Visszateres Sodmány barlangjaiba

A Sodipedia wikiből

A Visszatérés Sodmány barlangjaiba a nagy sikerű Sodmány barlangjai című írás hatására készült, amely a Steve Jackson – Ian Livingstone-féle lapozgatós könyvek ihlette stílusparódia. Az eredeti Sodmány barlangjai Danyiil Romanovics alkotása, amelyet 2018-ban Autismus Maximus egészített ki. A 2019-ben megjelent Visszatérés Sodmány barlangjaiba című írás már Autismus Maximus saját alkotása, amelynek története a Sodmány barlangjai folytatásának tekinthető.


Kaland – Játék – Kockázat


VISSZATÉRÉS SODMÁNY BARLANGJAIBA



Írta: Autismus Maximus



Háttértörténet'


Gondolataidba mélyedve baktatsz a szürke őszi délutánon. A csípős szél néha meglibbenti őszülő fürtjeidet a halántékodon, ezért fázósan összébb húzod a dzsekidet. Miután meguntad egy kavics rugdosását a járdán, riadva feltekintesz – hol van már megint ez az átkozott kölyök!? Harsányan a nevét kiáltod, amire gyermeki kacaj a válasz. Hál'istennek, csak egy fa mögött bújócskázott az ütődött, nincsen semmi baj. Megnyugodva ballagsz tovább, előtted ide-oda futkosva kergeti a szélfútta, színes őszi faleveleket a kölyök.


A kölyök!


Akármilyen szeleburdi, az életedet is gondolkodás nélkül odaadnád érte. Ő a fény az éjszakában, az életed értelme. Pedig micsoda tortúra volt! Már az is csoda, hogy sikerült egyáltalán párt találni, miután végre kiengedtek a szanatóriumból. Pedig az orvosok nem is bíztak benne, hogy valaha kikerülsz onnan, de hosszú évek küzdelme és az a törődő gondoskodás, amivel később az a kedves szociális munkás lány elhalmozott, végül meghozta az eredményét.

Még így is eltelt több mint fél év, mire elég bátorságot éreztél magadban ahhoz, hogy egyáltalán meg merj kockáztatni egy vacsora meghívást. És még egy fél év, mire meg merted fogni a kezét.


De hát ilyen türelmes lányt nem teremtett még egyet a Jóisten. Tudta, hogy még mindig nem sikerült teljes mértékben kigyógyulni, teljes mértékben felejteni, így megértő volt mindennel szemben. Még azt is elviselte, amikor hetente-kéthetente riadtál fel üvöltve, izzadtságban úszva a közös ágyatokból, meg a kölyök születése utáni alkalmankénti pánikrohamok során is mindig le tudott nyugtatni.

Óhh, ez az áldott jó lélek! Már épp kezdtetek volna normális, egészséges családként élni. Már a rémálmokból ébredések és a pánikrohamok is egyre ritkábbak lettek. És akkor az az átkozott baleset...


Most már csak ő maradt. Ez a szeleburdi kiskölyök. Egyedül ő emlékeztet arra, milyen egy egészséges, normális élet. Egy normális család. De őt nem érheti baj, vigyázol rá, akár az életed árán is.


A kölyök!


Hol van már megint?? Szólongatod, de ezúttal nem hallod a hangját. Riadtan körülnézel, és ekkor rávetődik a pillantásod az utcanév táblára, ahol eddig jöttetek: Nándorfejérvár köz.

Mintha villám csapna beléd! Hogy kerültél ide? Ennyire elbambultál volna? Hiszen már több, mint 10 éve kerülöd ezt a környéket, még gondolatban is. Csak így érhetted el, hogy az emlékek valamennyire halványuljanak, most viszont – évek óta először – ismét sötét, baljós érzések kezdenek kavarogni benned.


És most lapozz!


1

Riadt hahózás után sietős léptekkel továbbindulsz, tekinteteddel szakadatlanul keresed élénk színű kabátját és jellegzetes baseball sapkáját, amit még tőled kapott a szülinapjára, és semmi pénzért le nem venné.


Végre, ott van!


Egy kapualjban áll és meredten bámul befelé. Ismét kiáltasz, de mintha meg se hallaná. Sőt, lassú léptekkel elindul befelé a kapun. A baljós érzések sötét démonként kezdenek előkúszni az gyomrodban. Ugye nem...? Óh mondd, magasságos Isten, hogy nem az a kapualj! Hogy nem AZ a ház! Az az átkozott ház!


Lélekszakadva rohanni kezdesz, de mire odaérsz te is a kapualjba, a kölyköt már nem látod, csak a tárva-nyitva álló bejárati ajtót a nyomasztó házon. Lábad remegni kezd, kis híján földre rogysz. Majdnem minden olyan, mint ami emlékeid mélyéről most feldereng.

Jó, azért mégis eltelt azóta jó néhány év, ami a ház állapotán is meglátszik. A vakolat mocskos, a redőnyök le vannak szakadva, a nyitott bejárati ajtón csak csend és vaksötétség szűrődik ki. Majdhogynem egyfajta kísértetkastély hangulata van. Mit teszel?


Tovább szólongatod a kölyköt? (Lapozz a 43-ra!)

Belépsz a nyitott bejárati ajtón? (Lapozz a 21-re!)


43

Tovább kiáltozol, de semmi válasz. Az utca visszhangzik, a házból pedig egyetlen nesz sem szűrődik ki. Csak egy lófarkas, katonasapkás, idősebb biciklista mordul rád mérgesen, miközben elkerekezik melletted a rikítóan zöld bringájával, hogy miért lármázod fel az utcát. A ház továbbra is csendes. Úgy döntesz, belépsz a nyitott ajtón. Lapozz a 21-re!


21

Beóvakodsz a nyitott ajtón. Most már nem mersz kiabálni, pedig a ház szemlátomást lakatlan. Hegyekben álló törmelék, por, ilyen-olyan tárgyak hevernek mindenfelé a sötét lépcsőházban. Végigjárod az ajtókat, de mindegyik csukva van, kivéve az, amire Sugár Trade Kft. van kiírva. Bár minden idegszálad kifelé rángatna ebből az épületből, a kölyköt továbbra sem találod, ezért úgy döntesz, belépsz. Lapozz a 89-re!


89

A lakás ugyanúgy néz ki, mint maga a folyosó. Törmelékek mindenfelé, hasadékok az omladozó, málladozó falon, por, mocsok és különféle alkoholos üvegek hevernek szanaszét a padlón. Sötét van, de az itt-ott beszűrődő fényben azért nagyjából lehet tájékozódni. Szíved a torkodban dobog, gyomrod annyira összeszűkül, hogy egy rizsszem se férne bele. Elméd mélyén mintha ismerős lenne az egész környezet, de minden idegszáladdal próbálod visszafojtani az előtörni akaró emlékeket. Úgy érzed magad, mintha egy utazóládán ülnél, amit valami démoni erő állandóan belülről próbálna kinyitogatni.


Eddig még egész jól tartod magad, a folyosón heverő törmelék között azonban megpillantasz valamit – egy porlepte, fakó, szakadozott simléderes sapka, amin GRoby felirat díszeleg. A felismeréstől agyad jobbra akarna rohanni, a gyomrod meg balra, szíved pedig akkorát dobban, hogy kis híján földre ülsz. Írj fel magadnak 1 Félelem pontot!

Elvégzel néhány gyors légzőgyakorlatot, amit még a szanatóriumban tanultál, ettől egy kicsit megnyugszol. A kölyök még mindig sehol. Merre kezdesz kutatni?


Megnézed a konyhát? (Lapozz a 141-re!)

Benézel a wc-be? (Lapozz a 36-ra!)

Körülnézel a fürdőszobában? (Lappozz a 200-ra!)


141

A romos konyha semmivel se néz ki különbül, mint a lakás többi része, sőt. Feketére aszott mocsok mindenhol, por, kosz, szétdobált alkoholos üvegek. A hűtőt csak sejteni lehet a zöld penészfal mögött, az ajtaja tárva nyitva és félig le van szakadva. Érdekes módon a nyitott ajtó miatti lámpája még ma is ég, ami bizarrul fest az amúgy kihalt szobában. A penész, a rothadás és a mocsok állott szaga annyira elviselhetetlen, hogy elhányod magad. Vonj le magadtól 2 Életerő pontot!


Se a kölyköt, se a nyomát nem látod semerre, azonban az asztalon észreveszel egy kibontott májkrémes konzervet. Még egészen frissnek tűnik, ami kifejezetten szürreális a romos, kihalt konyha vonatkozásában. Magad sem tudod miért, de zsebre teszed. Írd fel a tárgylistádba a felbontott májkrém konzervet! Fedője annyira éles, hogy meg is vágod vele az ujjadat, amiből elkezd szivárogni a vér. Szerencsére csak egy aprócska sérülés, semmi komoly.


Míg jobb híján a vérző ujjadat szopogatod, hirtelen meghallod a kölyök hangját, valahonnan a másik szobából. Azonnal visszarohansz a folyosóra és a nagyszoba felé veszed az irányt. Lapozz a 76-ra!


36

A sötétben tapogatózva elérsz egy ajtóig a folyosón. A bűz viszont egyre orrfacsaróbb. Az eddig is dohos, lepusztult környezethez most mintha még ürülék émelyítő szaga is társulna. Talán ide járnak a csövesek üríteni?

Az ajtót kinyitva szemed elé tárul az émelyítő bűz forrása. Bár sötét van, egyértelmű számodra, hogy a wc ajtaját nyitottad ki. Amennyire hunyorogva meg tudod állapítani, az egész helységben hegyekben áll a fekália, a bűz gyakorlatilag elviselhetetlen. Felfordul a gyomrod az undortól és hánysz egyet. Vonj le magadtól 3 Életerő pontot! A helység másik végében viszont mintha valami megcsillanna. Mit teszel?


Megpróbálod elérni a csillogó valamit? (Lapozz a 15-re!)

Az ajtót becsukva a nagyszoba felé rohansz, mert úgy érzed, ott fogod a kölyköt megtalálni? (Lapozz a 76-ra!)


15

Tedd próbára a szerencsédet!


Ha szerencséd van, lapozz a 44-re!

Ha nincs szerencséd, lapozz a 167-re!


167

Megpróbálsz beóvatoskodni a fekáliahalmon keresztül a helység túlvégébe, ahol a csillogást látod. Már réges-régi matéria lehet, ugyanis keményre van szikkadva az egész. Mégis elvéted a lépést és elterülsz az undorító salak kellős közepén. Vonj le magadtól 2 Ügyesség pontot és 1 Egészség pontot! A csillogó valami viszont most éppen a fejed felett van. Felnyúlsz érte. Lapozz a 44-re!


44

Ahogy odanyúlsz, ahol a csillogást látod, egy tompa, kemény tárgyba ütközik az ujjad. Ekkor hirtelen nagy robajjal valami a nyakadba omlik, te pedig kizuhansz a folyosóra. Bár rád nehezedik az a valami, jobb kezeddel még elő tudod halászni a nadrágzsebedből az öngyújtódat.


A hirtelen fellobbanó fény egy pillanatra elvakít, csak ez után tudod szemügyre venni, mi borult a nyakadba. A riadalomtól viszont önkéntelenül felkiáltasz. Mellkasodról egy ott heverő koponya néz vissza rád. Pontosabban csak félig-meddig koponya – némi rothadó hús és az egyik kifolyt szemnek egy kis maradéka még megtalálható rajta. A rettenetes látvány miatt írj fel magadnak 3 Félelem pontot!


Miután az első ijedtség után sikerül egy kicsit megnyugodnod, jobban megfigyelve azt látod, hogy egy teljes csontváz zuhant rád a mellékhelyiségből. Igyekszel elkerülni a tüzetesebb vizsgálatot, így a rothadó arcból csak annyit tudsz megállapítani, hogy vagy egy csonttá aszott nő lehetett a szerencsétlen, vagy egy hasonlóképpen összeaszalódott fiatal férfi.

A csontváz markaiból egy csillogó fémkulcs gurul ki. Ennek a csillogását láttad a sötétben. Zsebedbe mélyeszted a kulcsot, írd is fel a tárgylistádba a csillogó fémkulcsot!


Miközben a riadt zihálásból próbálsz ismét a légzőgyakorlatok segítségével nyugalomra lelni, hirtelen meghallod a kölyök hangját, valahonnan a másik szobából. Azonnal felugrasz, félrehajítod a csontvázat és sietősen a nagyszoba felé veszed az irányt. Lapozz a 76-ra!


200

A fürdőszobába benyitva rémületes látvány tárul a szemed elé. A padló porlepte és mocskos, a fürdőszoba szekrény ajtaja félig le van szakadva, de nem is ez az igazán ijesztő. A földön két egymásba gabalyodott, rothadó hulla hever, föléjük pedig – háttal neked – egy tolókocsiban ülő, mormogó alak görnyed.


A tolókocsis, észlelve a fürdőszoba ajtó kitárulását, lassan feléd fordul. Egy torzonborz, rendezetlen hajú és -szakállú, borvirágtól vöröslő ráncos arc bámul rád apró malacszemekkel. Ruhája is mocskos és rongyokban lóg a sovány, feketén üszkösödő, fekélyes testén. Egyetlen lába sincs, a lábak helyét koromfeketére szennyeződött, cafatokban lógó nadrág fedi.

A téged meredten bámuló alak éppen az egyik csontról szopogatja le nagy cuppogással és csámcsogással a már félig elrothadt húst. A látványtól és a szagtól kis híján megszédülsz. Írj fel magadnak 2 Félelem pontot!


Mielőtt egyetlen értelmes szót ki tudnál nyögni, a tolókocsis egy mozdulattal elhajítja az addig csócsált lábszárcsontot és támadóan neked ront a kiélezett kerekű járművével. Hevesen, nyálat fröcsögtetve támad, de mivel tolókocsihoz van kötve, ha távol tudod tartani magad a súlyos vágási sérüléseket okozó kerekektől, nem annyira veszélyes ellenfél. Küzdj meg a lakomájában megzavart Fráterrel!


FRÁTER JÁNOS

Ügyesség: 2

Életerő: 5


Ha legyőzted, lapozz a 112-re!


112

A küzdelem után zihálva, bódultan bámulod a tolókocsijából a zuhanytálcába kiborított és ott megfojtott Fráter holttestét. A fürdőszobában a rothadó csontokon kívül egyebet nem találsz, mint a félig leszakadt tükrös szekrényből a földre borult temérdek tubusos kézkrémet. Ugyan szavatosságuk már talán egy évtizede lejárt, de egyet mégis zsebre raksz, magad sem tudod, milyen megfontolásból. Írd fel a tárgylistádba a tubusos kézkrémet!


Miközben a padlón matatsz, hirtelen meghallod a kölyök hangját, valahonnan a másik szobából. Azonnal felugrasz, kirontasz a fürdőszobából és a nagyszoba felé veszed az irányt. Lapozz a 76-ra!


76

Lélekszakadva loholsz a folyosón a nagyszoba felé. Szíved a torkodban dobog. Végre meglátod a kölyköt. Ott áll meredten, csodálkozóan a szoba előtti küszöbön és ámulva bambul befelé. A nevét kiáltod, de mintha meg se hallaná.

Lassan lépdelsz felé és egyre fojtottabb hangon szólongatod, nehogy megriasszad. De a gyerek a füle botját se mozdítja, csak tátott szájjal néz a szoba felé. Te is arra fordítod a fejed, de nem látsz semmi különlegeset.

A szoba – az épület többi terméhez hasonlóan – kihalt, sötét, poros. Néhány berendezési tárgy is található a szobában, némelyik meglepően jó, mások eléggé leamortizálódott állapotban. A szoba túlvégében látható egy kopott asztal, mellette egy vállalható állapotú, ágyneműtartós heverő. Előttük egy peckesen álló kameraállvány lett felállítva, ami éles kontrasztot mutat a szoba és az épület viszonyaival. Továbbra se látsz semmi érdekeset, csak mintha kicsit hullámozna a kép.


Hogyan? Részeg lennél talán? Most már egyre tisztábban látod, hogy az egész szoba mintha hullámozna és egy kicsit kékes árnyalatot kezdene felvenni. De csak maga a küszöbön túli szoba – a jelenlegi helységben körbetekintve, ahol egy leszaggatott David Hasselhoff poszteren kívül semmi említésre méltó nincs, illetve a sötét folyosóra visszanézve továbbra is olyan minden, amilyennek lennie kell.

Mialatt gondterhelten körbepillantasz, nem veszed észre, hogy a kölyök szép lassan felemeli egyik karját és nyújtózkodik a szoba felé. Mire visszafordítod a fejed, már csak azt látod, hogy a gyerek egy szökkenéssel beugrik a küszöbön túlra és... eltűnik!


Szemeid akkorára tágulnak, mint még soha életedben. Ez meg mi volt?? De hiába pásztázod tekinteteddel riadtan a belső szobát, a kékes derengésen és a hullámzáson kívül az továbbra is teljesen néptelen. Remegő térdekkel odaóvatoskodsz te is a küszöbhöz, épp oda, ahol az imént a kölyök állt, de továbbra se látsz semmit. A szoba kékes derengése egyre furcsább, egyre hívogatóbb.

Te is kinyújtod egyenesen a kezed. Semmit nem érzékelsz, csak mintha egy finom, selymes szellő, vagy lágy hullámok simogatnák az ujjaid végét. Egyre közelebb és közelebb lépdelsz, mire a szoba közepéből egy vakítóan fehér fény kezdi egyre jobban beteríteni a látómeződet. Most már bármerre nézel, csak totális fehérséget látsz.


Majd pedig egy pillanat alatt feketeséget.


A vaksötétséget.


Lapozz a 105-re!


105

Lassan nyiladoznak a szemeid. A sötétség apránként kitisztul, zajokat, morajt hallasz magad körül. Kinyitod a szemed, de rögtön hunyorognod kell, mert a nyáriasan tűző napsugár elvakít. Emberek morajlását, autók zörgését hallod magad körül, valahol a távolban talán mintha még egy villamos is csilingelne.

Lassan felkászálódsz a betonról, ahol eddig feküdtél és körbenézel. Egy utcát látsz magad előtt, ahol autók járnak, sőt még egy busz is elhalad előtted. A járdán, ahol állsz, férfiak és nők sietnek ügyes-bajos dolgaikat intézni, vagy éppen mobiltelefonjukból fel se nézve szedik a lábaikat, néha kis híján fellökve téged.


„Ach, du Trottel!” – vakkantja oda neked sértődötten egy megtermett asszonyság, megvetően végigmérve a szemüvege mögül, miközben megkerül téged a járdán. Nem érted, hol vagy, hogy kerültél a szabadba és kik ezek az emberek.

A környék meglehetősen komor. Magas, sötétbarnára koszlott négyemeletes háztömbök szegélyezik az utat előtted és mögötted. Az éppen előtted állónak nyitva van a bejárati ajtaja. Mit teszel?


Megpróbálsz kérdezősködni az emberektől? (Lapozz a 81-re!)

Elindulsz a szemközti nyitott ajtó irányába? (Lapozz a 198-ra!)


81

„Ne haragudjon, nem tudja véletlenül...” – szólítasz meg félénken egy közeledő pasast.

„Was wollst du, Kerl!? Verpiss dich!” – kiált rád barátságtalanul és a vállával félrelök az útjából. „Trottel!” – teszi hozzá röhögve, mert tanúja volt az előbbi jelenetnek a megtermett hölggyel.

Nem érted, mi ez az egész és miért beszél itt mindenki németül. Hol vagy? Talán Németországban? És hol a kölyök?


A kölyök!


Csak most jutott eszedbe. Riadtan körbenézel, de telefonjukba mélyedő járókelők között sehol sem látod az élénk színű kabátját és a sapkáját. Talán ebben a nyitott ajtójú barna házban lesz, itt szemben? Úgy döntesz, megvizsgálod a dolgot. Lapozz a 198-ra!


198

Elindulsz a barna ház felé. Annyira kavarognak a fejedben a gondolatok, hogy nem nézel a lábad elé. Éles csikorgás térít észhez.

A biciklis talán 5 centire állt meg tőled, hosszú fékcsíkot húzva. Egy megtermett fickó ül rajta, szemei állásából és vöröslő arcáról az szűrődik le, hogy szeret az ital fenekére nézni. „Hurensohn!” – kiáltja rád, majd lekászálódik a biciklijéről és leken egy irtózatos pofont. Vonj le magadtól 1 Életerő pontot!


A meglepetéstől szóhoz sem jutsz, és mire méltatlankodhatnál, a biciklis már tovább is kerekezett. Az orrod rettenetesen fáj. Megtapogatod a kezeddel. Meglepően, sőt szokatlanul nagy az a karvalyorr, amit tapogatsz. És mintha el is ferdült volna. Hát ez szép! Azt se tudod, hol vagy, de már bucira is verték a fejedet.


Utcanév táblát kezdesz keresni a szemeddel, végül rá is bukkansz egyre: „Wedekindstrasse, Berlin” van ráírva. Hát akkor Berlinben vagy! Akkor ezért beszél itt mindenki németül körülötted! De hogy kerültél ide? És hol a kölyök?


Közben odaérsz a szemközti ház ajtajához, amit közben egy abból sietősen távozó nő maga mögött becsukott. Lapozz a 131-re!


131

Megnézed az ajtó fölötti házszámot: 22. Tanácstalan vagy, mihez kezdjél most. Gondolataidból megint barátságtalanul zökkentenek ki: hátulról a földre taszít egy, a házba igyekvő, megtermett alak.

A földön térdelve feltekintesz a férfire: egy hízott, bulldogszerű kopasz fejet látsz föléd magasodni, igénytelenül kinyúlott kék pólóból alul kibukkanó méretes bendővel, tetovált karokkal. Akaratlanul is a mesehős Shrek jut eszedbe. Vagy ha már itt vagy, németesen: Schreck, vagy Herr Schreck. Mielőtt szólhatnál, az ogre-szerű alak rád sandít, majd meglepetten fordul feléd:

„Ach, du bist es, Trottel! Och, komm!” – krákogja reszelős hangon, és segítően feléd nyújtja a kezét. Mit teszel?


Elfogadod a segítő kezet? (Lapozz a 49-re!)

Megtámadod a téged felöklelő melákot? (Lapozz a 230-ra!)


