Sodichu

A Sodipedia wikiből


== Sodichu ==


Sodichu nem más, mint SoDI übershikeres, multitrilliárdos alteregója, aki minden, ami SoDI valaha szeretett volna lenni. Mivel SoDI fiatalkori nagyravágyó, nagyképű tervei, és egy öregasszony kitartottjaként az asztal alatti hálózsákban nyomorgás, a heverő mögül előkapart fillérekből álló egzisztencia, igénytelen ügyfeleknek gombokért gányolás, Berlinben magányos agonizálás háklis főbérlőkkel, vagyis a valóság között látványos szakadék tátong, a karakter hamar vicc és paródia forrásává vált a snecológusoknál. Sodichu karaktere hamar önálló életre kelt, a fórumon számtalan menőző Sodichu-s sztorival találkozhatunk. A szó maga a Chris Chan-féle Sonichu-ból eredeztethető.

De a kitalált sztorik és humoros népköltések után íme az igazság Sodichu életéről:

Sodichu 1982. január 17-én született, a brit királyi család egy titkos magánkórházában, amit személyesen II. Erzsébet királynő ajánlott fel az új jövevény számára. A dátum más szempontból is érdekes. Kevesen tudják, de hosszú évek tervezése és egyeztetése után ezen a napon lett volna egy szupertitkos találkozó a két szemben álló akkori elnök, Ronald Reagan (USA) és Leonyid Brezsnyev (SZU) között, amely a teljes nukleáris leszerelés paktumának aláírását célozta volna, egyúttal a világbékéért tett legfontosabb lépést. Az utolsó pillanatban azonban Reagan lemondta a háttéremberek ezrei által kínnal-keservvel összehozott találkozót, meglehetősen fura indokkal: "Fontosabb dolgom van, bocsi!"

Évtizedekkel későbbi levéltári kutatások azt derítették ki, hogy Reagan a fent említett titkos magánklinikára utazott ezen a napon, hogy fejet hajtson az újszülött Sodichu előtt, és ajándékul átadja számára hőn szeretett nagyanyja féltve őrzött hagyatékából származó színarany gyűrűjét.

Sodichu életét más szempontból is meghatározta ez a találkozó. Nem túl meglepő módon a szovjetek régóta bemikrofonozták az amerikai elnök közvetlen környezetét, mi több, Reagan kedvenc zakójának zsebébe is belevarrattak egy poloskát. Így a szovjetek lehallgatták, ahogy az amerikai elnök kedveskedve ismételgeti az újszülöttként már értelmes kifejezésekkel kommunikálni tudó Sodichu első szavát: "TAOT!" A vörösök számára ismeretlen kifejezés megfejtésére szovjet tudósok és kódfejtők ezrei ugrottak rá, a legmagasabb szintről jövő utasítás szerint. Végül egy 150 oldalas jelentésben azt a megállapítást tették, hogy a TAOT kifejezés, amit az amerikai elnök használt, a "The Arbiter Of Truth" rövidítése, amit valahogy úgy lehetne fordítani: "Az Igazság Döntőbírója". Mivel a lehallgatásból már korábban megállapították, hogy az elnök Sodichu-t ment meglátogatni, Brezsnyev személyes következtetése volt, hogy a "The Arbiter Of Truth" személyesen Sodichu lehet. Így aztán titokban ő is meglátogatta a gyermeket, szintén fejet hajtott és egy csodásan kidolgozott falovacskát adott neki ajándékba, amellyel minél többet játszottak, annál jobban hasonlított egy T-34-es tankra.

Az egész históriát aztán évtizedekre titkosították, így a köznép elől rejtve maradt, hogy nagyhatalmi vitás ügyekben a későbbi amerikai és szovjet/orosz elnökök is gyakran keresték fel titokban Sodichu-t, "Az Igazság Döntőbíráját", hogy ítélje meg ügyeiket, de ő általában "Zsidók vagytok! De talán ugorjunk. Uncsi." felkiáltással rázta le a kellemetlenkedő államférfiakat.

Sodichu gyerekkora viszonylag eseménytelenül telt. Kiskorában megalapította a BunkiBankot, amellyel az Öböl menti olajállamokat és esetenként a Rotschild, JP Morgan, Goldman Sachs érdekeltségeket segítette ki némi kölcsönnel. Osztálykiránduláson Londonban jártak, és míg egyes nincstelen prolik menőzésképpen Alien-babát vásároltak osztálytársaik elkápráztatására, Sodichu két elfojtott ásítás között inkább a teljes Alien kvadrológia filmjogait vette meg. Az egyetlen említésre méltó esemény a szalagavatós tánc volt, amely után a díszvendégként jelen lévő Michael Flatley felállva, vastapssal értékelte Sodichu teljesítményét.

Izgalmasabb volt azonban az egyetemi felvételi időszaka. Sodichu-nak főtt a feje, melyik egyetemet válassza, hiszen az ELTE, a Közgáz, a BME, de a Harvard, az Oxford, a Stanford és a Cambridge is benyújtotta hozzá a jelentkezését, hogy őhozzájuk menjen diáknak. Sodichu azonban túlságosan kényelmes volt, és nem nagyon fűlt hozzá a foga, hogy végigjárjon egy egyetemet, miközben érdekesebb dolgokkal is töltheti az időt. Voltak, akik azt tanácsolták neki, vegyen egy diplomát, és azzal el van intézve a dolog. Sodichu-nak tetszett az ötlet, így végül amellett döntött, hogy a teljes Cambridge-i egyetemet veszi meg. Végül mégis belevágott az egyetemi évekbe, ahol a megnyerő kiállású, laza, jó humorú, arányos fejű, tökéletes fogsorú, szálfaegyenes legény mindig a társaság központja volt, a feszes testű évfolyamtárs csajok rajongással sz... szerették.

