Irodalmi percek: Karácsonyi angyal

A Sodipedia wikiből

Végignéztem a karácsonyba öltözött Magyarországon, és örömnek könnycseppje gyűlt szemem sarkába, ahogy a sok boldog arcot láttam, arcokat, amiken az ajándékozás öröme csillogott. Az önkéntesét, aki forró teát osztott szenteste a hajlék nélkül élőknek, a nővérét, aki 80 ezer forintos fizetéséből két gyereket nevel, mégis kiszorította az apró ajándékokat fillért fillérre rakva, a cigánysoron élő édesanyáét, aki csak egy tál meleg ételt tudott a családja elé rakni, azok mégis tündérként tekintettek rá.

De nini, miféle tüske ékelődött szemem bogarába? Úgy látszik, vannak, akiknek még ez a varázslatos nap sem lágyítja meg önző, kemény szívét, és még ekkor sem gondolnak azokra, akik egész évben kívánságukat lesik.

Ahogy elrepültem a Kolosy tér fölött, egy torz, púpos alakot láttam, aki pőrére vetkezve rángatja félmerev hímtagját, miközben muszka ifjak szintén ruhátlan testét figyeli kéjtől sóvár, vaksi malacszemével. Édesanyja eközben nővérénél eszik, a hónapban először meleget, és ki tudja mióta először húst. Éjjel bevackolja magát a dunyha alá, mert fűtésről régóta már csak nem is álmodhat. A parázna szörnyeteg édesapja egy fűtetlen, düledező kalyibában mond hálát az Úrnak az enyhe télért, és hogy a düledező tető még bírja az elemek ostromát. Könnyei már régen nincsenek, de fiára gondol. Aki iránt nem érez jogos gyűlölséget, pusztán atyai vágyat ágyéka gyümölcsének látogatására. Idén sem számíthat rá. Talán majd jövőre. Ha megéri. Akármelyikük.


Nem tudom tovább nézni e szörnyűséget, huss, irány tovább! De mi ez? Újpalota egén suhanok, és egy panelház felett libbenek el éppen, amikor ismét gyűlölséges látvány tárul szemem elé. Egy édesanya éppen a forró bejglit veszi ki a sütőből, aminek aranybarna, ropogós bőrén rögtön gőzzé válnak a ráhulló könnycseppek. De miért sír ez a tisztességben megőszült asszony? Egy alkoholmámorban úszó, őszhajú, vén törpe rivall a szegény anyára:

- Minek nekem pulóver, azt hogy iszom meg, mi?! Erre sem vagy jó, megyek, becserélem Sárkányra!

És maga után hangosan bevágva az ajtót, már siet is, hogy önzésétől és szenvedélye ördögétől vezetve, újabb napot változtasson változtasson pokollá. A nő a konyhában hokedlire rogy, könnyeinek patakja megállíthatatlanul tör elő ráncokkal övezett szeméből. Nem az idén is elmaradt ajándékért sír, nem számít az neki. Fia lelki üdvéért imádkozik. Hiába.


Játékmozdony vidám zakatolása űzi el a ború fellegeit pilláim elől. Végre! De hirtelen ürömmé változik az üröm, keserűvé a nevetés édessége. Kinyúlt atlétában ül egy pocakos vénember a csenevész fa melletti asztalnál, képernyő lidércfénye világítja meg gonosz vonásait, miközben ifjú, japán hölgyek szemérmetlenül sokat megmutató képeit nézve próbál életet lehelni régóta halott férfiasságába. Gyerek sehol, hála a Teremtőnek! De akkor miért a vonat? Blaszfémia! Rég elhalt nő földi maradványai körül kering bolygó hollandiként a játékvasút, körülötte üres és teli italos üvegek armadája szolgál bizarr háttérül. Apró hang jelzi egy mozgóképfelvétel világhálóra kerülését, a koszos öregember arcát sátáni mosoly varázsolja még ijesztőbbé. Gyermeke anyját becsmérli a galád a szeretet és Jézus urunk születésének ünnepén! A nőét, aki idén is szeretetben és ajándékokban gazdag karácsonyt varázsolt kislánya számára, és a legértékesebbet kapja érte cserébe. A gyermeki szeretetet. Amit a romlott rágalmazó sosem ízlelhet meg.