230

Eleged van már abból, hogy itt Berlinben mindenki úgy bánik veled, mint valami utolsó kapcaronggyal. Ennek az ogrénak a szemtelensége is felháborít: miután erőszakosan odébb lökött, most meg játssza a derék segítőt. Ezért haragosan tiszta erőből a lábai közé öklözöl.

A bulldogfejű a lábai közé kapja a két méretes kezét és elbődül a fájdalomtól. Azonban egy ekkora behemót, akit rendesen kipárnázott az élet, nem fog megfeküdni egyetlen ütéstől. Már fel is egyenesedett újra, szemei vérben forognak és dühödten horkant egyet.


Lapát kezével belemarkol a hajadba és talpra ránt. Mielőtt ellenkezhetnél, a hóna alá szorítja a nyakadat és olyan erősen tart, hogy megmozdítani sem tudod a fejedet. Ökleiddel szánalmasan bokszolod az oldalát, de meg sem érzi, ehelyett válla alatt a fejeddel elindul befelé az ajtón. Levegőt is alig kapsz, annyira szorít a karjával az ogre, de a szemed sarkából még épp elcsíped, hogy a „Prell” feliratú kapucsengőhöz pötyögi be a belépőkódot.


A lépcsőházban az emeleti lakások helyett a sötét, ráccsal elzárt pincébe vonszol a nagydarab ember, ellenkezni esélyed sincs. A rács éppen nyitva van, nem kell hozzá a kulccsal vesződnie. Már vöröslik a fejed a levegőtlenségtől, ahogy továbbhaladtok a téglafallal övezett szűk, labirintusszerű pincefolyosón, amíg be nem vezet az egyik helységbe. Mielőtt lenne időd körülnézni, a másik karjával, amelyikkel nem fojtogatja a nyakad, egy hatalmas ütést mér a fejedre, amitől elveszted az eszméleted. Lapozz a 225-re!


225

Mire magadhoz térsz, úgy érzed, hogy talán órák is elteltek. Megmozdulnál, de tagjaid nem moccannak. Csak lánc csörrenése hallatszik. Most látod, hogy kezeidet és lábaidat egy szoros bilincs fogja össze, az egész pedig a falhoz van kiláncolva. Mondanál valamit, de csak hümmögésre futja. A szád egy nagy piros golyóval van kipeckelve.


Szemed riadtan kutat a félhomályban. A kis helység túloldalán, egy rossz állapotú, narancssárga kanapén mintha egy alak terpeszkedne. Nem látod pontosan a sötétben, csak azt, hogy meglehetősen nagy darab. Kinyúlt, talán XXXL-es méretű kék atléta van rajta, altestét mindössze egy jókora sárga folttal tarkított csíkos alsógatya borítja. A fejét és az arcát nem látod a rávetülő árnyéktól.


Az alak lassan feltápászkodik a helyéről. „Gut, mein Trottel! Komm zu Papa!” – gügyög neked a megtermett ember. Egyik tagodat sem bírod mozdítani, csak azt látod, hogy lassan a fejed fölé sétál. Rettegsz attól, hogy mi fog következni. Sem a fejedet, sem a szemeidet nem mered felemelni, csak meredten bámulod gombás, betöredezett sárgás körmökkel borított óriási lábfejeket. A látóteredbe becsúszik a csíkos alsógatya és megállapodik a földön, a két retkes boka között. Szemeidből két könnycsepp gördül végig meggyötört arcodon.


Herr Schreck, a berlini ogre szexrabszolgája lettél. Kalandod itt véget ért!


49

Kinyújtod a kezedet felé, a nagydarab kopasz ember pedig talpra ránt. Türelmetlenül int, te pedig követed. Az ogre megnyomja a „Prell” feliratú gombot a kapucsengőn, majd pedig rutinosan bepötyögi a kapukódot.

A bulldogfejű melák kitárja a kaput és belép a félhomályban derengő folyosóra. Mennél utána, de ahogy nyúlsz a bejárati kapu után, megdermedsz, mintha villám csapna beléd. Csak állsz ott, kezedben a kapukilinccsel és hitetlenkedve bámulod a tükörképedet az ajtó üvegében.


A tükörképedet? De hát ez nem te vagy! Vagy mégis? Hiszen ki más bámul tátott szájjal a tükörbe, egyik kezével még mindig görcsösen markolva a kilincset? Óvatosan felemeled a másik kezedet és végigsimítasz vele a hajadon. Legnagyobb rémületedre a tükörkép is pontosan ugyanezt a mozdulatot teszi.

Hát mégis te lennél? Ez?? Ez az elfajzott, gnómszerű teremtmény? Csak most kezded jobban szemügyre venni magad és egészen közel hajolsz az ajtó üvegéhez.


Teljesen rendellenes, ormótlanul nagy, élére állított kilós veknit formáló fej. Leszállt szemöldökök alatt apró malacszemek, alattuk gusztustalan, egészen sötétbarna, óriási mokkák. Horgas, kampós, óriási orr, ami a Der Stürmer címlapjára kívánkozna, középvonala azonban valahol a szád széle felé húz (ez talán a biciklis ütésének az eredménye). Az állad akkora, hogy a Murmanszk-ból kifutó orosz jégtörő hajók szégyenteljesen elbújhatnának mellette.

A bőröd betegesen sárgás, foltos, hatalmas ragyák borítják. Ahogy az előbb végigsimítottad a hajad, az alapvetően koszosszürke színű hányaveti fürtjeid közül számtalan ősz hajszálat fordított ki a mozdulat. A homlokod akkora, hogy az Egyesült Államok teljes légiflottája le tudna szállni rajta. Őszes, fésületlen, fénytelen hajszálaid annyira ritkásak, hogy a kopaszodás teljesen nyilvánvaló.


A szád olyan szűk, mintha folyamatosan egy savanyúcukrot szopogatnál. De az se jobb, ha kitátod, mert ekkor napvilágra kerül piszkossárga, töredezett fogsorod, amely a vihar utáni tenger hullámzásához hasonlatos. Már a frontvonal se egy leányálom, de a hátsó őrlőfogak döntő többsége csak szénfekete, üszkösen rothadó csonkként létezik – már amelyik nem esett még ki. Belegondolni se mersz, milyen szagú vajon a leheleted.

A fehér alapon kék kisvirág mintázattal ellátott, inkább női blúzra hasonlító felsőd félig ki van gombolva, így az üvegben látható a szőrtelen, de anyajegyekkel bőségesen ellátott, horpadt tyúkmelled. A félregombolt blúz alján kibuggyanó sörhas viszont erős kontrasztot mutat az előbbivel. Oldalra fordulva még az is feltűnik, hogy jobb lapockádat ordenáré méretű bordapúp csúfítja el. Mintha az Alien filmek űrlénye próbálna pillanatokon belül kitörni onnan.

Szemed az ajtót markoló kezedre téved, de a teljesen izomzat nélküli, pálcikavékonyságú kar is idegennek tűnik, a természetellenes tartásban görcsös szorítást végző, Marfan-szindrómásnak tűnő óriási pókujjak úgyszintén.


Egyszóval az üvegből visszanéző rémalaknál taszítóbb emberi lényt talán el se tudnál képzelni. Ugyanakkor ez az ocsmány púpos gnóm mégis mintha halványan ismerős lenne valahonnan, mintha valami távoli emlék...

De az agyadat nem vagy képes tovább erőltetni, szinte tetszhalottként támolyogsz be az ajtón. A Schreck-re emlékeztető melákot viszont már nem látod sehol. Merre indulsz?


Elindulsz felfelé a lépcsőházban, a lakások felé? (Lapozz az 52-re!)

A pince felé indulsz el, amelynek a rácsos bejárata nyitva áll? (Lapozz a 97-re!)


97

A rácsos ajtón keresztülhaladva lépdelsz lefelé a lépcsőn. A pincében fel vannak kapcsolva a lámpák. Barnás téglafallal övezett szűk folyosókon bolyongsz, fejed felett csövek, vezetékek haladnak. A labirintusszerű hangulat kissé nyomasztó, a téglafolyosó barnás árnyalata a Quake nevű régi videójátékot juttatja eszedbe.

A folyosón léces faajtók és fémajtók vezetnek az egyes termekhez, tárolókhoz, de mindegyik zárva van. A folyosó végén van csak nyitva az egyik faajtó, a teremben pedig ég a villany. Mit teszel?


Belépsz a pincehelyiségbe? (Lapozz a 29-re!)

A klausztrofóbiás hangulattól inadba száll a bátorságod és inkább visszamész a lépcsőházba, a fenti lakások felé? (Lapozz az 52-re!)


29

Belépsz a kivilágított pincehelyiségbe, de a teremben nincs egy lélek se. Kacatok viszont annál inkább: mindenféle lomok hevernek szanaszét: kisebb és nagyobb, letakart dobozok, ládák, csomagok, fémszerszámok, láncok, hasonlók. A legfigyelemreméltóbb egy viszonylag tágas, narancssárga huzattal ellátott kanapé és egy sarokba támasztott, fekete férfi bicikli.


A kanapén hever egy régi, bepiszkolódott, itt-ott szakadozott okmány. Belepillantasz, és látod, hogy egy útlevél az. Név: Kiss Endre Farkas, Lakcím: 1036 Budapest, Kolosy tér 1/b, Anyja neve: Bata Gyöngyi... Nem mindent tudsz kibetűzni, mert itt-ott elmosódott, szakadozott a papír. A fénykép is félig le van tépve, nem látszik, hogy kit ábrázol. A gallér alapján a kisvirágos ing hasonló ahhoz, mint ami rajtad van. A biztonság kedvéért zsebre rakod. Írd fel a tárgylistádba az útlevelet!


Ez után megvizsgálod a földön heverő vastag láncokat. Az egyiket megrángatva fémes csörgést ad, azt tapasztalod, hogy a falhoz van rögzítve. Épp szemügyre vennéd a fekete biciklit is, amikor a közelébe érve motoszkálást hallasz. Mit teszel?


Megvizsgálod a zaj forrását? (Lapozz a 270-re!)

Visszamenekülsz a lépcsőházba és elindulsz felfelé a lépcsőn, a lakások felé? (Lapozz az 52-re!)


270

Óvatosan elindulsz a terem sarka felé. A sötét árnyékban nem tudod kivenni, mi lehet ott, de a motoszkálást, mocorgást továbbra is hallod. Amikor egy méteres közelségbe jutsz, a sarokban lévő árnyék megelevenedik, és egy sötétbarna patkány ugrik eléd.

De mekkora! Egy nagyobbfajta macskának is beillik. Fenyegetően vicsorítja feléd a fogait. Elfutni nem tudsz, mivel fürgébb nálad, ezért meg kell küzdened vele.


ÓRIÁSPATKÁNY

Ügyesség 6

Életerő 8


Ha győztél, szemügyre veheted a fekete biciklit.


Megvizsgálod jobbról-balról. Megdöbbensz – ennyire kontár módon összeszerelt alkotást talán még életedben nem láttál. Össze-vissza lógnak ki belőle a hibásan becsavarozott, elgörbült csavarok. A legnevetségesebb, hogy a villák fordítva lettek feltéve, a nyereg teljesen idióta módon, 30 fokos szögben felfelé meredezik és még a fékek bowdenje se lett bekötve. Életveszélyes a használata.

Ahogy hitetlenkedve vizsgálod a szanaszét lifegő bowdeneket, az egyik a kezedben marad. Mindegy, visszaszerelni már nem fogod, hátha jó lesz valamire. Így egy mozdulattal a zsebedbe süllyeszted. Írd fel a tárgylistádba a bicikli bowdent!


Más érdekességet nem találsz a pincében, ezért úgy döntesz, visszamész a lépcsőházba. Lapozz az 52-re!


52

A lépcsőházban nem látsz egy lelket sem. Elindulsz felfelé a lépcsőkön, de a megszokottnál nehezebben megy. Nagyokat fújtatsz, már pár lépcsőfok után meg kell állnod pihenni. A korlátba kapaszkodva, szinte csak vonszolod a púpodat, mire végre felérsz az emeletre.

A folyosóról több ajtó nyílik, de mindegyik csukva van. Körbejársz és akkor eszedbe jut, melyik kapucsengőt használta az általad sebtében Herr Schreck-nek elnevezett, nagydarab német férfi. Most már tüzetesebben vizsgálod meg a fehér bejárati ajtókat és kitartásod eredményt hoz. Az egyik ajtón az alábbi táblát látod: „Manfred Prell”.


Lenyomod a kilincset, az ajtó pedig nincs bezárva, így lassan kinyílik. Lapozz a 130-ra!


130

A küszöbről elkiáltod magad, igyekezve összeszedni gyatra német tudásodat, a nagydarab embert keresve, hátha tud felvilágosítást adni, mi is történt veled, illetve a kölyökkel. Nincs válasz, így hát belépsz a lakásba.

Bent teljesen sötét van, ezért kitapogatod a villanykapcsolót és felkapcsolod. Most már jól látod a lakás elrendezését. Jelenleg az előszobában állsz, innen több ajtó nyílik. Az egyik a sötét nagyszobába visz, a másik egy kisebb szobába, a harmadik a konyhába, a negyedik pedig talán a mosdó, fürdőszoba ajtaja lehet.


Merre indulsz el?

Ha a sötét nagyszobába tekintesz be, lapozz a 202-re!

Ha a kisebb szobába lépsz be, lapozz a 23-ra!

Ha a konyhát veszed szemügyre, lapozz az 55-re!

Ha a fürdőszoba ajtaját nyitod ki, lapozz a 128-ra!


202

A nagyszobában nem ég a villany, kitapogatni sem tudod, merre lehet a kapcsoló. Egyedül apró zöld fények villódznak veled szemben, ezen kívül teljesen sötét van. Odalépegetsz a sötétben és próbálod kitapogatni, mi lehet a zölden villogó valami. Egy router az, a tapogatástól pedig hirtelen kialszik az összes fény. Valószínűleg véletlenül kihúztad az adatkábelt.


Erre hirtelen artikulátlan sivalkodás hallatszik kintről, valószínűleg a kisszobából. Kitapogatod a kiesett kábelt, egy gyors mozdulattal visszadugod az immár ismét zölden villogó router-be, majd pedig sietve elhagyod a szobát. Még körbe se tudtál rendesen nézni, nem lapul-e esetleg más is rajtad kívül a sötétségben.


Ha még nem tetted, elindulhatsz a kisebb szobába felé (lapozz a 23-ra!), szemügyre veheted a konyhát (lapozz az 55-re!) vagy benézhetsz a fürdőszobába (lapozz a 128-ra!)


55

A konyhában világos van, mert a tágas ablak elegendő fényt ad, sőt mintha még egy külön világos kis sarok is tartozna hozzá, amit akár „télikertnek” is lehetne nevezni. A konyhaasztalon látsz két üres sörösüveget és egy adag, még frissnek tűnő gyros tálat.

Éhesnek érzed magad, mivel még mindig kavarog a fejed a történtektől, és az idejére sem emlékszel, mikor ettél utoljára (sőt, maga az időérzéked is teljesen gallyra ment ezen a kiismerhetetlen idegen helyen). Mivel nem háborgat senki, úgy döntesz nekiülsz és belapátolod a gyros tálat. Nyertél +1 Életerő pontot.


Az egyetlen említésre méltó tárgy a konyhában a hűtő, amibe kíváncsian bekukkantasz. Semmi különleges: befőttek, sajtok, kólás palackok és temérdek sörös üveg. Felkelti a figyelmed, hogy egy légyhulla is hever az egyik polcon, azonban az igénytelen lakó mindössze csak körbepakolta a sörös üvegeivel ahelyett, hogy eltávolította volna.

Zavar már ez a fokú igénytelenség, ezért kiveszed a légyhullát a hűtőből, hogy kidobd a kukába. De a művelet közben zajongást hallasz a kisszobából, ezért sietve továbbindulsz a konyhából. Fel se tűnik, hogy kezedben maradt a légyhulla, amit így ösztönösen zsebre vágsz. Írd fel azért a tárgylistádba a légyhullát!


Ha még nem tetted, elindulhatsz a kisebb szobába felé (lapozz a 23-ra!), beóvatoskodhatsz a sötét nagyszobába (lapozz a 202-re!) vagy benézhetsz a fürdőszobába (lapozz a 128-ra!)


128

Kinyitod az ajtót, ami sejtésed szerint a fürdőszobába visz, és bizony nem tévedtél. A szoba maga tiszta és takaros – lenne, ha valami igénytelen állat nem hagyott volna ott csapot-papot, amikor legutóbb erre járt. A csempe és a tükrök tiszták, azonban a konnektorban hagyott hajnyíró azt mutatja, hogy valaki épp nemrég használta az eszközt. A padlón pedig szanaszét hevernek a sötét szőrszálak. Nem hajnak tűnnek, mert annál rövidebbek és kissé göndörebbek, bele se mersz gondolni inkább, micsodák...


A kád tele van vízzel, fehéres foltok úszkálnak benne, amiket elsőre habnak néznél, de a hab inkább a felszínen lebeg, ezek meg a mélyben úszkálnak. Nemrég tehát a kád is használatban volt, kérdés mennyire rendeltetésszerű formában. Ehhez az érzethez told még hozzá az a két sörös üveg, amik a kád szélén állnak. Mindkettő fel van bontva, az egyik üres, de a másiknak is a nagyobb része elfogyott. Sejtelmed sincs, ki lehet az az aljanép, aki fürdés közben sört vedel...


És ha ez nem lenne elég, a kád mellett egy állvány látható, amire rögzítve egy kamera pihen, egyenesen a kádra irányozva. Egy pillanatra bevillan, hogy az állvány mennyire feltűnően hasonlít arra a darabra, amit a kölyök eltűnésekor láttál, annak az átkozott lakásnak a szobájában.


Mit teszel?

A kamera mögé mész, és elkezded visszanézni a felvett videóanyagot? (Lapozz a 68-ra!)

Átkutatod a fürdőszobát? (Lapozz a 177-re!)


68

A kamera mögé lépsz és pár diszkréten pittyenő gombnyomással elindítod a lejátszást. Bárcsak ne tetted volna!


Eleinte még semmi felkavaró nem történik. A képbe beúszik a felirat, „SoDI vlogja, EDZÉSRE FEL! | SoDI vlogja S01E15 - 3. rész, 2017.09.11.”, majd pedig: „esti rutin :)” A megjelenő kép szemlátomást itt, ebben a fürdőszobában készült, ahol az ajtón belép egy girhes testalkatú, kopaszodó, őszülő férfi. Nem ismered fel igazán a vonásait, mert a kamera lencséje egy foltban homályos és így a felvétel is meglehetősen rossz minőségű lett.


A férfi azonban ott, a kamera lencséje előtt vetkőzik le, még az alsógatyáját is letolja. Diadalittasan lóbálja meg lifegő angolnáját a lába között. Na pont ez az, amire nem voltál kíváncsi! A látvány innentől viszont csak rosszabb lesz. A férfi nagy nyögések közepette bemászik a kádba, ahol a kezében lévő távirányítóval fókuszálja a kamera látószögét egyenesen az ágyékára, később még nagytotálban be is zoom-ol.

A pajzán művelet közben másik kezével az egyik sörösüveget ragadja meg, amit természetellenes, görcsbe rándult ujjtartással szorít erőteljesen, mint Gollam az „egy gyűrűt”, majd pedig a szájához emeli és hálás büffenésekkel, kéjes nyögésekkel, kifordult szemekkel, átszellemült arckifejezéssel vedeli a nedűt.


A torz testű alkoholista azonban sajnos nem csak a vedelés élvezetének hódol. A kamerát ismét az ágyékára zoomolja, másik kezével pedig... Na de ezt már tényleg nem akarod látni! Annyira felhúzod magad ezen az ordenáré gusztustalanságon, hogy veszett dühödben felkapod az állványt és rajta a kamerával, teljes erővel a kád szélére sújtasz vele.

Az ütődéstől a kamera szilánkosra törik, darabjai lesüllyednek az – így már érthető módon – gyanús fehér foltokkal telített víz alá. A kameraállvány is megsérült, egyik lába hegyes szilánkban végződik, mert az elveszett gumivég miatt a tompítatlan ütés ennek is letörte a végét. Magadhoz veszed a kameraállványt, hátha hasznos lesz még valamire. Írd fel a tárgylistádba a kameraállványt!


Ha még nem tetted, elindulhatsz a kisebb szobába felé (lapozz a 23-ra!), beóvatoskodhatsz a sötét nagyszobába (lapozz a 202-re!) vagy megnézheted a konyhát (lapozz az 55-re!)


177

Kinyitogatod a fürdőszoba szekrényeket, benézel a függönyök mögé, de semmi használhatót nem találsz. A csempén szanaszét dobált ruhákat is széttúrod. Vannak itt zoknik, féknyomos alsógatyák, mindenféle póló. Nadrágból viszont csak egyetlen darabot látsz: egy sötét színű, viseletes, mindenféle gyanús és furcsán bűzlő foltokkal tarkított, hosszú szárú darabot. Látszik rajta, hogy tulajdonosa éjjel-nappal hordja. El is nevezed magadban Egynadrágnak.

Az Egynadrág zsebeit átkutatva végül egy kissé kopott – tehát valószínűleg igen sűrűn használt – hitelkártyára lelsz. Kiss Endre Farkas nevére lett kiállítva. Úgy gondolod, jobb helyen van nálad, mint a kilométerekről bűzlő Egynadrág zsebében, így magadhoz veszed. Írd fel a tárgylistádba a hitelkártyát!


Ha még nem tetted, elindulhatsz a kisebb szobába felé (lapozz a 23-ra!), beóvatoskodhatsz a sötét nagyszobába (lapozz a 202-re!) vagy megnézheted a konyhát (lapozz az 55-re!)


23

Eddig nem találkoztál senkivel a lakásban, a kisszoba felé közeledve azonban hallod, hogy ez a szoba nem olyan kihalt, mint a többi. Az ajtón nyüszítések, ideggörcsös ordítások, csapkodások, magyar nyelvű átkozódások szűrődnek ki. Már épp örülnél, hogy végre egy hazádfia hangját hallod, amikor elbizonytalanít a most hallatszó nyüszítés: „De nyee-gyeeee-e-eeee galáe vale legalá eveseváá!”

Mégse magyar lesz akkor ez. Milyen nyelven van ez, cigányul? Bár továbbra se érted, mi folyik itt, úgy döntesz, mégis benyitsz a szobába. Lapozz a 189-re!


