Irodalmi percek: Az édesapa traumája

A Sodipedia wikiből

Bandi lassan kinyitotta a szemét. Hasogatott a feje. Kávét melegített, majd rágyújtott egy cigarettára. Reggel hat óra körül járt. Alig egy óra múlva indulni kell. Még mindig rajta volt a fél pár cipője, a kabátja is a konyha padlóján hevert. Legszívesebben töltött volna magának egy konyakot, de Gyöngyi azt nem engedné. Lassan feltápászkodott, és beállt a zuhany alá.


Tegnap istentelenül leitta magát, a taxisnak dupla pénzt fizetett, hogy hajlandó legyen hazahozni. De hát mégis mit az istent csinálhatott volna? Ezt nem lehet ép ésszel elviselni, de tompítani muszáj. A gyerekkel már az elejétől kezdve problémák voltak, mind fizikai, mind szellemi képességeiben a legrosszabb géneket örökölte. De ők megpróbálták a legjobbat nyújtani neki, hátha csak kicsit lassan érik. Majd bele gebedtek, a végén már minden este üvöltöztek Fifi miatt. Egy idő után Bandi már inkább a kocsmába menekült, hogy elkerülje a balhét, és mint később megtudta, Gyöngyi sem a gyerekkel matekozott ilyenkor, hanem annak a zsidó ügyvédnek a farkát cumizta. Ökölbe szorult a keze, amikor eszébe jutott. A kollégáitól tudta meg. Már amikor megházasodott, mondták neki, hogy egy gój sosem lesz elég jó egy ilyen zsidó úrilánynak. De hát az apja a Bata, nem értitek? Vágott vissza mindig Bandi, és ez általában elcsendesítette a többieket. Hiszen az öreg pártkapcsolatainak hála csak úgy szárnyalt az üzlet. Mindannyian soron kívül vehettek autót a Merkurnál, ráadásul milyen fantasztikus nyarakat töltöttek Őszödön, Burgaszban vagy Abáziában! Az volt ám az élet! Aztán jött Endi. Bandi elzárta a zuhanyt, törölközőt csavart maga köré, és kilépett a fürdőből.


Gyöngyi a konyhában ült és dohányzott. Szeme vörösen és üvegesen bámult a semmibe. Bandi sejtette, hogy egy percet sem aludt. Ő is csak azért tudott pár órát hunyni a konyhaasztalon, mert a szesz eltompította. Pár kedves szót akart szólni a nőhöz, de most nem ment neki. Ürességet és fájdalmat érzett. Már régóta csak kínos mosolyokat és szomorú pillantásokat kapott, amikor összefutott ismerősökkel, és a fia is vele volt. De ez most mindennél rosszabb. Bandi nagyanyja kórházban van, azt mondják infarktus. Idős már, nem biztos, hogy túléli. De legalább szép élete volt, az utolsó pár évet leszámítva... Azt a párat, amikor Fifit leküldték a nagymamához, hogy megmentsék a házasságukat. Bandi még az üveget is letette, és Gyöngyi is kiadta annak a kilincsorrúnak az útját. Étterembe jártak és színházba, moziba, nyáron újra elmentek Burgaszba. A mamának pénzt és csomagot küldtek kéthetente, és két-három havonta még Endit is meglátogatták. Egy cukrászda, egy állatkert vagy egy mozi, aztán vitték is vissza. Ilyenkor a nap maradék részében csak csöndben pihentek, és remélték, hogy a mama örökké élni fog.


De ennek most vége. Fél óra múlva úton lesznek. Talán bekapcsolja majd a rádiót, az segít ébren maradni, és nem is lesz olyan bántó a csend. Maga elé képzelte a fia arcát (ha egyáltalán arcnak lehet azt nevezni), és talán ettől, talán a tegnapi részegeskedéstől felkavarodott a gyomra. Hogy gyűlölte azt a gyereket. Undorodott magától, hogy ezt érzi, de nem tudott tenni ellene. Amikor eljött a szokásos negyedévi látogatás ideje, az előtte való héten napi 12-14 órákat is ledolgozott, Gyöngyi pedig egész napokat töltött takarítással, pedig már ragyogott a Király utcai lakás. De most már mindegy, nincs mit tenni. Ott ült az üres lakásban, a bútorok egy részét már áthordta az új budai lakásban, ahol együtt fog élni azzal. Azzal a szörnyszülöttel.


