Pszichiátriai összegzések

A Sodipedia wikiből

Bevezető

Talán sokak számára érdekes lehet, hogy mi teszi sorstársakká a tanszéken csak retardnak nevezett embereket. Súlyosan pszichotikus viselkedésük mögött egy-egy személyes trauma áll, ami olyan mértékben viselte meg őket, hogy azon nem tudtak túllépni. Ezért állandóan olyan helyzeteket alakítanak ki, amikben megpróbálják újraírni a sorsukat, és bebizonyítani a világnak, hogy tovább léptek az egykori problémákon, és azokat képesek kezelni. Talán tisztábbá válik az elmélet, ha példákon keresztül vizsgáljuk meg.


Sodi

A fórum névadója sokak szerint materialista és pénzhajhász, azonban ezek a tünetek csak elfedik a valós problémát. Ha valóban a pénz érdekelné, akkor az ő hátterével nem is túlságosan megfeszíti munkával elérhette volna a gazdagságot. Endre elismerésre vágyik. Arra, amit soha nem kapott meg a szüleitől vagy az osztálytársaitól. Ezért lett a nemzet önjelölt krónikása, ezért provokált pereket maga ellen, ezért hagyta ki az anyját a Sas tanár uras ügyből. Be akarta bizonyítani, hogy ő képes rá, és egyedül is el fogja érni. Emiatt lebegtette sokáig a shaját megoldást is. Nem a vele járó anyagi sikert, hanem az elismerést szomjazta. Ezért nem a hétköznapi úton, kemény munkával állt neki a dolognak, ő a "szemtelenül egyszerű, de mégis zseniális" módon akart csodálatot kiváltani az emberekből. Végső soron a kamerába történő onanizálás is erről szólt. Amikor már semmije nem maradt, akkor az átlagon felüli intim méretével akarta megszerezni a hőn áhított elismerést. Azonban Sodi nem véletlenül retardált. Soha nem jött rá arra, hogy az ő képességeivel a shiker csak viszonylagos lehet. Egy stabil rendszergazdai munka, egy kellemes lakás, egy csúnyácska meleg pasi, egy autó. Azóta is állandó kihívásokba, veszélyes, normális emberek szerint ostoba helyzetekbe hozza magát, hogy annál nagyobb shikert érjen el azok megoldásával. Az Andival kötött megállapodás erre tökéletes példa. Le akarta nyűgözni a nőt, azonban hiányzott az ehhez szükséges minden tudás és tehetség. Így pedig képtelen volt elérni a célját, így újra és újra hasonló helyzetekbe fog kerülni.


Malacz

A sertést egy dolog vezérli, mégpedig az, hogy érvényt szerezzen az igazának. A gyenge fizikumú, alacsony önkontrollal rendelkező, hízásra hajlamos, mérsékelten intelligens fiú semmilyen téren nem tudott mások fölé emelkedni már iskolás korában sem. Vagy érvekkel szerelték le vagy erővel vagy humorral. Ezért határozta el, hogy majd rendőrként mutatja meg a többi embernek, kinél is van az igazság. A katonai pályafutása alatt is megrészegítette a sereg hierarchiája, a rangból fakadó megkérdőjelezhetetlenség. A politikusok esetében pedig a rengeteg szavazó jelentette számára az adott ideológia igazságát. Viszont retard mivoltából fakadóan mindegyik pályán már az indulás előtt elbukott. A rendőrtisztire pszichés okok miatt nem vették fel, a katonaságnál fizikuma gátolta meg abban, hogy hivatásos pályára lépjen, a politikusinál pedig az ominózus választási csalás. Azonban a legnagyobb gát minden esetben elsősorban a kooperációs képesség teljes hiánya volt. Ugyanis ha neki igaza van, akkor csak annak lehet, aki 100%-ban egyet ért vele. Ilyen helyzet pedig ritkán adódik kompromisszumok nélkül. Ezért találta meg magának a befolyásolható gyerekeket, akik kérdés nélkül elfogadták az igazát. Ezért vonzódik betegesen az erőszakhoz, mert aki az utolsó pofont adja, annak mindig igaza van. Gondolta a malacz, amíg nem kattant a jeladó a csülkén. Mivel retard, emiatt nem jött rá, hogy az ember akkor tud a saját igaza mellé állítani sokakat, ha mások számára is érvényes dolgot tud mondani, ha kooperál, ha megtanul kommunikálni, ha betartja a közösség normáit. Neki egyik sem sikerült soha.