189

Ez a szoba egészen kicsi, igazából csak egy pár négyzetméteres lyuk. A szoba fala nikecell lapokkal van itt-ott fedve, aminek nem látod se a funkcióját, se az esztétikai értékét.

A helység olyan, mintha atombombát robbantottak volna benne: elképesztő mértékű a rendetlenség. Ruhák, dobozok, könyvek, papírok, ágyneműk, kábelek, különféle elektronikai eszközök, kütyük hevernek össze-vissza szétdobálva a szoba teljes területén, no és persze az elmaradhatatlan sörös üvegek. Gyakorlatilag egy zsebkendőnyi hely sincs, ahol tisztaság vagy rend uralkodna. Akármiért indulna az ember, gyakorlatilag egy utat kellene ásni a szeméthalmon keresztül.

A szoba egyik végében egy kinyitott, megágyazott kanapé található, természetesen azon is hegyekben álló lomokkal. Színe a zöldnek valahol a takony és a libafos közötti árnyalata lehet félúton.


A hangok azonban a szoba másik végéből, egy székben ülő alaktól jönnek. Elsőre meg is ijedsz tőle, mert feje helyén egy kék LED-ekkel világító sisak található, amelyben úgy néz ki, mintha egy földönkívüli UFO harcos forgatná jobbra-balra a fejét a fotelben. Írj fel magadnak 1 Félelem pontot! Két kezében pedig két, különböző színben világító mikrofonnal hadonászik össze-vissza, miközben a következő szavakat ismételgeti selypegő hangon: „Én eszt nyem éjtyem!”


Az első ijedtség után erőd veszel magadon és szólongatni kezded. Meg se hallja. Csak forgatja tovább a fejét és kalimpál a világító mikrofonokkal. Közelebb lépdelsz a foteljéhez, odébb rugdosva az utadat akadályozó limlomokat. Már épp kinyúlnál a kezeddel, hogy megérintsd, amikor hátad mögött csikordul a padló.

Hátra fordulnál, de ebben a pillanatban iszonyú ütést érzel a fejeden, amitől összecsuklasz és elveszted az eszméletedet. Nem láttad a támadódat, csak annyit tudsz felidézni, hogy egy nálad magasabb, testesebb, kopasz alak árnyéka vetült a falra.


Lapozz a 33-ra!


33

Lassan térsz magadhoz, bágyadtan nyitogatod a szemeidet. Szeretnél felülni, de tested nem engedelmeskedik. Most veszed észre, hogy kezeid és lábaid össze vannak bilincselve, mozdulni se tudsz. Riadtan körbenézel, már amennyire fekvő helyzeted engedi, de csak vasrácsokat látsz minden felé. Most realizálódik csak benned, hogy egy rácsos vasketrecben heversz.

Mocorogni kezdesz, hogy jobban szemügyre vehesd a kinti világot a rácsokon túl. Egy viszonylag szűkebb, dohos szagú, kivilágított teremben vagy, amely téglafallal van körbevéve, a plafonon csövek, vezetékek húzódnak. Minden bizonnyal a ház pincéjében lehetsz.


A teremben másfele is vannak mindenféle kacatok, dobozok, csomagok, némelyek takaróval lefedve. Mire felméred a helyzetedet és éppen gondolkozni kezdenél a szabadulás módján, mocorgást hallasz mögötted.

Megfordulni nem tudsz, csak egy hangosabb nyikorgást, majd nehéz léptek zaját hallod. Látóteredbe bekerül a kopasz, berlini ogre a rácsokon kívül, akivel az épületbe bejutáskor találkoztál. Az ogre kajánul vigyorog, amiből azt szűröd le, hogy ő a felelős a szorult helyzetedért.


Herr Schreck megvizsgálja a cellád rácsait, majd derűs hangon csak ennyit szól: „Naa, guck mal!” – majd egy mozdulattal felhajtja a takarót az egyik közeli, a te celládhoz hasonló méretű dobozról. Gyereksírás csendül fel a pincében.


A kölyök!!


A takaró egy hasonló vasrácsos cellát takart, mint amilyenben te is heversz, most viszont láthatóvá vált, hogy a kölyök is az ogre fogságában van. Ő nincsen összebilincselve, csak a rácsokat markolássza a kis kezeivel és keservesen sír. Őrjöngő düh fog el, üvöltözni kezdesz idegességedben. Hiába mar a testedbe a lánc, vérben forgó szemekkel rángatózni, ficánkolni kezdesz, próbálva szabadulni a helyzetedből. Semmit nem érsz el vele.


Az ogre ismét odalépdel hozzád és gyönyörködve nézi az őrjöngésedet. Mit teszel?

Szidalmazni kezded Herr Schreck-et és megpróbálod leköpni? (Lapozz a 119-re!)

Megpróbálsz beszélni vele, hogy engedjen el titeket? (Lapozz a 13-ra!)


119

Habzó szájjal üvöltesz, magyarul mondod el mindennek a berlini ogrét – mintha értené – , olyan szavakkal, amiket papírra vetni nem lehet. A kaján vigyora annyira felbőszít, hogy felé köpsz, amennyire csak helyzeted engedi.

A köpés éppenséggel nem sikerül, de ezzel haragra gerjesztetted Herr Schreck-et. Megragad egy fal mellé állított vasrudat és a rácsokon keresztülnyúlva végigsújt vele a hátadon. A fájdalomtól még jobban felüvöltesz, vonj le magadtól 2 Ügyesség és 2 Életerő pontot! Őrjöngéssel semmire nem mész az ogrénál, ezért kénytelen vagy esdekelni az életedért. Lapozz a 13-ra!


13

Mielőtt mondhatnál valamit, Herr Schreck dühödten kiabálni kezd veled. Bár középsuli óta nem tanultál németül, annyit sikerül kihámoznod a panasz-özönéből, hogy most telt be a pohár és elege van belőled.

Mocsokban és rendetlenségben élsz, mint egy disznó, a fehér szőnyeget összevérezted, a télikert padlóját felemésztette a penész miattad, undorító proli módjára állandóan az asztal szélén pattintod fel a sörös üvegedet, a figyelemfelkeltő jelleggel hűtőbe rakott légyhullát pedig eszedben sem volt eltávolítani, inkább csak körberaktad a cuccaiddal, te igénytelen állat. Ezért pedig kártérítést kell fizetned, összesen méltányos 2300 eurós fájdalomdíjat.


Szólásra emelkednél, hogy elmondd: te nem is laksz itt, azt se tudod, hogy ki ő, biztos összekever valakivel... de folytatja a vádaskodást, pillanatnyi gondolkodási szünetekkel. Mintha most találná ki, miket vágjon a fejedhez.

Olyan abszurd dolgokat talál ki, amikről elképzelni nem tudod, miért fizetne ilyenekért épeszű ember. Például hogy tönkrefürödted a kádat, tönkrefűtötted a radiátort, tönkrenézted a tévét, tönkrenyitogattad az ajtót... Hoppá, ezzel együtt már 4200 euróval tartozol neki!


Kérdőn néz rád, ezért csekélyke német tudásodat összeszedve, de valamit reagálnod kell. Mit mondasz?

Felháborodva méltatlankodsz, hogy azonnal engedjen szabadon? (Lapozz az 5-re!)

Csak így, bemondásra kifizetsz neki minden követelést? (Lapozz a 209-re!)

Megkérdezed, nem tudnátok-e valahogy máshogy rendezni a tartozásodat? (Lapozz a 71-re!)


5

Hebegve-habogva, dadogva magyarázni kezded, hogy nem tettetek semmi rosszat, azt se tudod hol vagy, legyen szíve, engedjen el. Vagy legalább a gyereket. Feldühödik rajta, hogy követeléseire feleseléssel reagálsz, ezért megragadja a keze ügyében heverő vasrudat és végigver a hátadon. Vonj le magadtól 2 Ügyesség és 2 Életerő pontot!


Máshogy kell próbálkoznod. Mit mondasz?

Csak így, bemondásra kifizetsz neki minden követelést? (Lapozz a 209-re!)

Megkérdezed, nem tudnátok-e valahogy máshogy rendezni a tartozásodat? (Lapozz a 71-re!)


209

Alázatosan magyarázkodsz, és fogadkozol, hogy minden követelését azonnal megfizeted. Az ogre szemében mohó fény gyúl. Benyúl a rácsokon keresztül és végigtapogatja a nadrágzsebeidet. Mindössze 20 euró cent és egy szem krumpli (!?) gördül ki a zsebedből. Ezeket viszont reménykedve felajánlod neki.

Herr Schreck nincs elragadtatva a felajánlástól, a szemtelenségedet egy pofonnal díjazza. Vonj le magadtól 1 Életerő pontot!


Máshogy kell próbálkoznod. Mit mondasz?

Méltatlankodni kezdesz, hogy azonnal engedjen szabadon? Lapozz az 5-re!

Megkérdezed, nem tudnátok-e valahogy máshogy rendezni a tartozásodat? Lapozz a 71-re!


71

Gyatra német tudásod minden szikráját bevetve kérlelni kezded, hogy találjatok valami más megoldást. A szemközti rácsok mögött a kölyök is feszülten figyel. Herr Schreck egy pillanatig mintha elgondolkodna, majd szélesen elmosolyodik. A kék atlétában és mindössze egy csíkos alsógatyában előtted álló ogre biztosít róla, hogy eddig mindig meg tudtad találni a módját, hogyan okozz neki örömet, miközben sokatmondóan megvakarja az ágyékát a csíkos gatyán keresztül. Most azonban valami másra vágyik.


Azt mondja, beleegyezik, hogy mind téged, mind a kölyköt szabadon engedjen, azonban meg kell küzdened mindkettőtök életéért. Ő fogja kijelölni az ellenfeleket, akiket ha legyőzöl, továbbhaladhatsz a következőre. A küzdelem addig tart, amíg valamelyikőtök fel nem adja vagy holtan össze nem esik. Ha a végére érsz a küzdelmeknek és még mindig élsz, elmehettek.


Mit válaszolsz a felajánlásra?

Szidalmazni kezded? (Lapozz a 37-re!)

Elfogadod a kihívást? (Lapozz a 298-ra!)


37

Idegeid nem nagyon bírják már a terhelést. Ismét üvöltözni és ficánkolni kezdesz a ketrecedben. Csak nem képzeli ez a berlini ogre, hogy majd az ő kénye-kedve szerint rángathat téged, mint egy bábut?? Rendőrséggel, feljelentéssel fenyegetőzöl.

Az ogrénak szemmel láthatóan nincs ínyére a viselkedésed. Felemeli a mellette heverő vasrudat és a rácsokon keresztül fejbe kólint vele. Az ütés olyan erős, hogy elveszted az eszméletedet. Lapozz a 225-re!


298

Lemondó sóhajtással belemész a feltételeibe. Az ogre gúnyosan felröhög, majd pedig odasétál a pincehelyiség másik végében lévő léces faajtóhoz és szélesre tárja. Ez után visszatrappol a celládhoz, kulccsal kinyitja a rácsokat és a bilincseket, szabaddá téve a tagjaidat. Majd pedig úgy ahogy van, alsógatyában leheveredik a terem másik végében álló narancssárga színű kanapéra.


Nagy nehezen lehámozod magadról a láncokat, majd pár karmozdulattal és rúgással teszel érte, hogy visszatérjen a vérkeringés a tagjaidba. Mit teszel ezután?


Ígérted ellenére támadást intézel Herr Schreck ellen? (Lapozz a 155-re!)

Megpróbálod lenyugtatni a szomszéd ketrecben remegő kölyköt? (Lapozz a 40-re!)

Feszült várakozással figyeled a nyitva álló faajtót, hogy ki érkezik ellened a küzdelemre? (Lapozz a 219-re!)


155

Herr Schreck számított a hitszegő támadásodra, így ahogy dühödt ordítással rohamra indulsz ellene, a még mindig keze ügyében lévő vascsövét egy gyors mozdulattal a lábad közé hajítja. Elbotlasz a repülő csőben és hatalmasat esel. Herr Schreck föléd kerül és öklével úgy tarkón vág, hogy elveszted az eszméleted. Lapozz a 225-re!


40

Ahogy szabaddá váltál, első gondolatod a kölyök. Odarogysz a cellája elé. Kis kezeivel félénken markolja a rácsokat. Szemlátomást nem ért semmit, az ogréval való egyezkedésedből sem tudott mit leszűrni, hiszen nem ért németül. A rácson keresztül megsimogatod az arcocskáját, ettől kicsit megnyugszik.

Remegő szájjal érdeklődsz tőle, bántotta-e az ogre, nem ért-e hozzá. Hátrasandítasz közben a középen nagy sárga foltos csíkos alsógatyában heverésző Herr Schreck-re. Ha meg merte érinteni a kölyköt ez a vén perverz, biztos hogy ebben a pillanatban a fogaiddal téped ki a gigáját, ha addig élsz is...!


Szerencsére a gyerek azt mondja, hogy nem bántotta a bulldogfejű. Hála Istennek! Csak elkapta és bezárta ebbe a ketrecbe.

Gondoskodásod miatt megnyugszik és már inkább érdeklődően markolja tovább a cella rácsait, mintsem félelmében. Te pedig ebből erőt merítve elhatározod, hogy minden eszközt be fogsz vetni a küzdelemben, hogy megmeneküljetek. Írj fel magadnak +2 Ügyesség pontot.


Közben lépteket hallasz a helység bejárata felől. Lapozz a 219-re!


219

A szobába egy idősebb férfi toppan be. Majd abban a pillanatban a gallérjánál fogva vissza is rántja egy kéz és helyét egy hasonló korú, középkorúnál idősebb nő foglalja el. A keselyűhöz hasonló arckifejezésű, ráncos, unszimpatikus nő és Herr Schreck fennhangon üdvözlik egymást németül. A berlini ogre Oma-nak szólítja a vénasszonyt.


A nő most feléd fordul és rikácsoló hangon, egy aláírt papírt lobogtatva zúdítja rád a szitkok özönét. Ő is azzal jön, hogy albérlőként szétpenészedett miattad a szobájuk, undorító mocsokban éltél és a napnál világosabban elmondta, hogy lisztallergiája miatt tilos bármiféle lisztes ételt otthon tartanod, te pedig mégis a mirelit pizzát zabáltad. Hiába is tiltakoznál, hogy liszt szinte minden fontos táplálékban van, felőle akár füvet is rágcsálhatsz egész nap, mint az állatok.

És ha ez nem lenne elég, jó sok kárt is okoztál, kétbalkezességed miatt összetörtél majdnem mindent, ami a kezed ügyébe került. Itt írtad alá, hogy elismered a károkozást és megfizeted a több száz eurónyi kártérítést.


Nálad van-e az útlevél? Ha igen, lapozz a 322-re, ha nem, lapozz a 48-ra!


322

Bizonygatni akarod Oma-nak, hogy semmi közöd ahhoz az aláírt papírhoz, ezért farzsebedből előhúzod az útlevelet, amit azon a kanapén találtál, ahol most Herr Schreck terpeszkedik, és Oma arcába nyomod. A vénasszony vércse karmaival megragadja az útlevelet és kitépi a kezedből.

Félhangosan motyogva sarkon fordul és az eddig háttérben toporgó férjével kitipeg a helységből. Nem érted pontosan, mit motyog, valami olyasmit, hogy ezzel most elmegy a rendőrségre meg a bevándorlásiakhoz és úgy kitoloncoltat, mint a szél. Útlevél hiányában igazolni sem tudod magad, így már raknak is fel a marhavagonra, ahová való vagy.

Nem bánod, téged hidegen hagy a dolog. Főjön emiatt a feje inkább annak a Kiss Endre Farkasnak, akié az útlevél.


Megnyerted a harcot, mielőtt az igazából elkezdődött volna! Írj fel magadnak +1 Ügyesség pontot! Lapozz a 179-re!


48

A rikoltozó vénasszony neked ugrik, meg kell küzdened vele és hegyes, boszorkányszerű körmeivel. Szerencsére a papucsnak bátran nevezhető férje csak elenyésző mértékben vesz részt a küzdelemben. Mindössze egy kék háttéren sárga virágokat ábrázoló festménnyel próbál néha-néha fejbe verni a pást széléről, amelyről furcsa, fehér folyadék folydogál le.


OMA

Ügyesség: 7

Életerő 12


Ha legyőzted, lapozz a 179-re!


179

Felülkerekedtél a rigolyás vénasszonyon. Már épp élvezni kezdenéd első sikered gyümölcsét, amikor hirtelen elsötétül minden. Herr Schreck a hátad mögé lopakodott és egy zsákot húzott a fejedre.


Érzed, hogy az ogre vezetni kezd, a falak tapogatásából se tudod megállapítani, merre haladtok. Egy ponton lépcsőn is mentek felfelé. Végül megálltok és Herr Schreck lehúzza a fejedről a zsákot. Ekkor látod, hogy visszaértetek a lakásba, és a kisszobában, vagyis a nikecell odúban állsz, a rendetlenség kellős közepén.

Herr Schreck azt mondja, ne mozdulj, mert rövidesen vissza fog térni. Ez után távozik és kulcsra zárja az ajtót.


Van egy kis időd körülnézni, de mivel rövidesen várható az ogre visszatérése, gyorsan kell cselekedned. Épp a lábad előtt hever, félig eltemetve a papírhalmok alatt egy sárgaréz menóra és egy fehéren világító tablet. Pontosabban, ahogy jobban megnézed a feliratát, egy grafikus táblagép az valójában. Te inkább digitális palatáblát látsz benne, semmit többet.


A kettő közül az egyiket gyorsan felkaphatod és titokban az inged alá rejtheted, az előtted álló küzdelmeket segítendő. Választásodat írd is fel a tárgylistádba! De sokáig nem habozhatsz, mert ismét léptek zaja hallatszik. Jön az ogre! Lapozz a 166-ra!


166

Némi kulcscsörgés után ismét megjelenik Herr Schreck a szobában. Megint a fejedre borítja a zsákot és visszahurcol a pincébe. Mire újra szabaddá teszi a látásodat, ugyanott állsz, mint korábban. Az eddigieknek minden nyomát eltüntette az ogre. A fa ajtó nyitva áll, ezen keresztül belép az újabb ellenfeled.


Középkorú vagy annál idősebb férfi érkezik, arca pirospozsgás – valószínűleg a sok alkoholtól. Egy viseletes kék farmering van rajta, ami pár számmal talán kisebb is a kelleténél. Jellegzetes proli. Az alak épp egy szikkadt májkrémes szendvicset rágcsál.

Már épp felvennéd a küzdő pozíciót, amikor így szól hozzád magyarul:

„Gyere velem, idegen! Az én nevem Tex, vagy mostanában Texbácsi. Visszamegyünk a lakásba és együtt jól megverjük a büdös Snecit, aki miatt ilyen galibába keveredtünk!”


Mit lépsz?

Szót fogadsz és elindulsz vele? (Lapozz a 229-re!)

Van nálad felbontott májkrém konzerv? Ha igen, lapozz a 140-re, ha nem, lapozz a 282-re!


229

Elindulsz a farmeringessel kifelé a pincéből. Meglepetésedre Herr Schreck szótlanul tűri a távozásodat, de mintha egy hamiskás félmosoly bujkálna a szája szélén.

Kanyarogtok a szűk folyosón, majd a bejárati ajtóhoz érve felfelé indultok az emeletre. Tex szája folyamatosan jár, mindenféle értelmetlenséggel traktál, amik annyira érdektelenek, hogy szavai szinte elrepülnek a füled mellett anélkül, hogy egyetlen szót is megjegyeznél belőlük. Gondolataid csak a kölyök körül forognak.


Már fent vagytok az emeleten, amikor Tex az egyik bejárati ajtó felé mutat. Beléptek az ajtón. Egy pillanatra magadhoz térsz, körülnézel és megtorpansz a küszöbön. Már épp szóvá tennéd, hogy ez nem a „Manfred Prell” feliratú ajtó, de Tex egy mozdulattal betaszít a nyitott ajtón.


Felbuksz a küszöbben és jókorát esel. A szobában, ahová bezuhantál, sötét van. Tex belép veled a lakásba és felkapcsolja a villanyt. Most látod csak, hogy nem vagytok egyedül a szobában.

A lakásban kb. 10-15 jól megtermett fiatal áll veled szemben. Legtöbbjük tar kopasz. Egyiken horogkeresztes tetoválás, a másik lenyalt Hitlerjugend-frizuráját fújdossa felfelé, némelyek méretes láncokat pörgetnek a kezükben, megint mások a fém boxerrel feldíszített öklüket dörzsölgetik. Többek vállán baseball ütő is pihen.


Egy csapat neonáciba botlottál!


„Der Jude!” – mutat rád Tex, majd hátralép és becsukja maga mögött az ajtót. Egyedül maradsz a szobában a neonácikkal.

A kopaszok nem vesztegetik az időt magyarázkodással. Egyszerre ront neked az összes és ütlegelni kezdenek, ahol érnek. Próbálsz védekezni, karjaiddal, ökleiddel a fejedet védeni, de hasztalan. Lépésenként hátrálsz, amíg teljesen be nem szorulsz a sarokba. De az ütések tovább záporoznak a fejedre és a testedre.


Összecsuklasz, érzed a vér ízét a szádban, az eddig is veknit formázó fejed immár bucira van dagadva. A sarokban heversz, már védekezni és mozdulni is képtelen vagy. Ekkor a bejárati ajtó környékéről parancsszó harsan. A neonácik erre hirtelen visszahúzódnak.

Már alig látsz ki feldagadt szemeidből, felszakadt szádból vér szivárog a kisvirág mintás blúzodra. Annyit látsz, hogy a kopaszok gyűrűjéből egy testes, magas, bulldogarcú férfi lép elő. Herr Schreck az!


Az ogre lassan hozzád lépdel. Jobb kezében valami csillog. Próbálsz rájönni, hogy mi az. Herr Schreck ekkor felemeli a kezét és egyenesen feléd mutatja. Egy ezüstszínű tőr van a kezében, rajta hatalmas SS rúnák. A dísztőr élén felirat olvasható: „Meine Ehre heisst Treue”. Megborzongsz. Érzed, hogy ütött az órád.


„Für das Vaterland!” – kiáltja el magát az ogre, amit a többi jelenlévő is viszonoz a szobából, a következő pillanatban viszont markolatig döfi a tőrt a szívedbe. Mindkét kezeddel odakapsz, de csak a bugyogó vért érzékeled. Lassan oldalra dőlsz és meg se mozdulsz többet.


