedett. A támadó erői még épp csak tanácskozást folytattak az erre kijelölt fórumon a Partner Bank elleni hadműveletről, amikor a Bank megneszelte az ellenséges invázió tervét (a támadó valószínűleg a beszivárgás alkoholmámoros állapota miatt bukott le, ezért adhatták le a vészjelzést az őrök) és azonnali, megelőző csapást foganatosított. A szőnyegbombázás és a taktikai atomfegyver bevetése megsemmisítő erejű volt, hatására nukleáris tél és (auti) cunami söpört végig a támadó főhadiszállásán és fórumán.