Kisboros

Kisboros egész életében figyelemre vágyott. Bár szerető családban, az átlagnál sokkal jobb anyagi körülmények között nőhetett fel, tanulhatott, utazhatott, mégis úgy érezte, őt mellőzik. Középső gyerekként ez gyakori, nála viszont kórossá erősödött az érzés. Szülei drága játékokkal halmozták el, hogy ezzel társakat, barátokat szerezhessen, azonban ő nem játszani akart, csak a figyelmet élvezte, amit gazdagsága kiváltott. Később sakkozni küldték, hogy a sikerei tehessék boldoggá a fiút, a környék legjobbjaitól tanult. Azonban sosem kapta meg a csodagyereknek, a zseninek kijáró figyelmet, amit saját elképzelése szerint megérdemelt volna. Kiemelkedő eredményt sosem nyújtott, arrogáns stílusa miatt nem szerette a többi versenyző. Szülei fedezték felsőfokú tanulmányait is, hogy szakmai és üzleti sikerei hozzák meg fiuknak azt, amire vágyik. Azonban a főiskolán sem volt egy Steve Wozniak, és bár jó eredménnyel diplomázott, dolgozni már nem volt kedve, mert csak átlagos informatikusként kezelték volna. A figyelem minden áron való megszerzése mozgatta akkor is, amikor a város fideszes képviselőjét rágalmazta bizonyítékok nélkül, amikor a Molnár F. Árpád fórumán akart kitűnni, és akkor is, amikor Sodi trolljait fenyegette és rágalmazta. Ezért képzeli azt, hogy megfigyelik, mert így fontosnak érezheti magát. Eszmeraldát is ezért szülte meg a tudata. Sokan észrevették már, de Kisborosnak betegsége jelenlegi fázisában már mindegy, honnan és milyen formában kapja meg a figyelmet. Ahelyett, hogy teljesítményével, viselkedésével, barátságok építésével érte volna el azt, amire vágyott, ő sosem dolgozott meg érte. Így vált monomániává nála a figyelem követelése, és így fog ez végül elmegyógyintézeti kezeléshez vezetni. Ott meg fogja kapni a neki kijáró figyelmet.


Tajgi

Roland folyamatosan azt akarja bebizonyítani, hogy ő értékes ember, nem pedig egy proli. Egész életében kisebbségi komplexussal küzdött, ezért is bizonygatja körme szakadtáig, hogy több egy munkanélküli alkoholistánál. Soha nem volt senki, az élete csak folydogált értelmetlenül. Harmincas éveire azonban rájött, hogy nem jutott egyről a kettőre. Hogy mi miatt horgadhatott fel benne a beteges bizonyítási kényszer, nem tudjuk. Talán az apja halála, és annak teljesen szürke, nyomot nem hagyó élete lehetett a kritikus pont. Ezután felhagyott a tisztességes, de hétköznapi munkájával, és beiratkozott egyetemre, hogy teológus, tehát magasztos dolgokkal foglalkozó értelmiségi váljon belőle. Nem a teológia érdekelte vagy a filozófia, kizárólag az a hatás, amit a tanulatlanabbakból váltott ki. Azért futballozott elmegyógyintézeti lakókkal, hogy közülük kiemelkedhessen az egyébként erősen közepes tudású Roland. Barátnőjét, Babikát is azért bántalmazta és tartotta rettegésben évekig, hogy megkérdőjelezhetetlen szerepben tetszeleghessen, mások sorsa felett dönthessen. Sosem érdekelte maga a kapcsolat vagy a nő gyerekei, összeköltözésre nem gondolt. Trollvadászként is a saját fontosságát akarja hangsúlyozni, a többi retard fölé emelkedni. Ha olyan helyzet alakul ki, ahol egyértelmű válik a jelentéktelensége, az szélsőséges reakciókat vált ki Tajgiból. Ez leggyakrabban az erőszak, ha erre nincs lehetősége, az önpusztítás. Utóbbi alkoholfogyasztásban és élettelen tárgyak tönkretételében kulminálódik.