Kalandod itt véget ért!


140

Miután a farmeringes proli hangos csámcsogással befalta a májkrémes szendvicsét, sajnálkozó hangon büffent párat, lévén elfogyott az elemózsia. Támad egy ötleted, ezért felkínálod neki, hogy nálad van még egy csomó májkrém, szívesen megkínálod vele. Elő is veszed a zsebedből és felé mutatod a felbontott májkrémes konzervet.

Tex szeme felcsillan és mohón feléd indul. Csámcsogástól rengő tokás pofájából még peregnek le a földre a zsemlemorzsák és a májkrémdarabok. Tudod, hogy le kell győznöd, mert csak így szabadulhatsz az ogre karmaiból.


A proli azonban csak a kezedben lévő konzervre koncentrál. Már épp kinyújtaná felé a kezét, amikor hirtelen mozdulattal meglendíted és belehajítod a torkába az éles szélű konzervet. A recés fedél mély sebet ejt Tex nyakán, amiből azonnal sugárban kezd dőlni a vér.

A proli elbődül, nyakához kap, majd összerogyik. Pár bugyborékoló hörgés és meg se mozdul többé. Vére szétfolyik a poros padlón.


Megnyerted a harcot, mielőtt az igazából elkezdődött volna! Írj fel magadnak +1 Ügyesség pontot! Lapozz az 50-re!


282

Megvető mozdulattal leinted a csámcsogó prolit és magad elé emeled az ökleidet. Harcolnod kell, másképp nem szabadulsz Herr Schreck pincéjéből.

A farmeringes feldühödik azon, hogy próbálkozása nem jött be, ezért a pépesre rágott zsemlegombócot egyenesen feléd köpi, majd neked ugrik. Küzdj meg Tex-szel!


TEX

Ügyesség: 2

Életerő: 2


Ha legyőzted, lapozz az 50-re!


50

Zihálva bambulsz a vértócsában fekvő Tex mozdulatlan testére. Mielőtt kifújhatnád magad, Herr Schreck már rá is húzta ismét a zsákot a fejedre és a fenti nikecell szobába vonszol. Megint hagy neked egy rövidke szusszanásnyi időt (minden bizonnyal azért, hogy megszabadulhasson a hullától), ezért körbenézel, hátha találsz valami használhatót. A fotelben még mindig ott ül a sisakban hadonászó ürge, tudomást sem véve rólad.

Az ogre feltételei szerint még több párviadal várhat rád, ezért hasznos lenne valamilyen módon felkészülni rájuk. Gyomrod nagyot kordul, valamivel jó lenne csillapítani, mert a küzdelmek életre-halálra mennek – nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy elterelje a koncentrációdat az éhség. Ugyanakkor hasznos lenne valami védőfelszerelést is találni a további küzdelmekhez.


A gusztustalan libafosszínű kanapén két dolog ragadja meg a figyelmed: egy masnival feldíszített, felbontott csomag és egy hanyagul odahajított télikabát. A kacatokat odébb rugdosva utat törsz magadnak a kanapéhoz, ekkor látod, hogy a csomagban egy még érintetlen szülinapi torta lapul.


Mit teszel?

Az éhséged elűzése céljából belakmározol a tortából? (Lapozz a 253-ra!)

Egyfajta páncélként magadra öltöd a télikabátot? (Lapozz a 123-ra)


253

Jobbkor nem is jöhetett volna ez a torta, hiszen már kopog a szemed. Gyorsan kiemeled a dobozából, a rajta heverő üdvözlőkártyát a földre hajítod, majd pedig falni kezded a tortát, mielőtt visszatér az ogre. Lakmározás közben fél szemmel átfutod a földön heverő üdvözlőkártyát. Bár nem vagy egy rutinos németes, annyit kihámozol belőle, hogy valami olyasmi van odaírva: „bár 2 hetes rendet tartást írtam elő, a 2 napért cserébe fogadd ajándékul ezt a tortát!”

Nem teljesen világos számodra ez az indoklás, tudomásod szerint tortát szülinapra szokás adni, nem azért, mert valaki rendet tart a szobájában (bár az írás szerint még az se sikerült neki igazán). De agyalás helyett inkább habzsolsz tovább, nem annak van itt az ideje, hogy más autista hülyeségein elmélkedj.


Mire az utolsó szeletet is befaltad, elégedetten simogatod meg a bendődet. Már épp kezdenéd kiélvezni a jóllakottság érzését, amikor kisebb fájdalmat érzel a gyomrodban. Összegörnyedsz és kénytelen vagy a kezeddel odakapni, mert az egyre erősebb fájdalom masszív csikarássá fajul. A tortás doboz címkéjére pillantva rájössz, hogy a torta már eleve lejárt szavatosságú volt. Huhúú, ennek nem lesz jó vége! Ki kéne rohanni a wc-re. A rumlin keresztül az ajtóhoz botorkálsz, de hiába rángatod a kilincset: Herr Schreck kulcsra zárta az ajtót.

Markolod a gyomrodat, emelgeted a lábaidat, de semmi nem jut eszedbe. A hascsikarás pedig egyre kibírhatatlanabb. Kínodban visszasietsz a kanapéhoz, de érzed, hogy azonnal itt a vég... Gyorsan kicsatolod az övedet és letolod a nadrágodat, a gatyáddal együtt. A LED sisakos csak forog és hadonászik tovább, semmit nem érzékel abból, ami történik. Riadt pillantásokat vetsz magad köré, de csak a torta dobozát látod a célra megfelelőnek. Így hát fölé görnyedsz és mint egy semmiből előtörő barna cunami, telefosod a tortás dobozt.


A művelet végére egy kicsit megkönnyebbülsz, de ez a hasmenés nagyon nem esett jól. Veszítesz 3 Életerő pontot. Papírt találsz éppen eleget, a földön és a kanapén széthajigált mindenféle irat között.

Bár ilyen célra lágyabb cellulózokhoz vagy szokva, végül felmarkolsz egy köteg szerződést a kanapéról és azzal tisztítod meg magad. Kíváncsiságból belepillantva azt látod, hogy a szerződést dr. Sas Péter és Kiss Endre Farkas írta alá, valami nagyanyai örökség átruházásáról szól. A szaros papírokat egyszerűen visszahajítod a kanapéra.


Meghallod a lépcső nyikordulását – közeledik a berlini melák! Gyorsan visszacsukod a dobozt, még az üdvözlőkártyát is visszahelyezed a tetejére. Nagy meglepetésben részesül, aki kinyitja. Bár az elvárt rend tartás elbukása miatt akár szándékos is lehetett a lejárt szavatosságú tortával való büntetés, a mostani „ajándék” talán jobban illik a szituációhoz.


De máris fordul a zárban a kulcs, itt az ogre! Fintorog egyet a szokatlan szagoktól, de már rakja is a fejedre a zsákot és indultok a pince felé. Lapozz a 341-re!


123

Felemeled a kanapéról az ott heverő télikabátot. Talán jó lesz arra, hogy a verekedések során kicsit tompítsa az ütéseket, felfogja a sérülést okozó támadásokat. Magadra öltöd, méretileg nagyjából stimmel. Írj fel magadnak +5 Életerő pontot!


Mire igazán megcsodálhatnád magadat a tükörben, visszatér az ogre. Előhúzza a zsákot, feléd mutatja, te pedig nem ellenkezel. A zsákkal a fejeden vonultok ismét a pince felé. Lapozz a 341-re!


341

Ismét a pincében állva kerül le a fejedről a zsák. Bár a hevenyészett takarítás ellenére még látszanak a földön a vérfoltok, Tex hullájának már nyoma sincsen. Újabb ellenlábast kapsz, akivel fel kell venned a küzdelmet.


Egy alacsony termetű, torz félszerzet csámpázik be a terembe. Ódivatú, durva szövésű barna kabátjának jellegzetes hajléktalanszaga van, ferde szájából alsópolcos cigarettacsikk lóg. A csikket rögtön ki is köpi a földre, majd pedig csak csámcsog a fogatlan, torz szájával, nyálbuborékokat fröcsögtetve.

A törpenövésű idegen reszelős hangon kér számon az ígért, de elmaradt gyorssegélyért, követeli, hogy azonnal fizess. Az igénytelen, bűzlő törpe olyan kerékbetört magyarsággal beszél, amit írásban visszaadni lehetetlen. Valószínűleg írásban is hasonló igénytelenséggel kommunikál.


„De hátt Sódi, tutthatnád, hogy bisztósan mekfógom adni a tartoszássomat, hiszen 5 müsszakban dógózzom az A38 hajó konyhályán.” – itt visszanyeled a felbuggyanó hányingeredet – „Szóval kültyed csakk aszt az igért 500 eurót Törpapa barátódnak, külőmben most véged!”


Kérdésedre, hogy ha segítségre, támogatásra szorul, hogy mer ilyen hangnemben követelőzni, mindössze ennyit válaszol: „Túdód jól Sódi, hogy asz eddig küldőtt pár száz eurócskát is kezelem majd, ha felveszneg a hatódik műszagba is. Az eddigieket azért nem tuttam fizetni, mert... izé... szóval izé... rákos vóltam, na! Ja, de már elmúltt...!”


Idegesít a követelőző törpe, szeretnél már túl lenni a küzdelmen.


Nálad van a grafikus táblagép? Ha igen, lapozz a 175-re! Ha nem, lapozz a 80-ra!


175

Harci pózba helyezkedsz. Inged alól előhúzod a kisszobában talált grafikus táblagépet, hogy azzal sújts le a törpenövésű torz gnómra. Azonban ahogy napvilágra kerül a drága eszköz, Törpapa szemében kapzsi fény gyúl. Hadarva beszélni kezd:

„De hát Sódi, mit látokk? Ez aztán a csódás grafikai rajztábla! Euró helyett ezzel iss megtámógathatód öreg Törpapa barátódat, a nagy művészt. Hiszen ezen meg túdóm rajzólni a Vámbír Kriszta fojtatását! De az is lehet, hogy eladóm pár doboz Munkás cigiért...” – azzal egy gyors mozdulattal kikapja a kezedből a táblagépet és termetéhez képest fürgén ellohol vele.


Megnyerted a harcot, mielőtt az igazából elkezdődött volna! Írj fel magadnak +1 Ügyesség pontot! Lapozz a 344-re!


80

A kanapén terpeszkedő Herr Schreck előtt összecsaptok nyálbuborékoktól habzó szájú törpével. Esetlen mozgása miatt nem túl ügyes ellenfél, azonban orrfacsaró bűze zavarja a koncentrációdat, nem mellesleg szívós, mint egy patkány. Az utcán is kibekkelte valahogy a mínusz fokokat több télen át, szóval nem fogja egykönnyen feladni.


TÖRPAPA

Ügyesség: 7

Életerő: 32


Ha legyőzted, lapozz a 344-re!


344

Újabb küzdelmen vagy túl. A berlini ogre szokás szerint visszavezet a kisszobába, ahol ismét van pár perced magadhoz venni valamilyen segédeszközt.

Egy díszes dobozban valami megcsillan az egyik polcon. Közelebb lépve azt látod, hogy egy mívesen kidolgozott, jellegzetes SS rúnákkal ellátott dísztőr az, amelyen „Meine Ehre heisst Treue” felirat olvasható. Talán Herr Schreck, a németországi ogre kaphatta fiatalkorában?

A doboz mellett még néhány szerszámot is látsz, amelyek közül egy ragadja meg leginkább a figyelmed: egy csontfűrész. Az is leginkább azért, mert mellette egy papírfecnire valaki ákombákom betűkkel ezt írta: „egy gyerek – egy csont!”


De már csikordul újra a lépcső! Döntened kell! Gyorsan elrakhatod a náci SS dísztőrt, vagy az inged alá rejtheted az csontfűrészt. Választásodat írd is fel a tárgylistádba! Majd pedig lapozz a 20-ra!


20

Ismét a téglával kirakott pinceszobában szabadulsz. Újabb küzdelem áll előtted. A kölyök továbbra is vágyakozóan markolja ketrecének rácsait és minden mozdulatodat figyeli. Egy biztató biccentést teszel felé, bátorítás céljából.


Ezúttal egy ősz hajú, szemüveges, alacsony emberke lép be a terembe. Nehéz róla bármit is elmondani, mert teljesen jellegtelen személyiségnek tűnik. Furán forgatja a fejét, kicsit tikkel az egyik szeme, amiből azt szűröd le, hogy mentálisan nem lehet teljesen ép. A furcsa figura hozzád szól:

„Szia SoDI, jajj de jó hogy látlak! Tudom, hogy azt beszéltük meg, elindulok Németországba munkát keresni, hogy elkezdjem törleszteni a nagylelkű támogatásaidat, izé... kölcsöneidet, amiket az elmúlt időszakban minden hónapban küldtél nekem, a jó öreg devizahiteles haverodnak. És becsszó, el is kezdem törleszteni hamarosan.

Emlékezhetsz, hogy múlt hónapban a rendszeres gyerektartás fizetésemre megesküdtem, hogy most már tényleg elkezdem a németországi munkakeresést. Sőt, előző hónapban úgy fogtunk kezet az egyezségre, hogy előtte a tenyerembe köptem, ami nálam a nagyon-nagy elhivatottság jele. Azelőtti hónapban meg...


Na mindegy is, már épp csomagoltam a bőröndömet az utazáshoz, amikor képzeld mi történt! Akkor vettem észre, hogy véletlenül 8 liter tejet vettem 2 helyett. Ennyit lehetetlenség hirtelenjében meginni, de az se lenne jó, ha megromlana. Így sajnos el kellett halasztanom a munkakeresést. Agyrém, mi?

De nem csak ez történt! Képzeld, máskor meg a bőröndömmel a vállamon már épp kiléptem volna az ajtón, amikor észrevettem, hogy leesett az első hó! Olyan gyönyörű volt a táj, mindenhol érintetlen, szűz hótakaró.

Ahogy szemrevételeztem a lábnyomomat a küszöb előtt, arra jöttem rá, hogy Isten ellen való bűn lenne megszentségteleníteni, széttapicskolni ezt a gyönyörű hótakarót. Egyszerűen nem tehettem. Így hát visszafordultam, te is megértheted, hogy emiatt csak hóolvadáskor, tavasszal tudok újra nekilátni a munkakeresésnek. Addig viszont jó lenne, ha újabb 2-300 eurós apanázzsal megsegítenéd a jó öreg devizás haverodat.


Viszont ami jó hír neked, hogy már majdnem sikerült eladni a nógrádi zsákfaluban düledező vidéki házamat, amiből fizetni tudom a kölcsönödet, meg a deviza hitelemet is. Felhívott egy cégvezető, hogy egy gyárépületet húznának fel pont azon a területen, ezért mindenképp megvenné a házamat, sőt jóval a piaci ár fölött tett ajánlatot rá. Őrület, nem!? Ekkora mázli a mesében sincs!

De elmondtam neki, hogy sajnos a szép hóval borított táj érintetlensége miatt nem tudok kilépni a lakásomból, hogy aláírjuk a megállapodást. De ne aggódjon, nem fogok azért éhen halni, hiszen van nekem egy nagyon jó németországi programozó haverom, aki havonta eltart... izé, küldözget a Western Union-on keresztül pár száz eurócskát, amit természetesen majd egyben visszaadok neki, amikor sikerült eladni a házat...


Szóval nagyon jól állunk! Már csak egy aprócska, utolsó támogatásra lenne szükségem ebben a hónapban tőled, mindössze 600 euróra. És ezzel már ki tudnék jönni a víz alól, és Jövő héten megkezdhetem a törlesztést az irányodba. Ugye nem hagyod cserben a kedves, devizás haverodat?”


Az alak kérlelően nyújtja feléd a kezét, mondókáját követően. Mit teszel?


Megpróbálod rábeszélni a Németországban való munkára? (Lapozz a 262-re!)

Megtámadod? (Lapozz a 114-re!)

Nálad van a hitelkártya? (Lapozz a 82-re!)


262

Felbosszant az ősz hajú pióca pofátlansága, ezért magyarázni kezded neki, hogy kezdjen el munkát keresni, például itt Németországban.

Devizás haver csalódottan ingatja a fejét: „SoDI-SoDI, csalódtam benned. Azt hittem, segíteni fogsz. De a Németországi munkával kapcsolatban igazad lehet. Sőt...!” – kapja fel a fejét izgatottan – „Most jut eszembe, nem is fogod elhinni, de tényleg kaptam Németországban munkát! Nézd, hiszen itt vagyok Berlinben! Ezzel a kedves idős német pocakos úrral beszéltem meg, aki ott hever a pamlagon, hogy csak egy egészen apró feladatom lenne, és cserébe az enyém lehet minden kütyüd, a drónod, a tableted, a fütyikamerád, a biciklid, minden tulajdonod.

Megnyugtatott, hogy személyesen gondoskodik róla, hogy nem lesz belőle rendőrségi ügy, a hulládat majd elkaparja valahol a hátsó kertben. Szóval ha nem haragszol...”


Eddig háta mögé rejtett jobb kezében kés villan. Mire bármit tehetnél, markolatig megmeríti az alhasadban. Felfúvódott lágyéksérved nagy durranással kipukkad. A vér ömleni kezd belőled. Hallod még a kölyök riadt sikoltását valahol távolról, de lassan minden elhalványul.


Kalandod itt véget ért!


82

Bár legszívesebben pofán vágnád a szemtelen öreget, harcolni sincs igazán kedved vele. Hátha eltakarodik valahogy harc nélkül is. Ennek csak a pénz, a lehúzás számít, hogy élősködhessen mindig egy-egy újabb hónapot.

Eszedbe jut, hogy van nálad egy hitelkártya, amit a fürdőszobában az Egynadrág zsebében találtál. Előhúzod és odanyújtod az öregnek. Úgyse a tiéd, költekezzen csak kedvére annak a Kiss Endre Farkasnak a hitelére.


A devizás haver szeme felcsillan és azonnal kiragadja a kezedből a hitelkártyát. „Óh, drága barátom, hát tudtam, hogy rád számíthatok. Huhh, ez egy németországi prémium hitelkártya! Jó sok pénz lehet rajta. Lehet, hogy akkor vásárolok inkább egy új autót, úgyis mindig kíváncsi voltam, milyen lehet az új Mercedes S osztály. Beláthatod, hogy ez teljesen racionális költés, hiszen ha egy ilyen autóval hamarabb érek haza Magyarországra, mint busszal, hamarabb tudom elkezdeni a törlesztést feléd...” – mormogja, miközben a hitelkártyát mustrálva kilépdel az ajtón.


Megnyerted a harcot, mielőtt az igazából elkezdődött volna! Írj fel magadnak +1 Ügyesség pontot! Lapozz a 257-re!


114

Ilyen pofátlan dumát még életedben nem hallottál. El nem tudod képzelni, létezhet-e olyan balek a világon, aki ilyen átlátszó kamuzásoknak bedől. Mérgedben be is mosol egyet a kajánul vigyorgó fickó orrába, amiből rögtön elkezd szivárogni a vér.

A devizás haver nem különösebben erős ellenfél, viszont szívós, ravasz és sunyi. Mocskos egy küzdelem vár rád.


DEVIZÁS HAVER

Ügyesség: 12

Életerő: 11


Ha legyőzted, lapozz a 257-re!


257

Devizás haver sem volt ellenfél neked. Mindent megteszel, hogy te és a kölyök kiszabaduljatok innen. Csendben tűröd, hogy Herr Schreck szokás szerint visszahurcoljon a szobába. Nem mersz ellenkezni vagy megtámadni, mert félsz, hogy a kölyök látná a kárát. Bízol magadban: kijuttok innen valahogy!


Amíg újra előkészíti a terepet az ogre, megpróbálhatsz ismét valamit magaddal ragadni a nikecell odúból, ami talán segítségedre lehet. Mindenféle szétszórt papírokon tapicskolsz. Jobban megnézve valamilyen hivatalos dokumentumok lehetnek, néhány oldal alá is van írva, le van pecsételve. Gyorsan az inged alá gyűrhetsz pár lapot, de a látómeződbe kerül egy hatalmas, ágaskodó fekete műpénisz is, ami a még mindig a fotelben kalimpáló sisakos elmebeteg melletti polcon áll.


Az eddig megszokottnál később ér most vissza az ogre. Izzadt és erőteljesen zihál. Gyorsan elrakhatod az aláírt papírokat, vagy magadhoz ránthatod a fekete műpéniszt. Választásodat írd is fel a tárgylistádba! Majd pedig lapozz a 197-re!


197

A zárral való némi szerencsétlenkedés után belép Herr Schreck és ismét levisz a pincébe. Ahogy beléptek a fa ajtón, ellenfeled már a teremben várakozik. Kéjes nyögéssel kászálódik fel a narancsszínű kanapéról, ahol küzdelmeid alatt Herr Schreck szokott terpeszkedni. A szövet össze-vissza van gyűrve, hajtogatva, mintha hemperegtek, üzekedtek volna a kanapén. Hm...

A kanapéról felálló alak elég magas, talán a 190 cm-t is meghaladja. A félhomályban is látszik, hogy sötétbőrű. Jellegzetessége, hogy deres, őszes haja nem túl nagy műgonddal sötétre van festve. Rikító színű, csillámos ruházata eléggé stílusidegen, el is gondolkodsz rajta, vajon egy heteroszexuális ember jó érzéssel felvenne-e ilyen göncöket.


A festett hajú néger – időnként össze-összevigyorogva Herr Schreck-el – dühös szózatot intéz feléd. Németül beszél, de elég rémes, talán franciás akcentussal. Alig értesz belőle valamit, de annyi lejön, hogy ő is az albérlői hozzáállásodért kárhoztat. Ő mint főbérlő, szigorú előírásokat adott, hány fokra fűtheted fel a szobát, óriási plusz költséget okozott, hogy a megbeszélt 22 fok helyett 23 fokra állítottad a termosztátot. Melléhugyoztál a wc-nek, a levágott fanszőrzeted az ülőkén hagytad, és még hosszan sorolja a károkozásokat, amiket meg kell térítened. A mondandójához Herr Schreck is komoran bólogat.

Eleged van már belőle, hogy téged mindenféle, magát főbérlőnek kiadó alak akar csicskáztatni, nagyjából azt is megmondani, mikor vehessél levegőt. Épeszű ember nem viselne el ilyen főbérlőket, vagy ha mégis megverné velük a sors, a lehető legrövidebb időn belül dobbantana. Ennek a festett négernek is betapasztanád már a száját, hogy befejezze végre a fejhangú hisztizését.