Már egyetemista korában több nagysikerű médiavállalatot alapított, a cégbirodalom egyre csak fosta a pénzt. A politika bugyraiban is elmerült, jól felépített, ötletes, gyújtó hangú beszédeit tömegek éljenezték. Belekeveredett a 2006-os zavargásokba, mivel bosszantotta, hogy X6-os BMW-jének útját elállja a rendőrsorfal a medencés irodájába menet, ezért inkább megvette a Rendőrséget. A kellemetlenségért Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök személyesen kért bocsánatot Sodichu-tól, Sólyom László akkori köztársasági elnök pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend lánccal ékesített nagykeresztjét adományozta neki engesztelésül. Igaz, ez a kitüntetés csak államfők részére adományozható, de Sodichu elegánsan átvágta a gordiuszi csomót azzal, hogy megvásárolta Madagaszkárt, és Benyovszky Móric után második magyarként királlyá koronáztatta magát. Sodichu-nak tehetsége volt a filmezéshez és a grafikai munkákhoz, ezért sorra állította elő a tűéles, kiváló minőségű felvételeit, a legváltozatosabb témákban. A tüntetésekről is sajátos technikával közvetített. Voltak, akiknek az volt minden álma, hogy már fiatalon beszerezzenek egy "repcsit", egy drónt, a még látványosabb, még különlegesebb felvételekért. Sodichu már huszonévesen a saját "repcsijével" készített felvételeket. Nem volt könnyű beszerezni az Amerikai Légierőtől az SR-71 "Blackbird" szuperszonikus kémrepülőgépet, de kapott némi árengedményt, mert panaszkodott, hogy ilyen gagyi zoom-mal ellátott kamerarendszerrel ciki közvetíteni.

Sodichu alapvetően becsületes férfiú volt. Mindig tisztességesen adózott, ugyanis azt vallotta, az a koszos pár milliárd dollár pluszba vagy mínuszba igazán nem ér annyit, hogy trükközni kelljen miatta. Egyszer került csak kellemetlen helyzetbe, amikor elnézte a határidőt, és elfelejtette időben leadni az adóbevallását. Mentségére legyen szólva, éppen Balin nyaralt az előző 3 év Miss Universe-eivel, és más elfoglaltságuk volt. Ez apróbb kiesést okozott néhány ország államháztartásában, az eseményt azóta a nagy 2008/9-es gazdasági világválság néven emlegetik. Miután rövid idő alatt "kinőtte Magyarországot", hiszen mindent elért, amit csak lehetett, ezért Németországba költözött. Mivel Berlinben nehezen talált megfelelő lakhelyet, inkább megvette egész Berlint. Összejött egy ottani magyar hölggyel, aki a művészvilágban forgott, galériát működtetett és aki csodálta Sodichu programozói zsenialitását.

Sodichu a 2017-es év első felében már cikinek érezte egy csóró Airbus A319 Corporate Jet-tel járni, ezért megvett egy Boeing 747-est, amin elég sokat dolgoztak, hogy levakarják róla az "Air Force One" feliratot. Állítólag valami négeré volt előzőleg, de Sodichu nem nézett utána pontosan. Igen aktív az interneten és a közösségi médiában. Twitter és Instagram fiókjait Donald Trump, Vlagyimir Putyin, George Soros, Elon Musk, Beyoncé, és Ferenc pápa is követi. Utóbbi már kezdeményezte az I. pátyi zsinat hittételeinek beemelését a liturgiába. Sodichu rendszeresen vlogol, rövid és szórakoztató epizódjaihoz PewDiePie minden alkalommal reakcióvideót forgat.

Sodichu egy időben rendszeresen publikált a nagy tekintélyű Wall Street Journal című lapba. Legsikeresebb cikke a közgazdasági témájú "Pereld be anyádat, ha munkára akar kényszeríteni!" című volt. Egyik cikkével azonban az újság hasábjain vitába szállt Richard H. Thaler, az egyik legnevesebb közgazdász professzor. A briliáns logikával felépített tanulmányba azonban csak egy helyen tudott belekötni, ahol Sodichu véletlenül elrontotta a központozást. Sodichu rövid válaszcikket jelentetett meg a lapban: "Zsidók vagytok! Soha többet nem írok ide!"

A világ legtekintélyesebb vezetői, elnökei és az ENSZ közgyűlése manapság éppen azon dolgozik, hogy Sodichu-t "világkirály Istencsászár-imperátorrá" koronázzák, amely titulusnak rövidített megnevezése: "sodiazisten".

Sodichu volt az az ember, akinek soha életében nem fordult meg a fejében, hogy jelentkezzen egy maszti-partyra. Nem volt rá szüksége, hisz sorban álltak nála a legropogósabb német- és egyéb csibék, akik alig várták, hogy kezelésbe vehessék az átlagon felüli intim méretet is meghaladó 25 cm-es anakondát. Azonban nemegyszer kórházi kezelés lett a vége ezen szeánszoknak, ugyanis a heves hódolat közben nem volt nehéz beverni fejüket Sodichu betonkemény, kockás hasába.