Krokó

A metélt hüllő egyetlen dolgot akart bebizonyítani egész életében, méghozzá azt, hogy ő egy nagybetűs férfi. A lányos fiúból egy saját magát is gyűlölő, homoszexuális férfivá érő Krokó előtt sosem volt igazi férfi példakép. Anyja csak szeretője volt a sármos zsidónak, biológiai apjának. Mivel sosem ismerte ezt az embert, csak anyja kiszínezett, eltúlzott történeteiből hallott róla. Homoszexualitása mindig is pokoli teherként ült a vállán, emiatt szervezte be az ÁVH, ami férfiképének végső torzulását hozta el. A férfimintát közelről sosem ismerő metélt a mások fölötti kontrollban, mások valamilyen formában történő irányításában látta a férfiasság zálogát. Ezért is ment mérnöki diplomával tanárnak, na meg azért, hogy a kollégáiról jelenteni tudjon a "cégnek". Mindenkit megpróbált eltüntetni az útjából, akik megkérdőjelezték férfiasságát. Ezért szállt rá a titkosszolgálat férfiprostituáltakra, mert saját homoszexualitására emlékeztették, ami összeegyeztethetetlen volt férfiképével. Ezért végezte a házialigátor gyomrában az első feleség, mert rájött férje ferde hajlamára. Viszont még egy valami hiányzott az igazi férfivá váláshoz, egy gyerek. Anyjának is ezzel akart bizonyítani. Így behálózta a szerencsétlen, butácska Melcsikét, akinek életkorára hivatkozva magyarázta, hogy miért nem keményedik rendesen a szerszáma. Rengeteg melegpornó megnézése után végül képes volt megtermékenyíteni az asszonyt, de innentől kezdve már hanyagolta őt, ezért a kapcsolat is zátonyra futott. A frigyből született gyermek láthatóan nem érdekli, mégis mániákusan küzd érte. Pontosabban nem is érte, hanem Melcsike ügyvédjével. Hiszen az kvázi megkérdőjelezte a férfiasságát azzal, hogy elvette tőle a kislányt. A kislány tehát csak egy eszköz, hogy férfinak tarthassa magát, annak ellenére, hogy homoszexuális, ami nem férne bele a világképébe.


Összegzés

A betegekben közös, hogy bár látszólagos céljaik, életútjaik vannak, azokért sosem tesznek igazán sokat. Sodi nem dolgozott a shikerért, a malacz sosem próbált szakmailag felemelkedni, Kisboros nem tett kísérletet szociális kapcsolatainak javítására, Tajgi nem próbált fontossá válni a pályáján, a hüllő pedig sosem gondolkodott el a férfi lét igazán fontos aspektusain. A retardok hiába akarnak valamit elérni, ezért soha nem tesznek igazán komoly lépéseket, képtelenek átgondolni a helyzetüket, és ennek megfelelő erőfeszítéseket tenni. Sorozatos kudarcaik hatására és a pozitív példák ellenére sem változtatnak viselkedésükön, inkább az egész társadalmat, a "rencert" teszik meg hibássá, aminek ők az áldozatai. Tehát a retard inkább az egész világgal szembe száll, minthogy revideálja az álláspontját, vagy hogy segítséget kérjen. Ezért kizárólag tartósabb elzárás, gyógyszeres kezelés és orvosi felügyelet, majd terápiás munka segíthet kimozdítani őket a megrekedt, pszichotikus állapotból.