Nálad van az SS rúnákkal ékesített náci dísztőr? Ha igen, lapozz a 133-ra, ha nem, lapozz a 152-re!


133

Tisztában vagy vele, hogy harc nélkül nem úszod meg. A kölyök még mindig ott térdepel a cellában. Lassan pityeregni kezd. Könnyei mintha a belsődet égetnék. Ez az átkozott festett néger buzi pedig még vigyorog is a kínján.

Orrlyukad kitágul az idegességtől, belső zsebedből pedig előkapod a szobában zsákmányolt SS rúnás tőrt, hogy azt döfd bele a szemtelen néger szívébe. Még szúrásra se lendítetted a karodat, amikor a néger szeme kikerekedik és meredten bámul a fegyveredre.


Döbbenten nézi az SS rúnákat és remegő szájjal betűzi a belevésett náci jelmondatot. Bár továbbra is teljes erővel markolod a dísztőrt, egyelőre mégsem támadsz, de minden idegszáladdal a néger mozdulatait lesed.

A festett néger azonban nem foglalkozik veled. Hebegve-habogva Herr Schreck felé fordul. Valószínűleg rájöhetett, hogy a náci SS dísztőr az övé lehetett. A berlini ogre először falfehérré sápad, majd pedig úgy elvörösödik, mint egy csínytevésen ért suhanc.


A néger dadogva hátrálni kezd, kifelé oldalog a szobából. Rendőrséget, feljelentést emleget. Herr Schreck azonban, az eddigi sokkhatásból felocsúdva, meglepő fürgeséggel odaszökken és torkon ragadja a négert. A festett hajú néger próbál védekezni, de inkább csak kislány módjára csapkod a karjaival.

Az ogre vasmarokkal szorítja a torkát, mind a ketten a földre zuhannak és ott hemperegnek. A négernek nincs esélye a nála sokkal testesebb és erősebb ogre ellen. Még próbálna valamit hörögni, karjai rángatóznak, végül teste elernyed.

Herr Schreck még pár percig szorítja, majd elengedi áldozatát és lassan zihálva talpra áll. Szúrós tekintettel néz rád. Próbálod megértetni vele németül hebegve, hogy a saját maga által hozott szabályok szerint vagy a vesztes fél haláláig, vagy a harc feladásáig tart a küzdelem. A néger azonban holtan fekszik, mindegy milyen okból, így kizárásos alapon csak te lehetsz a győztes.


Írj fel magadnak +1 Ügyesség pontot, majd tedd próbára a szerencsédet!

Ha szerencséd van, lapozz a 294-re!

Ha nincs szerencséd, lapozz a 122-re!


122

Herr Schreck számára nem bizonyult meggyőzőnek az érvelésed, vagy csak egyszerűen semmit nem értett meg a németnek csúfolt makogásodból. Miután látja, hogy kis barátja holtan fekszik előtte, dühében neked ront és teljes erővel ütlegelni kezd. Egy darabig még állod, de a fájdalomtól lassan elveszíted az eszméleted. Lapozz a 225-re!


294

Az ogre dühödten morog, de egyelőre semmi jelét nem adja annak, hogy támadó szándékai lennének feléd. A kölyök is reménykedve figyel a rácsokon keresztül. A bulldogfejű berlini behemót visszaballag a kanapéjához és kezébe veszi a zsákot. Tudod, hogy mi fog következni. Pörögnek a gondolataid, hogyan tudnád egy megelőző támadással hatástalanítani az ogrét és kiszabadítani a kölyköt. De túl kockázatos, ha valami rosszul sül el. Így inkább megadóan tűröd, hogy ismét a fejedre helyezze a zsákot és felvezessen a nikecell falú kisszobába. Lapozz a 42-re!


152

Magyarul üvöltesz a festett négerre, hogy kussoljon már! Erre felhúzza a szemöldökét, majd pár pillanat múlva visítva rád ront. Undorodsz ettől a figurától. Nem is keményen, férfi módra harcol, hanem csak úgy csapkod a karjaival sivalkodva, mint egy tollboával a seggében piperkőcködő díszbuzi.


FESTETT NÉGER FŐBÉRLŐ

Ügyesség: 6

Életerő: 17


Ha legyőzted, lapozz a 42-re!


42

A festett hajú néger kiiktatásával egy újabb lépést tettél a szabadulás felé. Az eljárás a szokásos: Herr Schreck visszahurcol a nikecell odúba, ahol van pár perced, amíg a pincében eltünteti a küzdelem nyomait.


Ezúttal egy kékes fénnyel világító tablet hívja fel magára a figyelmedet, amely a libafosszínű heverőn fekszik. Olyan, mintha nemrég lett volna használva, mert még a képernyőkímélője se kapcsolt be. De a világító LED-sisakos ürge változatlanul ott kalimpál a mikrofonjaival a székében, nem valószínű, hogy ő volt. Talán valaki más járt a szobában?

Jobban szemügyre veszed a tabletet. Épp a YouTube van beállítva rajta, mi több, mintha egy YouTube csatorna admin felületére lépett volna be valaki. A csatorna nem ismerős, a profilkép egy borzas, göndör hajú ősz öregembert ábrázol, aki szintén nem ismerős.


Mit teszel?

Letörlöd az egész YouTube csatornát? Lapozz a a 355-re!

Nekihajítod a tabletet a LED-sisakos idiótának? Lapozz a 117-re!


355

Nem tudod, mi ez a csatorna, de idegesít most már minden, amit magad körül látsz ebben a rémálomban. Herr Schreck, a fotelben hol vedelő, hol kalimpáló, hol káromkodó alkoholista, a sok retardált, akikkel minduntalan összeereszt az ogre a szabadulásotokért cserébe... minden! Erre a YouTube csatornára is valaki naponta töltögette fel a 100-as látogatottságot is alig elérő szarjait. Ebből a netszemétből is elég most már!


Egy mozdulattal rányomsz a „Csatorna törlése” gombra. A megerősítő kérdésre már dühödten ütsz rá az „Igen” gombra a tableten. A gépnek több percbe telik a netre fosott tengernyi videó letörlése, de végül egy pittyenéssel megérkezik a visszaigazolás: „Csatorna törölve!” Pont ekkor érkezik vissza Herr Schreck, és a zsákkal a kezében int, hogy jelenésed van. Lapozz a 299-re!


117

A tablet meglehetősen ramaty állapotban van. Látszik rajta, hogy tulajdonosa nem kímélte, sokszor csapkodta. Amikor épp gondolkodni kezdenél, mire lehetne használni, a fotelből éles visítás csattan fel: „neeeeEEEEEM!!!!”

Összerezzensz az éles hangra. Most lett eleged ebből a sisakban kalimpáló fogyatékosból. A kezedben tartott tabletet egy nagy lendülettel hozzávágod. A sisakost éppen pofán találod vele, de csúcsos, ormótlan méretű álla annyira masszív, mint egy betonfal: a tablet kettétörik rajta, darabjai a padlóra esnek.

A fotelben ülő egyén azért nem köszöni meg a váratlan támadást: fájdalmasan felvonyít, légzése kapkodóvá válik. Önkéntelenül eszedbe jut, hogy olyan hangokat ad most, mint amilyen régen a „Süsü a sárkány” mesében volt.


Értelme nem volt sok a támadásodnak, eredménye csak egy kettétört tablet. Mégis valahogy megnyugtató érzéssel tölt el, hogy kiadtad az eddig felgyülemlett feszültséget. Visszanyersz +1 Életerő pontot. De kattan a zár és már meg is érkezik Herr Schreck. Zsákját a fejedre rakja és ismét visszavezet a pincehelyiségbe. Lapozz a 299-re!


299

Lent a pincében szabadulsz meg ismét a fejedre borított zsáktól. Körülnézve egy meglehetősen rozoga állapotú, leharcolt biciklit látsz a sarokba támasztva, amiről mindenféle használt, koszos viseletes cuccok, ruhák, zsákok lógnak le. Egy utánfutó kiskocsi van hozzákötve, amire egy eléggé rongyos és piszkos sátorponyva van ráerősítve.

A bicikli tulajdonosát egyelőre sehol sem látod, de csak addig kell várnod, amíg Herr Schreck helyet nem foglal a szokásos kanapéján, ahonnan a küzdelmeket figyeli. Kis idő múlva egy borzas hajú, piszkos arcú, kiálló fogú, alacsony, vézna alak botorkál be az ajtón. A putris cigány kinézetű koszlidérc nem annyira fiatal, fürtös hajába már ősz szálak is keveredtek, de túlságosan idősnek sem mondható. A szemita jegyeket is hordozó kiscigány vékony hangon vihog és heherészik megállás nélkül, látszik rajta, hogy nincs ki a négy kereke. Miért csak ilyen elmebetegekkel vagy körülvéve??


A mosdatlan, koszos, de éppenséggel nem túl füstösképű cigánylegény így szól hozzád: „Hát sziiiiaaaa SoDI barátoooom!! Hihihííí! Jó pár év eltelt, mióta utoljára láttalak! Még mindig folyamatosan vedelsz, te vén alkoholista? Hihihííí! Látod, én még a mai napig is harcban állok a Sátán System-mel, te viszont hű szolgájuknak álltál.

Látod, én az Élet Iskoláját járom, ahol a Jóisten a tanár. Körbebiciklizem a világot, dolgozni nem vagyok hajlandó. Ha meg mégis, 1-2 nap után kirúgnak, mert gyilkos terroristának, nácinak, a Sátán System ügynökeinek mondom el a munkáltatóimat, öngyilkossággal fenyegetőzök, ha nem biztosítanak nekem ingyen szállást, nem etetnek, itatnak, ruháznak, természetesen ingyen. Ennyit azért csak elvárhatok, nem!? Hihihííí!


A galambok elől zabálom el a nekik dobált morzsákat, elvárom, hogy minden járókelő segítsen nekem, a jobb sorsra érdemes hajléktalannak. Különösen a fiatal, miniszoknyás lányok. Hihihííí! Hát azok segíthetnének, többféle értelemben is... Hihihííí!

Aki pedig nem segít, nem válaszol az alamizsnakérő felszólításomra, azok mind a Sátán System ügynökei, a sátán kurvái. Szóval most jól döntsd el te is: a Sátán útját vagy az Úr útját akarod-e járni? Fogadjunk, már a nevemet sem tudod. Hihihííí! Pedig egykor még közösen videóztál is Rácz Gábor Lászlóval, vagyis RGL-lel. Mondjuk remélem, azt a videót, amit akkor vettél fel, amikor a bécsi hotelszobádban közösen aludtunk egy ágyban, azt azért letörölted...”


Nem akarod tovább hallgatni ennek az elmebetegnek a sopánkodásait, különösen amikor rázendít egy borzasztóan rossz, saját maga által írt versikére, amire csak „Ima, a Fohászért” címmel hivatkozik. Nincs különösebb bajod a hajléktalanokkal, de ez a magát félig zsidónak-félig cigánynak valló flúgos a legagresszívebb hangnemben követelőzik, és még azokat az embereket is, akik megszánják és segíteni próbálnak neki, a legmocskosabb hangnemben alázza és fenyegeti.

A nagy ájtatoskodás után RGL egy pillanat alatt vált hiperagresszív üzemmódba és neked ront. Még védekezni se volt időd felkészülni. Hát, ennyire hiteles az ő nagy szenteskedése.


Ha van nálad bicikli bowden, lapozz a 287-re, ha nincs, lapozz a 144-re!


287

A neked rontó kiscigány a sarokba szorít és a torkodat markolászva próbálja kiszorítani belőled a szuszt. A földre zuhantok, próbálsz forgolódni, hogy kiszabadulj a szorításából, de nem igazán jársz sikerrel. Kezd elfogyni a levegőd.


A kölyök sikolyát hallod a zárkájából. Ez újabb lelket, élni akarást önt beléd. Egy hirtelen mozdulattal oldalra dobod magad, miközben a lábaddal próbálod odébb rúgni a továbbra is vihogó cigányt. Egy pillanatnyi levegőhöz jutsz, eközben vadul jár a tekinteted, mit tudnál ellene felhasználni. Látóteredben csak a sarokba támasztott szakadt biciklije látszik, amelyből jobbra-balra lógnak ki a kiszakadt bowdenek.


Bowdenek!


Ez jó ötlet! Megpróbálsz utána túrni a korábban zsebedbe gyűrt bicikli bowdennek, amit még az ugyanitt álló, pocsékul összeszerelt fekete bicikliből zsákmányoltál (ami egyébként továbbra is itt parkol kitámasztva, épp a kiscigányé mellett).

Sikerül kiemelned a zsebedből az összecsavarodott bicikli bowdent, de földön hempergés közben kicsúszik az ujjaid közül. Próbálsz kinyúlni érte, de RGL teljes erővel szorítja a nyakadat.


Tedd próbára a szerencsédet!

Ha szerencséd van, lapozz a 124-re!

Ha nincs szerencséd, lapozz a 251-re!


251

A fejed teljesen vörös, sőt már szederjes színt kezd ölteni. Minden erődet a nyújtózkodásba fekteted, hogy megpróbáld elérni a vérfoltos padlón heverő bowdent. A kisujjaddal már majdnem meg tudod pöckölni. De nincs több levegőd. Nyögnél valamit, de egy szusz se jön ki már a tüdődből. Szemeid hátra fordulnak. Minden elsötétül előtted.


Kalandod itt véget ért!


124

Bár kezd belőled kifogyni a szusz, tested megnyúlik, még a púpod is kiegyenesedik, amint a földön heverő zsineg felé nyújtózkodsz. Csak 5 centi... még 3... még 1... Marfan-szindrómás ujjaidnak hála, sikerül közéjük csippenteni a zsineget, majd pedig addig forgolódsz, amíg magad alá nem gyűröd a még mindig vihogó RGL-t.

Belekönyökölsz párszor az arcába, amire enyhül a te nyakad körüli szorítás, majd egy következő mozdulattal az ő nyaka köré tekered a bicikli bowdent és minden erődet a szorításba helyezed át. A minicigány már nem vihog, szemei kiguvadnak, ujjaival a saját nyaka környékén kezd matatni.


Ezzel a te nyakad felszabadult és erős zihálás közepette, a teljes testsúlyoddal ránehezedsz ellenfeledre, és szorítod-szorítod, ahogy csak bírod.

RGL egyre bágyadtabb mozdulatokkal kapálózik, míg a teste teljesen elernyed és meg se mozdul többé. De végre az idegesítő vihogását abbahagyta! Lapozz a 8-ra!


144

A váratlan támadás meglep, a kiscigány a gyomorszájadba öklöz. Vonj le magadtól 2 Életerő pontot. Alig kapsz levegőt, de a következő ütést kivéded. Így szemtől szemben állsz a folyamatosan vihogó RGL-lel. Végezz vele!


RGL

Ügyesség: 18

Életerő: 24


Ha legyőzted, lapozz a 8-ra!


8

Talpra állsz a harc után, térdeid remegnek. RGL holtan fekszik előtted. Ellenkezni se bírnál, amikor Herr Schreck ismét a fejedre húzza a zsákot és felvisz a szobába.

Megint van egy pár perced, amit ezúttal erőd visszanyerésére fordítasz. Ha van nálad tubusos kézkrém, be tudod kenegetni a sebeidet, sérüléseidet és visszanyersz +5 Életerő pontot. Ha nincs nálad, a nikecell odúban is találsz belőle bőven, a fotelben ülő fazon körül szanaszét heverve. Azonban majdnem mindegyik teljesen üres. Vajon mire használt el ennyi kézkrémet, a fotelben ülve?

Csak egyetlen egyet találsz, amiből még ki tudsz némi matériát préselni, ez viszont nem elég az összes sérülésedhez. Így csak +3 Életerő pontot nyersz vissza.


Herr Schreck időközben visszaérkezett és eddigi agresszív hozzáállásához képest türelmes módon megvárja, hogy befejezd a magad krémezését. Sőt mi több, kaján vigyorral és vizslató tekintettel követi a műveletet. Mire végzel, már szó nélkül is értitek egymást: zsák a fejre, irány a pince! Lapozz a 319-re!


319

Ellenfeled már lent várakozik, mire megérkeztek az ogre-val. A zsáktól való megszabadulás után szemügyre veszed. Alacsony termetű, ősz hajú, ráncos arcú, agresszív fejű vénembert látsz magad előtt. Fogai sárgásak és itt-ott fémesen csillognak az igénytelenül megcsinált amalgám töméstől.

Amíg várakozott, egy szakadozott focilabdával való dekázgatással és cselezéssel múlatta az időt, de nem lehet egy nagy ász, mert épp a megérkezésedkor lépett rá a bőrre és zakózott egy hatalmasat. Felkászálódik és gyűlölettől izzó szemmel néz rád. Összekoszolódott trikóján BAXI felirat olvasható.


A kistermetű nyomorult mielőtt támadóállásba helyezkedne, odanyúl az egyik doboz tetején álló, „Sárkány” márkás söréért és egyetlen húzásra felhörpinti. Borvirágos arcára pillanatnyi elégedettség ül ki. De a következő percben ismét gyűlöletre torzulnak ráncos vonásai és artikulátlan módon üvöltözni kezd veled:


„Hát mégis megtaláltál, te szarevő, valóságtagadó burzsujfosadék! Egész eddig bujkáltam anyámnál a Drégelyvár utcai panelban, élveztem az életet. Dolgoznom nem kellett, hiszen anyám eltartott a nyugdíjából, elég volt csak amiatt aggódnom, vajon van-e elég Sárkány sör a hűtőben. Naphosszat csak szájkaratézhattam, fenyegetőzhettem az interneten. Kivéve akkor, amikor néhány szarevő burzsujfos felcsöngetett és felkérdezett a fenyegetőzéseim miatt a lakásomon anyám előtt, a vénasszony pedig emiatt eldugta előlem a billentyűzetet. De legalább a felkérdezés után pisifoltossá vált gatyámat kimosta...

De ettől eltekintve arany életem volt, te szar! Néha elmentünk Molnár F. Árpáddal szilveszteri buliba, ahová a legszebb kötött disznóvágó pulóveremet vettem fel, aminek csak az ujja vége volt koromfeketén retkes. Máskor pedig a kapitalista burzsujszarok Echelon és a chemtrail machinációit leleplező táblákat tartva vertük a kolompot a tér közepén, de mindenki csak röhögött rajtunk.

Én szerkesztem a tartarossz blogot ugyanezen a nick-en, aminek a látogatottsága sajnos a nullához közelít, mert ti, tótawé-csicska, foszabáló, tyúkmellű, valóságtagadó liberális újságírók nem reklámozzátok az oldalaitokon. Sőt, megvetően csak Tajgetosz vagy Tajgi néven gúnyoltok.


Ha anyám megengedte, néha lemehettem a telepre focizni, cselezgetni egy kicsit. De az a sok rohadt szemét kiskölyök, azok a tyúkmellű, fosgerincű, liberális újságíró palánták mindig kiröhögték a botladozásaimat és a faágakon lógva, ordítva hecceltek és gúnyolódtak az elrontott cseleimen.

Azokat is szanaszét rugdostam volna, pépesre vertem volna a fejüket a 48-as karommal, csak megjött a placcra a 40 kilós anyukájuk, ezért inkább aggódva elszeleltem.


De jöttel te, te rohadt burzsujszar, és mindent elrontottál! A rohadt videóid miatt elkaptak a zsaruk, és a térfigyelő kamerán még azt is beazonosították, amikor a Vérmezőn a bokorba szartam. Te juttattál engem a börtönbe, itt talált rám Sittes Sanyi. Én nem akartam vele szexuális kapcsolatot, nem akartam, hogy nővé tegyen, de neki tetszettem. Minden nap háromszor... Érted, te rohadt valóságtagadó foscsimbók?? Minden nap háromszor!!!

Amikor már tudtam ülni, átkerültem az IMEI-be. Ott se bántak kesztyűs kézzel velem. Pontosabban, pont hogy kesztyűs kézzel bántak, mert ott meg gumikesztyűben öklözték naponta háromszor a prosztatámat, miközben leszedálva, csorgó nyállal hevertem a kezelőasztalon. Ez is miattad van, te valóságtagadó foshulladék.


De most elkaplak, te tyúkmellű tótawé hasonmás! Most szilánkosra töröm a csontjaidat, belefojtalak a saját fosodba, szétpasszírozom a fejedet a betonon, cafatokra rugdallak. Most véged!” – ordítozik Tajgi. a ráncos arcú alkoholista, és neked támad.


Nálad van a hatalmas, ágaskodó fekete műpénisz? Ha igen, lapozz a 38-ra, ha nem, lapozz a 199-re!


38

Kitérsz az ütése elől, így csak a levegőt szeli át az alkoholista proli suhintása – csak úgy reng a löttyedő hája a konyhásnénikéhez hasonlatos karján. Előkapod az első kezedbe akadó eszközt, hogy viszonozd az ütést – pont a nagy fekete műpénisz az, amit még korábban a kisszobában vettél magadhoz. Belegondolva, még az éles helyzetben is majdnem elröhögöd magad, milyen lehetsz kívülről nézve, amint harciasan egy vaskos fekete műfaszt emelsz a fejed fölé, támadásra készen.


Mozdulatod azonban nem várt reakciót szül. Az alkoholista proli riadtan megtorpan, szemei elkerekednek. Szája remegni kezd, eddig is párás, alkoholgőzös tekintete most könnyel lesz tele. A könnycseppek mind sűrűbben kezdenek peregni a ráncos, meggyötört arcon.

Tajgi egyik keze az ágyéka környékére téved, ahol masszírozó mozdulatokat tesz. Kis idő múlva feladóan legyint, magába roskad és zokogni kezd:


„Miért kellett erre emlékeztetned, te szarevő szlovák ügyvéd?? Hát nem látod, hogy hiába próbálkozom, sehogy se tud megmerevedni a farkam?? Ne lóbáld itt előttem ezt az óriási, merev, fekete rudat... kérlek... könyörgök!! Sittes Sanyinak is pont ugyanekkora volt, pont ugyanilyen fekete volt, és pont ugyanilyen merev volt... Brühühü... Amikor közelített felém a többi cigánnyal... Brühühü... Borzasztó volt! De mégis akkor volt csak utoljára némi merevedésem, miközben a zárkás cigányok dolgoztak rajtam, azóta soha. Brühühü...” – zokogja az impotens.