De elég! Ki a város fertőjéből, nosza! Már pislákolnak a határ fényei, amikor újabb otthon tárul a szemem elé. Két megfáradt, törődött proletár majszolja a süteményt tréningnadrágban, televíziós készülők szolgáltatja a zenei kíséretet a szomorú csendélethez. Lányuk és az unoka nemrég távozott, ajándékot is hoztak, mégsem öröm ragyogja be a káposztásmegyeri lakást. Hiába szól tévéműsor, nem nyomhatja el röfögéshez hasonló csámcsogás vad moraját, ami a kisszobából szűrődik ki. Tányérkerekségű, puffadt arc, táskás szemek, pókhas és aránytalanul girhes végtagok. Mi ez, Uram, netán egy ogrét küldött fel Lucifer a pokolból? Mégis ember ez, vagy olyasforma. Lábán furcsa gép villog, bűnözők jele ez, mint boszorkányoké a skarlát betű. Az amorf teremtmény malacszemei képernyőt vizslatnak, szájába újabb és újabb bejgliszeleteket helyeznek a vézna karok, miközben onnan az Úr választott népét szidalmazó, szódáskocsist megszégyenítően viszolyogtató káromkodások özöne tör elő. A vacsora behabzsolása után rögtön odújába zárkózott, a mosogatás nyűgét megfáradt szüleire hagyva, akiknek nem is az ajándék és a hála hiánya szúrja a legjobban szegény szívét, hanem az aggodalom, amit gyermekük sötét jövője kelt. A gyűlölet gennyét kiokádó, groteszk alak rácsok mögé készülődik. Nők és fiatalok estek zsarnoki vágyainak és perverziójának áldozatául.


Nem bírom ezt tovább, hátam mögött hagylak, bűnös Budapest, talán a vidéki lélek rusztikus szépsége majd megnyugvást hoz háborgó lelkemnek. Végre! Erre vártam! Gépjármű fékez le egy család takaros kis háza előtt, fáradt, de boldog férfi száll ki belőle, hóna alatt ajándékok. Messziről érkezett, a burkusok földjéről. Fia és felesége nyit ajtót kopogására, egyből a nyakába vetik magukat.

- De hol van kutyám, Buksi, miért nem ugrik lábamhoz, ahogy mindig szokott? Adjátok elő hűséges ebem, hogy teljes legyen a karácsony szép ünnepe! - kérleli asszonyát az ember, de válasz helyett csak lesütött szemeket lát, szégyen, keserűség és szomorúság járja át a hideg, téli levegőt.

- Buksi halott, ó, jó uram. - rebegi felesége. - De jer inkább be a jó melegbe, nem gyásznak van ideje! Kupa jó bor, forró hallé, és meglásd, boldogság veszi át bú helyét szívedben!

Az ember belép, a karácsonyfa szikrázó fényei és az alatta sorakozó ajándékok mosolyt csalnak munkában megfáradt, kérges arcára. Az asztalon roskadozó finomságok láttam büszkén néz feleségére, fia pedig jeles leckekönyvével tudatja vele, van értelme a sok napi járóföldre végzett, kemény helytállásnak. Már az ajándékokat bontják, amikor rájön, másik fiát még nem látta. Arca elborul, hangja megremeg, amikor feleségét kérdezi, merre jár a nagyobbik. - Ő nem ajándékoz, nincs neki miből, munkát kerüli, könyörgésemre sem szegődik el inasnak az üzembe. - Hadd látom azt a gyereket, asszony, mégiscsak a fiam! - horkan fel az ember. A nő kedvesen hívó szavára csatakos hajú, tokás figura csoszog be a nappaliba, nadrágja szára vértől vereslik. Apja szívét a karácsony és az aggódás enyhíti meg: - Gyere közénk, fiam, nem üres kézzel tértem haza, néked is hoztam ám vásár fiát! De mi az? Megsérültél? Mutasd a lábad apádnak! - Nem sérülés, csak koszos lettem, kint játszottam a... - akad el a furcsa gyermek szava. Nem is gyermek az, felnőtt ember, méghozzá nem is túl fiatal. Apja elsápad, testvére lesüti a szemét, anyja kapaszkodó után kutat. - Buksi! - zokog fel a férfi, amikor rájön, magzata miféle beteg, démoni aberrációban leli örömét. Az erős, felnőtt ember zokogni kezd, a fiatalabb gyermek az időközben elaléló anyját próbálja magához téríteni, a karácsony illúziója tükörként pattan szilánkjaira.


Uram, nem tudom ezt tovább nézni, engedd visszatérnem Mennyeknek Országába, mielőtt elmém meghasad ettől a rengeteg gonoszságtól! El innen, minél elébb! El! El! El!