Tiszta ruhát húzott, és finoman gyöngyi vállára tette a kezét. Nem szólt semmit, az asszony is tudta, nem odázhatják el tovább a dolgot. Miközben a cipőjét kötötte, hallotta, hogy Gyöngyi is megnyitja a vizet a fürdőben. Elkezdte összepakolni az utolsó pár apróságot, amit még a lakásban hagytak. De ezeket is el kell vinni, holnap jön az új tulajdonos. Jó áron kelt el, egy gazdag izraeli vette meg, Gyöngyi kinti rokonai találták. Az asztalra kikészített kartondobozba pakolta a Bata és Schwarz nagyszülők szigorú askenázi vonásait megjelenítő keretezett fotókat, a kis réz menórát Endi szobájából, pár poharat, a kotyogót és egy képet, amin ő és Gyöngyi volt tizenöt évvel ezelőtt. Kidörzsölte a könnycseppet a szeméből. Hiszen vége. Gyöngyi képtelen együtt élni a gyerekkel. Könyörögve kérte, hogy adják állami gondozásba, és emigráljanak a rokonokhoz Izraelbe. Bandi is megkapná az állampolgárságot pár év alatt, jó kapcsolatai vannak a rokonoknak. Tudta, hogy egész életében bánni fogja, hogy nemet mondott, de nem tudta meglépni. Gyöngyi mindig is erősebb volt nála.


Miközben felesége felöltözött, ő megnézte, nem hagytak-e semmit a lakásban, majd levitte a dobozt és a bőröndöt a kocsiba. Cigarettára gyújtott, majd Gyöngyi is megjelent, és beszálltak az autóba. Indított, majd gázt adott. Innen már nincs visszaút. Verejték öntötte el a testét, amikor arra gondolt, hogy fog a helyiek szemébe nézni. Ez a hülye fasz gyerek! Rátámad a saját nagyanyjára, aztán addig cukkolja a mamát, amíg az le nem fordul az ágyról. Még jó, hogy Balázska ott volt, az ő idióta fia még a mentőket sem hívta volna ki, aztán ott hal meg a mama! Na ez a Balázs sem egy matyóhímzés, de legalább jó gyerek. Arra gondolt, hogy ha neki is csak egy szimplán defektes, de jó szándékú fia lenne, milyen boldogok lehettek volna Gyöngyivel. Nemrég nyílt meg az a zsidó iskola is, a Lauder, ahova a gyengébbeket is felveszik, és annyira nem is drága. Ott talán még barátokat is talált volna az Endi.


Megborzongott. Az egész baj abból van, hogy a mamánál is talált "barátokat". Hirtelen letért az autópályáról, majd erős fékezéssel megállt a leállósávban, kiszállt az autóból, a szalagkorlátra hajolt, és öklendezni kezdett. Pár perccel később újra úton voltak, Gyöngyi semmit sem kérdezett. De Bandi fejében elnyomta a motor zakatolását egy gondolat: a fiam buzi! A fiam egy a többi srácot fogdosó buzi! Ahelyett, hogy focizna, kártyázna vagy legalább cigizne a többiekkel, ez a nyomorult fagyit vett nekik hogy nézegesse és fogdossa a fütyijüket! Bandi görcsösen markolta a kormányt, és majdnem megint megállt hányni. Ezt a szégyent nem tudta feldolgozni. Szegény anyja, talán neki is jobb lenne, ha nem heverné ki ezt a szívrohamot. Oldalra fordult, és Gyöngyit látta, ahogy mered a semmibe. Talán neki is ezek járnak a fejében.


Hogy sírt, szinte önkívületben volt Gyöngyi, amikor megkapták a híreket, és nyilvánvalóvá vált, hogy AZ visszatér az életükbe. Az asszony komolyan fontolgatta az öngyilkosság gondolatát, csak Bandi rántotta vissza egyszer az ablakból. Ő meg zokogva üvöltött: Nem érted? Ez belőlem jött ki! Mégsem bírok ránézni sem! Nem is tudom, hogy torz külsejétől vagy az iszonyú lelkétől undorodom-e jobban! Undorodom! Érted, undorodom!!! Bandi tudta, hogy vége van. Azóta újra iszik. Miért is ne igyon? Mert akkor nem megy a munka? Aztán minek menjen, kinek keresse azt a pénzt? Annak az aberrált fiának? Neki elég annyi, amennyiből elég tompára issza magát ahhoz, ne tudjon gondolkodni. Kiszáradt a szája, miközben erre gondolt.


Amikor megálltak a következő benzinkútnál, hogy Gyöngyi elmehessen a mosdóba, lehúzott két féldecis vodkát. Annak szaga nincs, és ő legalább nyugodtabban vezet. Legalábbis ezzel nyugtatta magát. Amikor a főútra rátérve majdnem beléjük rohant valami őrült, Bandi egy tizedmásodpercig elgondolkodott rajta, hogy nem rántja el a kormányt. És amikor észrevette, hogy Gyöngyi arca meg sem rezdült a halálközeli élmény hatására, tudta, hogy a felesége is ugyanerre gondolt.


Mikor meglátta a falu nevét jelző táblát, csak ez az egy gondolat járt a fejében: Talán nem érem meg a hatvanat sem. Nem lenne kár. Egyáltalán nem.