Kezed lehanyatlik, látod, hogy küzdelemre itt már nem fog sor kerülni. Tajgi katatón állapotban rázkódik a zokogástól, tömpe ujjaival még mindig a nadrágja tájékán matat.

Herr Schreck-nek annál kevésbé van ínyére a dolgok ilyetén fordulata. Egyre dühösebben nógatja Tajgit, aki viszont mintha meg se hallaná. Az ogre öles léptekkel odatrappol a porban térdeplő impotenshez és közvetlen közelről is az arcába ordít. Semmi hatása nincsen.


A nagypocakos berlini ekkor egy hatalmas taslit zúdít a még mindig katatón üzemmódban agonizáló Tajgi alkoholtól felpüffedt képére. Az éles csattanás után az impotens eldől, mint egy zsák, egyik amalgámtöméses foga messzire gurul a porban. Az ogre viszont nem éri be ennyivel – a felsőtestére térdel és módszeresen ütni kezdi az ősz hajút teljes erőből.

Tajgi megadóan tűri az ütlegelést, még csak nem is védekezik. Ez még jobban felbőszíti Herr Schreck-et, aki már magából kikelve ordítva, hörögve sújt le újra és újra, vértől egyre lucskosabb öklével. Tajginak egy idő után a légzése is elcsitul, eddig is opálos tekintete immár megtörten mered a semmibe.


Megnyerted a harcot, mielőtt az igazából elkezdődött volna! Írj fel magadnak +1 Ügyesség pontot!


A kivégzésnek is beillő verés végeztével Herr Schreck dühödten feltápászkodik a földön elnyúlva fekvő Tajgi hullájától és a zsák felé nyúl. Feltűnik, hogy milyen kis fura, merev dudor keletkezett a földön fekvő alkoholista farmernadrágjában, miután az ogre felkelt róla. De ekkor váratlan dolog történik. Lapozz a 240-re!


199

Összeakaszkodsz Tajgival, az őrjöngő alkoholista prolival. Közvetlen közelről sziszeg a képedbe, de nehezen bírod az alkoholgőzös leheletét. Agyonveréssel, megrugdosással, megfojtással, megerőszakolással fenyeget – bár utóbbinál egy pillanatra elcsuklik a hangja... Oldalra sandítva azzal is megfenyeget, hogy agyonverésed után a ketrecben rettegő kölyköt fogja megfojtani.

Ez már több a soknál, egy sebzett vadkanhoz hasonló horkantás után messzire taszítod magadtól. Ahhoz képest, milyen harciasan fenyegetőzik és mennyire büszkélkedik 48-as karjával – amit inkább egy elhízott konyhásnénin tudnál elképzelni – , Tajgi testi ereje és ügyessége meglehetősen szánalomra méltó.

Verd ki belőle a szuszt is!


TAJGI

Ügyesség: 1

Életerő: 5


Ha legyőzted, lapozz a 240-re!


240

Már épp felkészülten várnád Herr Schreck-et a szokásos zsákjával, amikor nagy zajjal beront valaki a terembe. Az új jövevény meglepetten visszahőköl, amint meglátja a földön vérben ázva heverő Tajgi holttestét. Most tudod csak rendesen szemügyre venni.


Középkorú, itt-ott őszülő, gyenge fizikumú férfi a pincébe betoppanó alak. Hímringyós, rózsaszín ingében és püffedt, tokás, gyerekes ábrázatában még sincs semmi felnőttes. Meggyötört arca és feszült, jobbra-balra rángatózó tekintete azt mutatja, elméjében nincs minden rendben. Haja zsírtól csatakosan fénylik.


A férfi lányos hangon felvisít, amikor meglátja, hogy Tajgi nem lélegzik: „Drága Tajgi barátom, mi történt veled!? Mit tett veled ez az átkozott?? Te rohadt fideszbérenc, sikkasztó vállalkozó!” – fordul feléd. „Vagy talán sorosista, liberális újságíró, tótawé felszopója vagy te? Mindegy, egykutya vagytok!” – a „kutya” szóra ösztönös mozdulattal a nadrágjához kap a jövevény, kezét ez után végig maga előtt tartja, mintha rejtegetni akarna valamit.


„Pedig minden igyekezetetek ellenére már épp egyenesbe jött volna az életem. Te szemétláda, te! Hiába zaklatol, hívogatol, hogy megöletel, meg pitbull kutyákkal megetetel!” – folytatja némi kelet-magyarországi akcentussal. A „kutya” szóra ismét maga elé rántja a kezét és elpirul. „Állandóan hívogattatok telefonon 10 éven át, amíg anyáméknál munka helyett a kisszobában kuksoltam Tiszavasváriban. Minden nap csak csörgött a telefon... csak csörgött... csak csörgött!!


Nyomoztam ám utánatok gőzerővel! Tudom, hogy kémkakast telepítettetek a szomszédba, hogy minden reggel felriasszon engem a kukorékolásával. Direkt miattam csináltátok! És azzal is tisztában voltam, hogy a zuhanyrózsába is kamerát telepítettetek, hogy megfigyelhessetek, lehallgathassatok.


De jól megszívattalak titeket, ti liberális sorosista újságíró zsidóférgek, haha! Még ma se tértetek magatokhoz a sokktól, mi? Haha! Hát arra nem számítottatok, hogy egyszer csak zuhanyzás közben feldugom a seggembe az egészet, zuhanyrózsástól! Leshettétek belülről a végbelemet a kémkamerátokkal, miközben kint meg kukorékolt a kémkakas. Haha! De ti liberális aberráltak, ti még talán élveztétek is a látványt!”


Undorodva húzódsz egy lépéssel távolabb ettől a vihorászó elmebetegtől, de a zsíros hajú folytatja:

„Eléldegéltem volna én a végtelenségig a kisszobában, ti rohadékok! Csak anyám halála vetett véget a kiskirályságomnak, aki megdübbent a konyhakövön, miután egy órát üvöltözött nekem, hogy takarodjak el végre dolgozni.

A Jabil-ból már elegem volt, a SoDI vlogban hallottak alapján kijöttem Németországba, hogy megvalósíthassam az álmaimat. És sikerült is! Mindig is sikeres rendező akartam lenni, aki David Hasselhoff főszereplésével leforgatja az új Knight Rider és Baywatch filmeket – esetleg egy kicsit több homoerotikával, hehe. De amit ennél is jobban szerettem volna, idős, kopaszodó, pocakos vénemberek faszát szopkodni. Ami talán az elsőhöz is hozzásegít. Kisboros – a filmvilág új rendező-csillaga! Micsoda vezércikk lenne! Szerintem ez érthető.


Most is éppen egy kövér német zsidó filmes hálószobájából érkeztem, aki a Golden Globe gálára való bejuttatással kecsegtetett. Igaz, mire megtöröltem a számat és illedelmesen elköszönve távoztam, a belépő jegyet elfelejtettem elkérni. Mindegy.

Most pedig ez a kanapén ülő idős úr is igényt tartott a szolgálataimra. De most, hogy látom, hogy barátom, harcostársam, szerelmem – Tajgi nincs többé, ezért meglakolsz, liberális! És ezzel még a fejemben lakozó Démoncimbi is egyetért. Nagyon szépen köszönöm szépen!”


A zsíroshajú elmebeteg a habzó szájú őrjöngés után támadólag neked ugrik.

Nálad van-e a légyhulla? Ha igen, lapozz a 17-re, ha nem, lapozz a 222-re!


17

Támadása felkészületlenül ér, mind a ketten a földre zuhantok. Veszett birkózás kezdődik. Bár gyenge fizikuma miatt Kisboros eleve vesztésre áll, egyik pillanatban hirtelen elsikoltja magát, kiugrik a szorításodból és rettegve a fal mellé lapul. Nem érted, mi történhetett.

„A kémlégy!” – nyögi riadtan, a lábad elé meredve. Te is lepillantasz. Azt a légyhullát látod, amelyet még a hűtőből szedtél elő és valahogy a zsebedbe került. Úgy tűnik, a birkózás során kigurult a földre.


Tedd próbára a szerencsédet!

Ha szerencséd van, lapozz a 171-re!

Ha nincs szerencséd, lapozz a 205-re!


205

Kisboros a falhoz lapulva retteg a kémlégytől, te pedig szeretnéd dűlőre vinni a dolgot vele. Nincs időd ilyen elmebetegekkel pofozkodni, mielőbb meg kéne szabadulni a kölyökkel Herr Schreck fogságából. Épp odanyúlnál a melletted lévő ládán heverő csavarhúzóhoz, ám eközben zajt hallasz magad mögött és egy erőteljes ökleléssel valaki leterít a lábadról.


A porból feltekintve azt látod, hogy egy újabb szereplő érkezett. Ez is középkorú, vékony férfi, de nem hasonlít a meglepetten pislogó Kisborosra. A téged fellökő alak kék munkásingben van, haja egyre inkább a fejtető felé tolódik, száját tüskés, igénytelen apró szakmunkásbajusz fedi.


A jövevény azonban nem veled van elfoglalva, hanem szintén a földön heverő légyhullát bámulja meredten. „A kémlégy!” – kiáltja ő is. „Obama evvel szúratta a szívemet! Avt hifitek, elkaphattok?? Ovbán, avval fenyegettél, hogy leúsztattok a Dunán Paksig! Hát itt vagyok, titkosszolgálati Echelon férgek, kapjatok el! Ovbán, Pintév! Én, a Titán vagyok av, aki leleplevtem a tömeggyilkos, gyevekgyilkos, titkosszolgálati manipuláfióitokat, népivtásotokat Molnár F. Árpáddal közöfen, evért figyeltettek engem kémlegyekkel” – raccsolja. „Hát gyertek, kapjatok el, Ovbán és Pintév kutyái!”

„Kutyái...” – nyög fel a még mindig falfehér Kisboros, azonban az új jövevény agresszív fellépésétől ő is felbátorodik. Ketten kezdenek el kerülgetni, lesni az alkalmat, mikor támadhatnak rád úgy, ahogy nem várod. Mind a kettőjükkel meg kell küzdened!


KISBOROS

Ügyesség: 2

Életerő: 4


TITÁN

Ügyesség: 5

Életerő: 8


Ha legyőzted őket, lapozz az 174-re!


171

Bizonytalan vagy, mi legyen ez után. Kisboros továbbra is a falhoz lapulva mutogat ujjal a légyhulla felé, kémlégynek, kémkamerának, liberális titkosügynökök eszközének minősítve azt. Kérdően nézel Herr Schreck felé.

Az ogre azonban dűlőre akarja vinni a dolgot. Felemeli a keze ügyében heverő vascsövet és fenyegetően megindul a továbbra is aktívan figyelő kölyök zárkája felé. A kölyök ijedten felsikolt. Ez megadja a választ, nincs helye tétovázásnak.


Megragadod az egyik ládán heverő csavarhúzót és egy mozdulattal Kisboros torkába vágod. A zsíroshajú riadtan a nyakához kap, ordítana valamit, de csak bugyborékoló hörgésre futja. A vér sugárban ömleni kezd belőle, beterítve rózsaszín ingét, majd a földre zuhan. Egy utolsó vágyakozó pillantást vet Tajgi hullájára, ki is nyújtja felé a kezét, de mozdulatai rövidesen megmerevednek. Nem mozdul többé.


Herr Schreck elégedett az eredménnyel. Vigyorogva hajítja vissza a vascsövet a kanapéjára, elfordul a kölyök cellájától és a szokásos procedúra szerint ismét visszakísér a fenti kisszobába. Lapozz a 174-re!


222

Könnyedén kivéded a zsíroshajú támadását, ugyanis erőszakos fellépése ellenére egy göthös, gyenge, anyámasszonykatonája alakról van szó. Meg kell küzdened Kisborossal, hogy Herr Schreck kedvére tegyél.


KISBOROS

Ügyesség: 2

Életerő: 4


Ha legyőzted, lapozz a 174-re!


174

Megint a nikecell falú szobában vagy, Herr Schreck jóvoltából. Eddigi küzdelmeid kimerítettek. A fotelben ülő sisakos alak szobájában nincsen semmi értékelhető innivaló, csak a keze ügyében álló gyenge minőségű sör. Fotelje másik oldalán látsz még pár össze-vissza rágcsált csirkemellet egy tányéron, amelyek csak felibe-harmadába lettek megsütve és trehány módon némi fűszer lett szórva a félig nyers csirkemellek tetejére. Eléggé félresikerült kontármunkának tűnnek.


Melyikkel csillapítod az energia szükségleted?

Ha felkapod a kalimpáló holdkóros keze ügyéből a sört és lehúzod, lapozz a 191-re!

Ha a félig nyers csirkemellre fanyalodsz, lapozz a 203-ra!


191

Utálkozó arccal, de behúzod a sört az asztalról. A sisakos holdkóros éppen kinyúlt volna érte, ahogy eddig is minden ötödik percben magába öntött egy fél üveg nedűt, elégedett nyögdécselések és hálás büffenések közepette. Most azonban csak a levegőt kapkodja az alkoholista a sörös üveg hűlt helyét kutatva, ideges vinnyogásokat és hangos káromkodásokat hallatva.

Hallod már a lépcsőn, hogy közeledik az ogre, ezért gyorsan le is húzod a magadhoz vett sört. Elég keserű, rossz minőségű. Szomjoltásra alkalmatlan, de azért mégis több, mint a semmi. Visszanyersz 3 Életerő pontot, de egyúttal veszítesz is 4 Ügyesség pontot, az alkoholos befolyásoltság miatt.


Az idegesen sivalkodó sisakos elmebeteg már annyira idegesít, hogy éppen azon kezdesz gondolkodni, hogy hozzávágod az üres üveget. Épp ekkor lép be Herr Schreck, így már nincs mit tenni, mehetsz vissza vele a pincébe. Lapozz a 255-re!


203

Minden igényességi szintedet félretéve ráfanyalodsz az alig megsütött csirkemellre. Fogaiddal cincálod a húst, de olyan, mintha nyers gumit ennél. Sőt, néhány szál a fogad között marad, ami zavar a koncentrációban. Veszítesz 1 Ügyesség pontot, de visszanyersz 4 Életerő pontot, mert végre valami került a gyomrodba.

Mire az utolsó falatot is letuszkolod a torkodon, megérkezik Herr Schreck. A szokásos procedúrával visszavezet a pincébe. Lapozz a 255-re!


255

Fejeden a zsákkal belépegetsz a szoba közepére, és várod, hogy Herr Schreck szokás szerint lehúzza a fejedről és megtekinthesd az ellenfeled. De semmi nem történik. Egy kicsit vársz türelmesen, de mivel senki nem ér hozzád, magad húzod le a látásodat korlátozó szövetdarabot.

Körülnézel, de a terem üres. Herr Schreck vigyorogva áll, karba tett kézzel a félhomályba vesző, narancssárga kanapé mellett. „Lám-lám! Hát újra találkoztunk!?” – hallod vészjósló hangon a kanapé irányából. Mereszted a szemed és csak most tűnik fel, mintha a kanapén még ülne valaki a sötétben.


A sötét árnyék lassan feláll és feléd indul, fenyegető szózatot intézve az irányodba:

„Már nagyon régóta le akarok számolni veled. Nem fizetted a védelmi pénzt, amit felajánlottál nekem. Ez hiba volt! De ami sokkal nagyobb hiba volt: a blogodon gúnyt űztél belőlem, elmondtál mindenféle puhos szarnak. Pedig több száz lelkes tini-nindzsát gyűjtöttem magam köré a Bombagyár közösségi blogon, akik egyetlen intésemre akár a legmeredekebb dombról is legurultak volna értem!

Ugyanezt megismételtem a Tolvajkergetők projektben, ami már arra is alkalmas volt, hogy az adományokat megdézsmálva fizessem a lakbért a vasút melletti, ablaktalan szuterénemre. De ezt a közösséget is tönkretette a koszos zsidó fajtád!


Egészen Torontóig... izé, Peruig kellett szöknöm, hogy megmeneküljek a börtöntől. Bár a zsidókat és a buzikat utálom a legjobban a földbolygón, csak az ottani buzinegyed kellős közepén kaptam kiadó szállást, ahol meghúzhattam magam. Én, a nagy programozó és demo-scener ma kénytelen vagyok olyan aljamunkákból fedezni a megélhetésemet, hogy nyaraló középosztálybeliek otthon hagyott halait és ékszerteknőseit etetem, felügyelem.

De visszatérek, ne aggódj. Már be is jegyeztem a vadiúj, Tonhalkergetők névre keresztelt szervezetemet és erősebbek leszünk, mint valaha! De legelőször még veled számolok le. Tudod jól, hogy egyszer már el kellett rejtőznöd előlem az ágyneműtartóba, most viszont nincs ágyneműtartó, ahová elbújhatsz. Készülj, mert most meghalsz!”


Monológja közben egészen kilépett a fényre, így már jobban szemügyre veheted. Új ellenfeled termetes, sőt kifejezetten pocakos jelenség. Barna bőr öve nem is látható, mert rálóg a pocakja. Teljesen feketében, bomberdzsekibe, gyakorló nadrágba, acélbetétes bakancsba öltözve áll előtted. Agresszivitást sugárzó kopasz holdvilágképén fenyegető vicsorgás.


Ő Tomcat, a hírhedt botrányhős.


Nálad van-e a kameraállvány? Ha igen, lapozz a 106-ra, ha nincs, lapozz a 87-re!


106

Ellenfeled sompolygó mozdulatokkal közelít. Kutató szemén látszik, hogy folyamatosan a gyenge pontjaidat térképezi fel. Megmarkolod az eddig magaddal hurcolt kameraállványt, készen állva arra, hogy szükség esetén fegyverként használd.

Tomcat közben egészen a közeledbe ér, de nem támad. Csak kakaskodó mozdulattal tolja az arcát a képedbe. „Szóval, hogy is van ez!? Hogy van ez, mondjad csak, hogy te folyamatosan mocskolsz engem...?” – von kérdőre, amikor hirtelen minden átmenet nélkül, a mondat kellős közepén aljas módon lefejel. Hátratántorodsz, füled csengeni kezd, akkorát kaptál. Vonj le magadtól 2 Életerő pontot!


Nem veszted el azonban a lélekjelenlétedet. Mivel még Tomcat karnyújtásnyi távolságban van, fejed fölé emeled a kameraállványt és lesújtasz vele. Gyenge fizikumod miatt nem végzetes az ütés, de az állvány letörött, éles szilánkban végződő lába súlyos sebet ejt ellenfeled kopasz fején, aki fájdalmasan feljajdul, arcát pedig elönti a vér.

A fejbekólintástól kissé talán meg is szédült, emiatt, illetve az arcát beborító vér miatt valamivel ügyetlenebb a harcban, ami mindenképpen segít abban, hogy nagy nehezen fölé tudj kerekedni nálad minden szempontból erősebb ellenlábasodnak.


TOMCAT

Ügyesség: 10

Életerő: 25


Ha legyőzted, lapozz a 280-ra!


87

A fekete pufidzsekis hájhitler rendkívül fenyegetően lép fel az irányodban. Pszichopatákra jellemző, lassú, megfontolt beszéde, jéghideg, a szemedbe fúródó tekintete, óvatos, de ugrásra kész mozdulatai rettegéssel töltenek el. Írj fel magadnak 1 Félelem pontot!

„Szóval, hogy is van ez!? Hogy van ez, mondjad csak, hogy te folyamatosan mocskolsz engem...?” – von kérdőre Tomcat közvetlen közelről kakaskodva, amikor hirtelen minden átmenet nélkül, a mondat kellős közepén aljas módon lefejel. Hátratántorodsz, arcodat elönti a vér. Vonj le magadtól 3 Életerő pontot!

Ellenfeled nem a fair play híve – még le se tudtad törölni a vért az arcodról, már neked is ugrik és ütlegelni kezd. Defenzívába szorulsz, ahonnan csak nehezen fogsz tudni fölé kerekedni nálad minden szempontból erősebb ellenlábasodnak.


TOMCAT

Ügyesség: 19

Életerő: 25


Ha legyőzted, lapozz a 280-ra!


280

Herr Schreck egy kicsit megkésve kel fel a kanapéjáról. Meglepett fejet vág, szemmel láthatóan arra számított, hogy te maradsz alul a Tomcat-tel való küzdelemben. De lehet, hogy csak azért ideges, mert a kövér malactestet nehezebb lesz kivonszolnia, mintha a te girhes holttestedet kellett volna belehánynia valami gödörbe.

Ismét felmentek a kisszobába, az ogre pedig – miután megszabadított a fejedre húzott zsáktól – hangos morgással csapja be maga mögött az ajtót. Az élni akarás és a kölyök megmentésének motivációja azonban annyira kifinomulttá tette az érzékeidet, hogy feltűnik: mintha ezúttal nem kattant volna a zár az ajtón. Netán viharos távozása során elfelejtette volna bezárni a berlini ogre?


Mit teszel?

Kilopakodsz az ajtón? Lapozz a 61-re!

Nem akarsz kockáztatni, inkább megvárod az ogrét? Lapozz a 348-ra!


61

A kilincshez óvakodsz és halkan lenyomod. Nem tévedtél: a zár enged, az ogre ezúttal elfelejtette bezárni az ajtót. Nagyot nyelsz, szíved a torkodban dobog. Tudod jól, hogy tilosban jársz: ha a bulldogfejű behemót észrevesz, minden bizonnyal végez veled is és a kölyökkel is. Megkockáztathatod, hogy lelopakodsz a pincébe, de még mindig meggondolhatod magad: visszatérhetsz a kisszobába.


Ha tovább lopakodsz a pince felé, lapozz a 102-re!

Ha inkább visszatérsz a kisszobába és becsukod magad mögött az ajtót, lapozz a 348-ra!


102

Apró lépésekkel lépdelsz lefelé a lépcsőn, nehogy valami megcsikorduljon. A földszintre érve kinézel a sarkon, de azonnal vissza is hőkölsz: az ogre épp a felpuffadt Tomcat holttestét vonszolja a lábainál fogva a hátsó ajtó felé, magában németül káromkodva. Szerencsédre pont nem vett észre.

Amikor eltűnt a belső kert felé vezető hátsó ajtón, egy iramodással a pince felé veszed az irányt. Bár nem emlékszel, melyik is volt az ogre odúja, hiszen mindig zsákkal a fejeddel vonszolt ide meg vissza – a padlón lévő karcolások, horzsolások és a vércsíkok megmutatják a helyes irányt.


A tárva-nyitva álló helységbe belépve az óvatosság kedvéért körülnézel egyszer. Semmi gyanúsat nem észlelsz. Gyorsan a kölyök ketrecéhez ugrasz. A kölyök meglepetten felkiált, de azonnal csendre inted: a berlini pitbull nem tudhatja meg, hogy tilosban jársz.

Igyekszel pár lelkesítő, nyugtató szót szólni felé és a rácsokon keresztül megsimogatod az arcocskáját. Közben lázasan kutatsz a kulcs után, nincs-e valahol a teremben.


Nálad van-e a csillogó fémkulcs? Ha igen, lapozz a 121-re, ha nem, lapozz a 149-re!


121

A kulcson gondolkodva eszedbe villan, hogy nálad is van valahol egy kulcs, amit még a Nándorfejérvár közben álló házban zsákmányoltál. De vajon nálad van-e még, a megmagyarázhatatlan, Berlinben való ébredésed után is? És egyáltalán honnan jön az az őrült gondolat, hogy az a kulcs esetleg jó lesz ide?

Lázasan tapogatni kezded a zsebeidet, de semmi eredmény. Végül nagy megkönnyebbülésre a farzsebedből mégis előhúzod a csillogó fémkulcsot. Ezek szerint mégis megvan.


Akármennyire is őrültségnek tűnik, belepróbálod a zárba. Kisebb ráncigálás után, legnagyobb döbbenetedre, végül kattan a zár és kinyílik a rács. A kölyök örömkönnyekben kitörve a nyakadba ugrik. Örömöd leírhatatlan.

Azonban a folyosón léptek hallatszanak. Talán az ogre tér vissza? Gyorsan visszaküldöd a kölyköt a cellába és rövid utasítással jelzed neki, hogy amíg nem szólsz, maradjon ott és ne csináljon semmit. A kulcsot a biztonság kedvéért becsúsztatod neki a rácson át, hogy rejtse el. Neked magadnak épp csak annyi időd maradt, hogy beszökkenj a nyitott ajtó mögé.


Valóban a kinyúlt atlétás berlini proli ért vissza. A holttestet már eltüntette, most akkurátusan nekikezd a vérfoltok feltörlésének. Egy óvatlan pillanatban kilibbensz az ajtón és visszasietsz a fenti lakásba. Az ajtót becsukod magad mögött. Bár tovább kell vívnod az élet-halál harcokat, megnyugtat a tudat, hogy túljártál az ogre eszén.


Írj fel magadnak +5 Ügyesség pontot, majd lapozz a 348-ra!


149

Semmit se találsz, amivel ki lehetne nyitni a ketrecet. Kínodban már azzal a vascsővel kezded feszegetni a rácsokat, amivel az ogre fenyegetett téged itt, ebben a helységben. De ez se hoz eredményt. Erőlködésedből a kölyök riadt kiáltása térít magadhoz.


Vállad fölött hátranézve látod, hogy valaki áll fölötted. A berlini ogre az! Hangtalanul visszalopakodott a pincébe és most tetten ért. Épp magyarázkodni kezdenél, amikor arca eltorzul a dühtől és öklével egy óriási ütést mér a fejedre. Úgy dőlsz el, mint egy zsák és még az eszméletedet is elveszted. Lapozz a 225-re!


348

Toporogva várakozol a szobában, szeretnél már túl lenni az egészen. Már hallod is az ogre lépteit. Természetesen nyit ajtót, te is igyekszel természetesen viselkedni. A szokásos procedúra után ismét a pincehelyiségbe vonszol téged. A látásodat takaró zsáktól megszabadulva, épp hogy hunyorogni kezdenél a hirtelen jött világosságtól, amikor egy óriási ütést érzel az arcodon, amitől hátratántorodsz, sőt meglepetésedben hanyatt is zuhansz a porba.


Annyira meglep a hirtelen jött pofon, hogy ellenfeledet csak most, a földről felpillantva tudod szemügyre venni. Egy pillanatra azt hiszed, a megtermett, erős, brutalitást sugárzó Herr Schreck vágott pofon, de amikor kitisztul a tekinteted, észreveszed, hogy valaki más áll előtted, karba tett kézzel, ujjaival idegesen dobolva.


Mivel ellenlábasod odatoppant közvetlenül melléd, a lábaitól kezdve kezded végigmérni felfelé. Erős, férfias, hosszú lábak tornyosulnak feletted, furcsa módon sötét harisnyába burkolózva. A harisnyán viszont még így is átüt az erős, fekete lábszőrzet. Pirosas-bordós egyberuhát visel, ami akár kosztüm is lehetne, csak annak nem elég elegáns.

Izmos karjait még mindig keresztbe fonja mellkasa előtt, erős testfelépítésének minden porcikájából agresszív arrogancia sugárzik. Írj fel magadnak 1 Félelem pontot!

Támadód szúrós tekintettel néz le rád, nézését még riasztóbbá teszi dús, koromfekete, összehúzott szemöldöke. Tekintetétől ösztönösen megborzongsz, írj fel magadnak még 1 Félelem pontot!

Szikár, szögletesen férfias, ráncos arcán feketés bajusz pelyhedzik, szája remeg az idegtől. Látszik rajta, hogy pillanatokon belül verbálisan is neked fog támadni. Szeme is ráng az idegtől, talán flepnis lehet. Fiús, tüsi haja feketére van festve, de a hajtövek már őszesek itt-ott az igénytelen lenövéstől.


Egészen eddig a fél kezedre esküdni mertél volna, hogy egy nyers agressziót sugárzó férfi áll veled szemben, de jobban megfigyelve talán mégis nő lehet az illető. Nem csak a harisnya és a kosztümszerű viselet, hanem a nyakából hosszan lelógó, idősebb doktornőkhöz vagy tanárnőkhöz illő, vastag keretes szemüveg is megerősíti az érzést. Vagy talán mégsem az? Nem tudnál semmire mérget venni: lényeg, hogy életedben nem láttál még ennyire rút, hermafroditának beillő, hímnős förtelmet.


Jól gondoltad, következik a verbális agresszió. A bordó ruhás hermafrodita éles hangon támad neked: „Na most merjél nekem heherészni, visszaszólni, te zsidó szörnyeteg, te maszturbálós, magát az internetre felrakó erkölcsi nyomorék! A Facebook megosztásaid alatt nagy a pofád, lássuk most szemtől szemben is be mersz-e nekem szólni? Pedig saját nevemen, Fórizs Eszter néven kommentáltam neked, tudhattad, hogy ennek nem lesz jó vége.


Látom nem tanultál abból a régi pofonból, amikor élő adásban kentem le neked egy hatalmas nyaklevest! Akkor is megmondtam, hogy tanuld meg magad kontrollálni! Legyél felnőtt, nagyfiú, hogy buszjegyet is tudjál venni! Te tróger, munkanélküli élősködő! Dolgozni nem dolgozol, csak élősködsz mindenkin, mint egy pióca, utána meg nagy pofával játszod a berlini dandy-t az interneten. Pedig aki nem dolgozik, nem is baszik! Ez az élet törvénye! Na most mindjárt a fejedbe verem ezt is...”

A flepnis doktornő nem viccel, eltökéltségén látod, hogy ismét nagy verésre van kilátás.


Felvetted-e az ágaskodó, hatalmas, fekete műpéniszt? Ha igen, lapozz a 100-ra, ha nem lapozz a 312-re!


100

Neked támad a gusztustalan, hímnős teremtmény – addig-addig forgolódtok, amíg Fórizs Eszter sarokba szorít. Idegeid lassan neked is felmondják a szolgálatot. Eddig erőteljesen koncentráltál ellenfeleidre, próbáltad kifigyelni harc közben a gyenge pontjukat, de most már majdhogynem elfog egy „minden mindegy”, nihilista hangulat és elkeseredett hangon, teli tüdőből elkezdesz ordítani a doktornőnek:


„Elegem van már, elég ebből az egészből! Takarodjon már innen maga elmebeteg, diliflepnis, ideggyenge förmedvény! Nézzen már magára, hogy néz ki! Egy lepukkant külsejű, maszkulin kinézetű, visszataszító hímnős teremtményt látok magam előtt. Fogadok, hogy a ruhája alatt akkora pénisz rejtőzik, mint az a nagy fekete műfasz, amit itt a házban találtam. És különben is...”


Folytatnád az elkeseredett szóözönt, de Fórizs hirtelen leáll a támadással és letorkoll:

„Tényleg nálad van a nagy fekete műpéniszem? Mióta kerestem...!”


Egy pillanat alatt visszanyered a józanságodat. Ezzel talán lerázhatod végre ezt az idegesítő nő(?)személyt. Előkotrod a szobából korábban felszedett nagy fekete műpéniszt és odanyújtod neki.

Fórizs Eszter egy mozdulattal kikapja a kezedből és szeme előtt forgatni kezdi. Egyre szélesebb mosollyal szemléli a szexuális segédeszközt. Próbálod a tekintetedet is elfordítani a gusztustalan jelenségről, de nem tudod nem észrevenni, mintha bordó ruhájának nadrágszára kissé megemelkedett volna a combnál. Nem mersz belegondolni, mi lehet az. Eddig is hímnősnek gondoltad ezt a teremtményt, de hogy majdhogynem térdig érjen... Áhhh, na neee! Inkább még a fejedet is elfordítod.


A doktornő azonban nem törődik immár veled, kezében a szerzeményével egyszerűen sarkon fordul és öles léptekkel kitrappol a teremből. Herr Schreck a fejleményeket észlelve felpattan a kanapéról, az ajtóhoz siet és dühösen kiabál utána valamit németül. De semmi foganatja. A hoppon maradt ogre mérges tekintettel fordul vissza hozzád, majd egy dühös horkantással legyintő mozdulatot tesz: irány vissza a kisszobába!


Megnyerted a harcot, mielőtt az igazából elkezdődött volna! Írj fel magadnak +1 Ügyesség pontot! Lapozz a 249-re!


312

A doktornő agressziója nem ismer határokat. Ütni-verni, csépelni kezd, ahol csak ér. „Nesze-nesze!” – rikácsolja neked Fórizs Eszter. „RGL-t is összevertem már párszor a pimaszkodásáért, most te is megkapod!” Vonj le magadtól 2 Életerő pontot!

A diliflepnis nő(?)személy riasztó ellenfél. Nyeszlett, gyenge fizikumod miatt amúgy sem nehéz erősebbnek lenni nálad, a hímnős teremtményből sugárzó nyers agresszió viszont még a megszokottnál is félelmetesebbé teszi. Látva fúriaként való tombolását, ismét +1 Félelempontot kell felírj magadnak! Bár esélyed csekély, muszáj legyőznöd, hogy megszabadítsd a kölyköt. Ez a gondolat ad egyedül erőt. Nincs más esély, harcolnod kell!


DR. FÓRIZS ESZTER

Ügyesség: 20

Életerő: 28


Ha legyőzted, lapozz a 249-re!


249

Herr Schreck visszavezet a nikecell odúba, vonásain idegesség látszik. Szemmel láthatóan nem tetszik neki, hogy eddig sikerrel vetted az akadályokat, szívesebben látna legyőzötten, a porban heverve. De ismét magadra hagy a szobában, amíg előkészíti a terepet a következő harcra. Idegeid már eléggé ki vannak merülve. Félsz, hogy ha nem is fizikálisan, de mentálisan fogod hamarosan bedobni a törülközőt, hacsak valami nem történik.


Körülnézel a szobában, de a problémádra nem igazán találsz gyógyírt. A fotelben makogó LED-sisakos ürge még mindig ott ül, semmi jelét nem mutatja annak, hogy felfogná a körülötte lévő történéseket. Mellette a földön viszont most tűnik csak fel neked egy gyógyszeres doboz, aminek tartalma félig ki van borulva a padlóra.

Közelebb hajolsz, a dobozról a felirat viszont félig le van szakadva, nem tudod rendesen kibetűzni, milyen gyógyszer lehet az. De hátha pont olyan, ami képes lenyugtatni az idegeidet! Másfelől viszont nem ad bizalomra okot, hogy a doboz tulajdonosa ott rángatózik és káromkodik idegesen a fotelben, jobbra-balra csapkodva csápszerű vékony karjaival maga körül: „Miért nem tudok csinálni semmit paszmek!? Miért nem tudok normális értékelhető tartalmakat... A KIBASZOTT KURVA ANYÁDAT!”


Mit teszel?

Kockáztatsz és beveszel néhány bogyót az azonosítatlan gyógyszerből? (Lapozz a 335-re!)

Inkább nem kockáztatsz és megvárod, amíg Herr Schreck érted jön? (Lapozz a 221-re!)

Idegességedben belerúgsz egyet a LED-sisakos idiótába? (Lapozz a 107-re!)


335

Tedd próbára a szerencsédet!


Ha szerencséd van, lapozz a 72-re!

Ha nincs szerencséd, lapozz a 208-ra!


208

Akármi is legyen az, valamiféle idegnyugtatásra csak jó kell, hogy legyen. Kezed már remeg, ahogy kiborítod a doboz maradék tartalmát az asztalra. Ujjaiddal görcsösen turkálsz a bogyók között, pár le is potyog a földre. Egy maroknyit viszont idegességedben betömsz a szádba és lenyelsz. Némi nyugalmat remélsz ettől.


Pár percig várakozol. Amikor viszont már hallod a lépcső csikordulását, szédülni kezdesz, a szoba forogni kezd veled. Füled egyre jobban sípol, már nem hallod se a sisakos személy hangos méltatlankodását, se a zár kattogását, amivel az ogre vesződik. Tekinteted elhomályosul. Próbálod valamennyire tartani magad, de olyan gyengeség jön rád, hogy a földre rogysz és elfekszel.

Még látod magad fölött Herr Schreck bulldogfejét, aki hümmögve vizsgálgatja az arcodat, a tekintetedet: „Hmm, Frontin...!”


Majd feláll és egy legyintés után eltávozik. Próbálsz segítségért kiabálni, de nem tudod, hogy a valóságban is kiadtál-e hangot, vagy csak akartál. Az ogre vissza se néz többet, nem nyújt segítséget és mentőt se hív. A sisakos elmebeteg továbbra is csak annyit ismételget, hogy „én eszt nyem éjtyem!”, számára csak annyi a fontos, hogy a keze ügyében álló sörösüvegből kortyolhasson olykor.


Gyomormosás és segítségnyújtás hiányában nincs esélyed a helyzetből való kilábalásra. Szemeidre ólomként nehezedik a fáradtság és lassan elalszol. Fel se ébredsz többet.


Kalandod itt véget ért!


72

Bedobsz egyet-kettőt a pirulákból, remélve, hogy pozitív hatással lesznek az idegeidre. A pár perc várakozás alatt, amíg a berlini ogre visszatérésére vársz, különösebb változást nem tapasztalsz. Mégis, mire belép az ajtón a bulldogfejű és lobogtatni kezdi a zsákot, nyugodtabban és eltökéltebben várod, mint eddig bármikor. Hogy mindez a pirulák hatása, vagy csak a kölyökre gondolva próbálod megacélozni a kitartásodat, nem derül ki számodra.

Herr Schreck ismét levisz a pincébe, újabb küzdelem elé nézel. Lapozz a 176-ra!


107

Még mindig nem tudod, hogy kerültél ide Berlinbe, mi ez az egész, mit akar végső soron a berlini ogre, mi lesz végül a kölyökkel. De azt tudod, hogy ez a kéken villódzó sisakjában a fotelben kalimpáló alak, aki folyamatos őrjöngései közepette olykor megvillantja sárgás, hiányos fogazatát, már végképp az agyadra megy! Te itt élet-halál küzdelmet vívsz mindenféle válogatott retardálttal, miközben ez a nyomorult szinte nincs is tudatában az őt körülvevő világnak – csak kalimpál, nyafog és magyarul káromkodik rendületlenül.


Valamilyen megmagyarázhatatlan belső kényszert érzel arra, hogy kiadd magadból a folyamatosan gyülemlő agressziót és idegességet. Ezért pár lépés hátrálás után, nekifutásból rúgsz bele teljes erővel a fotelben ülő szerencsétlenbe. Az alak fájdalmasan felkiált, majd szűkölve próbál levegőért kapkodni, valami olyasmi hangokat kiadva, amik gyerekkorod meséjét, a „Süsü a sárkányt” idézik.


Igazából semmit nem értél el vele, mégis egy csapásra nyugodtabbnak érzed magad. Visszanyersz +1 Életerő pontot. Eszedbe is jut, hogy ha ez így megy tovább, minden küzdelem után bokszzsáknak fogod alkalmazni ezt az idiótát és máris megnyugszik a lelked.


A gondolatmenetet nincs idő tovább fűzni, megérkezett Herr Schreck. Engedelmesen visszatérsz vele a pincébe. Lapozz a 176-ra!


221

Nem tűnnek túl bizalomgerjesztőnek a nevenincs gyógyszerek, ezért a szanatóriumban tanult légzőgyakorlatokkal próbálsz nyugalmat erőltetni magadra. Nem megy tökéletesen, de mégis egy kicsivel kiegyensúlyozottabb kedélyállapotban érzed magad, mire visszatér Herr Schreck és ismét levisz a pincébe.

Lapozz a 176-ra!


176

Tanulva az előzőekből, ahogy a pincébe érve leemeli a fejedről a zsákot az ogre, rögtön védekezően kapod a karjaidat a fejed köré, nehogy most is rád záporozzon egy pofon valahonnan. Szerencsére aggodalmad ezúttal alaptalannak bizonyult.

Mi több, a teremben körbetekintve nem is látsz mást, csak a kanapén ismét elhelyezkedő ogrét és a rácsos zárkában kuporgó kölyköt. Hol van az ellenfeled? Úgy érzed, rövidesen megtudod.


Hamarosan halk mormogások kezdenek egyre hangosabban hallatszani az ajtó felől. Valaki közeledik. Feszülten figyelsz. Az ajtón végül belép egy magasabb férfi, még mindig fennhangon motyogva magában. Szemügyre veszed. Az ősz, göndör hajú, kissé szemita vonásokkal bíró férfi – úgymond – nem az igényesség mintaképe:


Szűkös nadrágszára kis híján a térdét verdesi, legalább 2-3 számmal kisebb nadrágot sikerült magára applikálnia. Így viszont jól látszik hosszú szárú zoknija, amit szandállal kombinálva hord. Nagyon régen láttál már ilyen kombót, ami már a '90-es években is cikinek számított, azóta pedig internetes poénok tömkelege figurázza ki a zokni-szandál viseletet.

A férfi piszkosszürke, nyakban végtelenül kinyúlt pólót hord, amely egykor fehér lehetett. Valami lekopott motívum van a közepén, felette a szöveg még pont olvasható: Árpád Nemzetség. Furcsállod a dolgot, mert a kampós orrú, a göndör hajú fizimiska hát... nem éppen Árpád nemzetséget sugall.


Még furcsább, hogy az elnyűtt, elkoszolódott pólóra valaki – meglehetősen amatőr technikával – egy krokodilt rajzolt fel alkoholos filccel. Mi akar lenni ez a krokodil? Talán egyfajta kistérségi Lacoste márkát akart magának kreálni? Vagy a tulajdonosa identitását jelképezi valamilyen módon a krokodil?

A krokodilos pólós vádlóan dorgál meg a mutatóujjával:


„SoDI, nagyot csalódtam benned! Nem láttam, hogy feliratkoztál volna a Krokó tanár úr csatornámra, ahová épp most töltöttem fel egy újabb gyalázkodó videót gyermekem anyjáról, illetve ügyvédjéről, dr. Regász Máriáról. Tudod jól, hogy ez a csatorna nekem életem fő műve. Miután benyakaltam egy-egy üveg bort vagy pálinkát, likőrkét, szinte naponta töltök fel videókat arról, hogyan sértegetem és alázom az ügyvédnőt, és persze azt is gyakran megemlítem, hogyan molesztálom a gyermekem anyját, miközben a kislány is ott tartózkodik a szobában. Kislány... Felnőtt siheder már, csak még mindig az anyjával él.

A lánnyal szerencsére nincs baj, csak néha kell kiabálnom vele, amikor belelapoz az ebédlőasztalon felejtett lolita hentai pornós újságjaimba. Szeretnék vele többet is találkozni, csak az a helyzet, hogy utál, mint a szart. Csak a láthatás miatt jön át néha hozzám, de akkor is csak a telefonját nyomkodja és az óráját nézegeti, mikor mehet már haza az anyjához. Ilyenkor muszáj vagyok még egy üveg likőrkét felbontani.


De ami még jobban felháborít: nem voltál ott támogatólag a legutóbbi tyúkperem tárgyalásán. Tudod jól, hogy bárkit beperelek, aki esetleg a villamoson nem adja át nekem a helyet, vagy csúnyán néz rám. Tegnap is feljelentést körmöltem, mert beszállt egy légy az ablakomon. Szóval egy ilyen nagy kaliberű jogtudorral, mint az öreg Krokó tanár úr, jobb ha nem húzol ujjat. Tehát most dönts: megharcolsz velem, vagy téged is feljelentselek?”


Látod az öregen, hogy nem viccel. Támadóállásba helyezkedik, de közben elő is vett egy papírt és egy tollat, hogy nemleges válaszod esetén azonnal elkezdje körmölni a feljelentést.


Letörölted-e a YouTube fiókot a kisszobában talált tableten? Ha igen, lapozz a 307-re, ha nem, lapozz a 129-re!


307

Most jobban megnézve, kicsit ismerősnek tűnik ez a gyűrött arcú, göndör hajú, ősz vénember. Megvan! Ez a fizimiska volt annak a YouTube csatornának is a profilképe, amit dühödben letöröltél korábban a szobában talált tableten. Sőt, most mondta, hogy ez a csatorna az élete fő műve. Ezt talán felhasználhatod ellene!


Ezért taktikusan csitítgatni kezded a vénembert, érdeklődésedet kezded hangoztatni az imént említett YouTube csatornája iránt, sőt kérleled a csöves kinézetű „jogtudóst”, hogy mutassa meg, hogyan alázza porba nemezisét, dr. Regász Máriát.

A krokodilos pólósnak szemmel láthatóan simogatja az egóját az érdeklődésed. Bekapcsolja zsebéből előkotort okostelefonját és pötyögni kezd rajta. Homloka egyre ráncosabb lesz, dús szemöldökét egyre összébb húzza. Ujja remegni kezd, ahogy egyre idegesebben húzgálja a telefon képernyőjén. Előbb pötyögteti, majd ütögeti, végül csapkodni kezdi a telefont, amíg sebzett bölényként fel nem bődül:


„Hol a csatornám??? Hová tűnt életem fő műve? Ez biztos azoknak a rohadt zsidó géntolvajoknak a műve. Feljelentem őket! Feljelentem a YouTube-ot!! Sőt, feljelentem az egész internetet!!! Már kezdem is!” – kiabálja, miközben firkálni kezd a papírjára. Szandál-papucsában dühödten szitkozódva kifelé indul, miközben bőszen írja tovább a feljelentést az egész internet ellen. Még az utána rohanó és hangosan méltatlankodó Herr Schreck se tudja visszatartani.


Megnyerted a harcot, mielőtt az igazából elkezdődött volna! Írj fel magadnak +1 Ügyesség pontot! Lapozz a 293-ra!


129

Magyarázkodni kezdesz, de Krokó tanár úr nem fogad el kifogást. Nem loholtál kiskutyaként utána a tyúkpereit filmezni, így nem kerültek ki a videók a netre. Most pedig nincs mit dr. Regász Mária orra alá dörgölnie, aki így csak röhög rajta. Ezért pedig meg kell lakolnod.


Krokó tanár úr idős kora ellenére erős ellenfél. Az összeakaszkodás során mindketten a földre kerültök és birkózni kezdtek. Egyszer sikerül egy erőset bemosnia az arcodba, Casio karórája fájó sebet ejt. Vonj le magadtól 1 Életerő pontot! Később pedig egy félig megbarnult banánt szed elő a zsebéből, és megpróbálja a farmerodon keresztül a seggedbe gyömöszölni. Ezt a fajta harcmodort nem nagyon érted. A harc életre-halálra megy, adj bele mindent a küzdelembe!


KROKÓ TANÁR ÚR

Ügyesség: 14

Életerő: 28


Ha legyőzted, lapozz a 293-ra!


293

Újabb ellenfélen vagy túl. Kérdőn nézel Herr Schreck felé. Az ogre már éppen kászálódna fel a kanapéjáról, hogy visszahurcoljon a szobába, de a folyosó felől újabb zaj és hangoskodás hallatszik. Emberek közelednek és a jelek szerint hangosan vitatkoznak. Egyenesen ebbe a pincehelyiségbe tartanak, rövidesen megpillantod őket. Oldalra sandítva azt látod, hogy az ogre is feszülten figyel.


Két férfi viharzik be a szobába, egy idősebb és egy fiatalabb. Ránézésre apának és fiának tűnnek. Az apa baltával vágott arcú, mogorva arckifejezésű alak, akiből megvető gyűlölet sugárzik. Elegáns szabású öltönyének hajtókáján egy vörös csillagos érdemrend piroslik. Fiának finomabb vonásai vannak, jól öltözött, intelligensnek tűnő, fiatalos férfinek látszik, akinek ugyanakkor a halántéka már elkezdett deresedni.


A fiatal szeme elkerekedik, ahogy meglát, ujjával egyenesen rád mutat: „Nézd apa, Vera mama kisvirágos blúza van rajta! Ez a szégyentelen még mindig azokat a használt göncöket hordja, amiket ráakasztottunk a púpjára, amikor anyám halála után azonnal kihajítottuk a Pénzmentő Kft. irodájából, ahol addig élősködött. Fogadjunk, hogy még a fekete nadrágom, meg a FUBU pulcsim is megvan neki, amiket még a '90-es években hordtam!”


Az öreg leplezetlen megvetéssel néz rád: „Tudtam, hogy itt Németországban találjuk meg Önt! Amíg szeretett feleségem, a maga Vera nénije élt, ráhagytam a maga tutujgatását, mint érthetetlen, hülye női hóbortot. Pláne amikor megtudtam, hogy halálos beteg, nem akartam utolsó időszakában elszomorítani háziállata elzavarásával.

Vera kedvéért még abba is bele kellett nyugodnom és fogcsikorgatva eltűrnöm, hogy napvilágra kerültek az Ön onanizálós videói, mint például a Fapoleon, amiket a Pénzmentő irodai székében rögzített, miközben ugyanazokon a székeken napközben irodai munka folyt. Pfuj!” – kiált fel, miközben nemes egyszerűséggel arcon köp.


„De most megtaláltuk magát, és meg fog fizetni mindenért! Vissza fogja nekünk fizetni a fölöslegesen Önre kótyavetyélt milliókat. Éveken keresztül finanszíroztuk az élősködését az irodai kisszobában. Még a hálózsákot, amiben az asztal alatt aludt, azt is fiam, Gergő hozta fel a pincéből. Milliókat költöttünk az Ön német nyelvtanulására, de németül ma se beszél. Milliókat költöttünk az Ön „csoda-önéletrajzának” kidolgozására, miközben semmi értékelhetőt nem tudott felsorolni benne. És különben is, hogy a nyavalyába lehet fél-egy éven keresztül írni egyetlen nyomorult önéletrajzot!!??” – dohog a vörös csillagos vén kommunista.

„Szóval ezeket a milliókat Ön visszafizeti, most rögtön! Ráadásul az a pénz fiam, Gergő öröksége lett volna!” – kiabálja az öreg, miközben a fiatal komoran bólogat hozzá.


Gergő is hasonló szavakkal erősíti meg apját: „Így van! Apám, Rocskai János vagyonából egyetlen fillér sem illeti meg Recskaboyt – ahogy magát nevezi ez a faszverő elmebeteg. És emailben még örökséget mertél magadnak követelni!??

Nem tudom, hogy merészeled venni a bátorságot, szerintem neked tényleg elmentek otthonról. Előtte sem voltál százas, de ezúttal túl messzire mentél. Egy olyan élősködő vagy, aki hagyta, hogy anyám rákosan és trombózisos lábbal, helyette takarítsa el a mocskát. Még mindig megvannak a képek arról, ahogy ott hagytad az irodai szobát, mint egy csövestanya. Hónapig dolgoztunk azon, hogy kitakarítsuk az undorító maradványokat.

Számtalan dolgot tettél tönkre. Inkább neked kellene megköszönni nekem, hogy nem dobtalak ki azonnal és tűrtem a sodis szarságaidat. Német szaunákról írsz és a hülye blogodról, testvéremnek hívsz és közben még követelőzől és ultimátumot adsz? Ezért most kapni fogsz!”


Rocskai János is rákontrázik az örökség követelésének emlegetésére: „Én Öntől amikor elindult Németországba, örökre elköszöntem. Én nem vagyok Önnek senkije, és nincs semmiféle kötelezettségem Önnel szemben. Feleségem már hosszú ideje halott, Ön neki tartozik (lélekben) köszönettel az, Általa Önnek nyújtott emberi segítségért. Most viszont már a mi kezeink között van Ön, és biztosíthatom, hogy ezt a napot nem éli túl!

Ráadásul ugye van egy kis üzleti ügyünk is, mint bizonyára emlékszik rá... Nagyon aggódtam, amikor elhurcolták Önt a rendőrök a Pénzmentő irodájából 2016. január legelején, számlázási csalás ügyében nyomozva. Az őrsön való rossz hangulatú ugrándozásnak szerencsére véget vetett az, hogy Ön könnyekben kitörve bömbölni kezdett, elég hamar rájöttek a rendőrök is, hogy Ön fogyatékos. Akkor szerencsére nem buktunk le, de Ön is megértheti, hogy gondoskodnunk kell arról, hogy ilyen többet ne fordulhasson elő.”


Nálad vannak-e az aláírt papírok? Ha igen, lapozz a 213-ra, ha nem, lapozz a 109-re!


213

Fogalmad sincs, milyen üzleti ügyről beszél a két Rocskai. Üzletről maximum azokban az aláírt papírokban lehet szó, amelyeken a kisszobában tapostál és amikből párat az inged alá rejtettél. Most előhúzod a paksamétát és feléjük mutatod. Akkor nem nézted át tüzetesen a lapokat, most is csak annyi tűnik fel, hogy az egyik lap alján a Quaestor Pénzügyi és Tanácsadó Zrt. pecsétje látható.


Az öreg Rocskai szeme elkerekedik a papírok láttam, ujjai ösztönös, karvalyszerű maró mozdulatot tesznek. Fia, Gergő felkiált:

„Látod apám, erről győzködtelek idefelé jövet! Ezt magyaráztam, hogy itt vannak a Quaestor papírok ennél az átkozottnál. Mondtam, hogy láncra kellett volna verni a Farkastorki úti villa-erődünk pincéjében. Vagy amikor anya hosszasan kérlelt, hogy a korábbi berlini expedíció idején autózzak el ezért a fogyatékosért, mert a pénzét, útlevelét lefoglalták és „láfjdéndzsörben” van, akkor kellett volna egy sötét erdő mélyén kibasznom a kocsiból.”


Az öreg gyűlölködve sziszegi feléd: „Azonnal adja át a Quaestor papírokat! A nyomozók a már nagyon vizsgálgatják a Pénzmentő Kft. könyvvizsgálói tevékenységét a Quaestor-nál, létkérdés, hogy nálam legyenek ezek a szerződések!”


Mit teszel?

Átadod nekik önként a Quaestor-os papírokat? (Lapozz a 77-re?)

Zsarolni próbálod őket? (Lapozz a 266-ra!)


266

A papírokat visszahúzod magadhoz és fenyegetőzni kezdesz: azonnal átadod az anyagokat a rendőrségnek, ha nem takarodnak el rögtön és nem hagynak örökre békén. A két Rocskai egymásra néz. Gergő nyugtató szózatot intéz hozzád, magyarázza, hogy nem kell eldurvulnia a helyzetnek, már csak Vera mamára tekintettel sem.

Széles gesztusokkal magyaráz, ami annyira elvonja a figyelmed, hogy észre se veszed, hogy az öreg Rocskai lépésről lépésre a hátad mögé kerül.


Ekkor egy hirtelen mozdulattal neked ugrik a vén kommunista és hátulról vasmarokkal szorítani kezdi a karjaidat. A Quaestor-os papírok kihullanak a kezedből.

Gergőnek első dolga, hogy azonnal odaugrik a lábadhoz és felszedi a papírokat. Miután biztonságba helyezte magánál, leszámolni készülnek veled.


Az öreg az egyik sarokba vonszol, miközben a füledbe mormogja: „Ön zsarolni próbált engem, a Rocskai család fejét!? Mit gondol, ki vagyok én? Én már a kommunista rendszerben a pénzügyminisztérium magas rangú tisztviselője voltam, később az APEH egyik vezetője lettem. Ellestem anno pár fogást az ÁVÓ-tól, szíves örömest be is mutatom Önnek.”

Miközben beszél, fémes csörgést hallasz a hátad mögött. Majd valami masszív tárggyal befogja az egyik mutatóujjad körmét és egyetlen feszítő mozdulattal letépi azt. A fájdalom pokoli, leírhatatlan. Üvöltésed betölti az egész termet.

Az öreg még mindig határozottan fogva tart, miközben Gergő szemből teljes erőből ütlegelni kezd. A gyomrodat, a fejedet, mindenhol. Karjaidat nem tudod mozdítani, védekezni sem tudsz. Egyre-másra záporoznak az ütések, egy idő után már nem is fájdalmat érzel, csak halálos agóniát. Tekinteted lassan elhomályosul, tested elernyedve kezd lógni az öreg Rocskai vasmarkában, miközben még mindig változatlanul hullanak rád az ütések. Hogy eltemetnek-e valahol, vagy csak kaparnak neked egy lyukat a kert végében, már soha nem tudod meg.


Kalandod itt véget ért!


77

Ketten vannak egy ellen, ráadásul szemmel láthatóan a Quaestor papírok izgatják őket a legjobban. Talán ha átadod nekik, futni hagynak. Odanyújtod a lapokat a két Rocskainak.


Az öreg elragadja tőled a papírokat és mohón betűzni kezdi. Száján elégedett mosoly fut végig. Majd feléd fordulva így szól:

„Önnek nagy szerencséje van, hogy megőrizte ezeket a papírokat! Ezek bizonyító erejű szerződések, hogy az Ön Batali Bt-je átvette a felügyeletet a Pénzmentő Kft-től a Quaestor Pénzügyi és Tanácsadó Zrt. könyvvizsgálata fölött és kizárólagosan vállal minden felelősséget. Látja, itt a KEF aláírás.

Ezzel most megúszta, de ne csodálkozzon, ha esetleg a későbbiekben ismét rendőrök fogják keresni, és lesz még esetleg egy-két rossz hangulatú ugrándozás az őrszobán. Alá'szolgája!” – mondja, majd a két Rocskai sarkon fordul és elhagyja a termet.


Megnyerted a harcot, mielőtt az igazából elkezdődött volna! Írj fel magadnak +1 Ügyesség pontot! Lapozz a 278-ra!


109

Beszéd közben a két Rocskai szétválik és körbe kerítenek. Mindkettőjükkel meg kell küzdened!


ROCSKAI JÁNOS

Ügyesség: 11

Életerő: 20


ROCSKAI GERGŐ

Ügyesség: 17

Életerő: 28


Ha legyőzted őket, lapozz a 278-ra!


278

Herr Schreck szemmel láthatóan nem sokat értett a történésekből, de ahogy ismét egyedül maradsz vele a teremben, észbe kap és visszakísér a fenti kisszobába.

Szeretnél most már véget vetni a folyamatos, véget nem érő harcoknak. Talán ennek az ogrénak is ki lehetne figyelni a gyenge pontját, valami váratlan helyzetben rátámadni. Most viszont egy kicsit regenerálódnod kéne, az eddigi harcok után.


A választék a szokásos: a szobában elszórtan heverő sörösüvegek közül markolhatsz fel egyet. De azt látod, hogy egy kisebb tálban gyanús állagú, zöldes-szürkés apró csomók és sárgás zselés krémszerűség is megtalálható, pont a fotelben ülő személytől karnyújtásnyira. Gőzöd sincs, mi lehet benne.


Hogy döntesz?

Felbontasz és benyakalsz egy üveges sört? (Lapozz a 321-re!)

Megkóstolod az apró csomókat és a sárgás zselét? (Lapozz a 142-re!)


321

Bár – ellentétben a fotelben vedelő sisakossal – te nem vagy nagy alkoholista, még mindig ez a legvállalhatóbb ital, amit találsz a lakásban. Keserű, rossz minőségű, de legalább nem vagy étlen-szomjan. Visszanyersz 3 Életerő pontot, de egyúttal veszítesz 4 Ügyesség pontot, az alkoholos befolyásoltság miatt.


Mire az utolsó kortyot is leszenveded, megérkezik az ogre és ismét visz le a pincébe. Lapozz a 269-re!


142

Halvány fogalmad sincs róla, mik ezek a furcsa állagú csomók és a zselé. Odalépdelsz a fotelben ülő LED-sisakos mellé, de még az ő szemszögéből nézve se tudod eldönteni, mire szolgálnak ezek. Egy tálon vannak, tehát talán ételek. Gyomrod hatalmasat kordul, szóval egy kóstolót talán megér. Meghalni csak nem fogsz tőle.

Ujjaid közé csippentesz egy kis gumócskát és szemed előtt forgatni, vizsgálgatni kezded. Végül a szádba kapod és lenyeled. Semmilyen íze nincs. Mintha csak valami apró gumidarabot nyeltél volna le. Ujjaddal belekensz a zselébe, azt is elszopogatod. Annak már karakteresebb íze van, de még mindig nem jössz rá, mi lehet.


Töprengésed során arra leszel figyelmes, hogy az előtted ülő alak a combjára teszi az egyik mikrofont, amivel eddig hadonászott, majd egy hirtelen mozdulattal beletúr az orrába. A produktumot, a nagy zöld fikagolyót pedig odaszórja a mellette álló kis tálkába. Még a lélegzeted is elakad ennek látványára, de mielőtt egy szót is kinyögnél, a következő mozdulattal a a fülét kezdi túrni az elmebeteg, majd a sárgás, ragacsos fülzsírral borított ujját egyszerűen beveszi a szájába és leszopogatja róla a matériát.


Hát ez már a te gyomrodnak is sok... Most értetted meg, micsodák valójában a tálon az apró zöldes-szürkés golyók és a zsíros, zselészerű valami. Ez a gusztustalan teremtmény a jelek szerint a saját fikáját és fülzsírját majszolja, kalimpálás közben.

Annyira megvisel a felismerés, hogy hánysz egy nagyot. A matéria ráfröccsen a földön szétszórtan heverő elektronikus kütyükre. Vonj le magadtól 3 Ügyesség pontot és 2 Életerő pontot!


Mire megtörölgeted a szádat, visszaérkezik az ogre. Utatok ismét a pincébe vezet. Lapozz a 269-re!


269

Amikor a pincében visszanyered a látásodat, egy hölgyet látsz a szoba közepén. Herr Schreck-kel németül üdvözlik egymást. A hölgy középkorú, nem különösebben csinos, de sudár, vékony alakja van. Arca kissé öreges, hosszú haja a szeme felett rettentő előnytelen, bili frizurához hasonló frufru-ban van megcsinálva. Fogai meglehetősen elhanyagoltak, itt-ott feketéllenek. Gülü szemeit agresszíven mereszti rád.


Ujjai között idegesen forgat egy félig elszívott cigarettacsikket, amit azonnal a sarokba is hajít. Majd egy nőtől meglehetősen gusztustalan stílusban, rikácsoló hangon neked támad magyarul: „Nem mertél a szemem elé kerülni, mi, Sodibodi? Te kókler szardarab, te örökké mentegetőző, magyarázkodó gánymester! A Krizsai Andrea Photography oldalamat már biztos, hogy nem fogod úgy szétbaszni, mint a Nomad Store And Gallery veboldalát, aminek a leprogramozásával megbíztalak.

Hol a Facebook oldal róla? Elegem van ebből az állandó magyarázkodásból. Mindig mindenre van válaszod, a magyarázkodás nagyon jól megy! Lehet azzal kellene pénzt keresned, hogy ezt tanítod. Mert másra nem nagyon vagy képes! Véglegesen elegem van az elbaszott veboldaladból. és lassan igazából szólva belőled is. Mindig amikor a legnagyobb stressz van, baszik be ez a nyomorult kibaszott oldal!!


Te hülye fasz! Leszarom a lelkiismereted! Egészen addig elviseltem a gányolásodat, amíg meg nem tudtam, hogy a levelezőrendszerembe kémkedő funkciókat telepítettél, hogy másodpercre pontosan tudd, mit csinálok az oldalon és merre járok. A magánlevelezésembe is beleolvastál. De most véged van, te rohadt stalker! Szétloccsantom a fejed a betonon!

Te kibaszott, nyomorult Trottel! Te meg közben azt hitted, hogy lesz valami köztünk, belém voltál zúgva, loholtál utánam minden szavamra, mint a pincsikutya. Azt hiszed nem tudom, hogy Berlinbe való utazásod előtt 2 hétig tartalékoltad a gecidet, hogy azzal nyűgözz le engem? Hahaha, mit képzeltél!? Hát nekem pasim van és egyetlen füttyentésemre szétbassza a fejedet. Tudod mit? Meg is teszem!” – a nő azzal éles füttyentést hallat.


Tedd próbára a szerencsédet!

Ha szerencséd van, lapozz a 356-ra!

Ha nincs szerencséd, lapozz a 111-re!


111

Krizsai Andrea füttyentésére egy férfi jelenik meg az ajtóban. Testfelépítése egy valóságos izomkolosszusé. Rövid haja és szeme szurokfekete, bőre barnás. Akcentusa inkább török, mintsem német. Valószínűleg Németországban élő törökről vagy kurdról lehet szó. A barna bőrű izomtömeg agresszíven vicsorog rád:


„Hitetlenek fattya, te kafir kutya! Te mertél kémkedni enyém asszony után!? Azt hitted, Andi majd inkább téged fog szeretni, te lenni tyúkmellű, pálcikakarú, torz, púpos szörnyeteg!? Allah tépje ki a lelkedet, te impotens szar! Azt is elmondta nekem Andi, amikor mondani neki te szégyenkezve, hogy neked lenni 23 centis angolna, de csak pillanatokra képes felállít.

Ha tudnád, ezen mennyit nevet Kemál és Andi! Nézd meg itt lent, e nadrág rejt 30 centis kőkemény vasdorongot Kemálnak. Kemál minden nap háromszor Andit ágyon oldalra gurít és Allah kardját magasba emelve, első és hátsó lyukban egyaránt megmerítkezik. Míg te otthon sírva sarokba recskáz. Hahaha! Addig Kemál ájulásig pumpál magyar asszony. Hahaha! Néha már asszony szemét könny önti el, mert fáj ülés, de ilyenkor is működik szája.


Te azonban megaláztad, átverted enyém asszony. Weboldalát nem jól leprogramoz, Andinak sok idegesség és kár okoz. Beépít stalker funkció levelezésbe, kikémlelni, vajon Andi épp weboldalon levelez vagy Kemál-lal basz. Allah haragja most lesújt rád, ó hitetlen kutya, utolsó óra üt. Biszmilláh!”


Erre a szóra Kemál acélpöröly-szerű öklével feléd sújt, orrod pedig fájdalmasan reccsen. Minden bizonnyal eltört a török megsemmisítő erejű ütésére, a lendülettől pedig bezuhansz a sarokba.

De még nincs vége. Kemál a háta mögül fénylő handzsárt vesz elő. Elmormolja magában a „la ilaha illallah”-t, majd villámgyors suhintást tesz. Még meglepődni sincs időt, fejed nemes egyszerűséggel elválik a testedtől.


Ha a porba guruló, riadtan tátott szájú, megtört tekintetű fejed még látni tudna, azt látná, hogy Andi egy flegma mozdulattal legyint a fröcskölő vértől szennyezett tested felé, majd Kemált karon fogva lassan kisétálnak a helységből. Csak a berlini ogre morog valamit a háttérben, mert ilyen csatakos vérfürdő után problémás lesz újrafestenie a helységet.


Kalandod itt véget ért!


356

Krizsai Andrea füttyentésére egy férfi jelenik meg az ajtóban. Magas, nyúlánk, sápadt bőrű férfi érkezik, aki kopaszságát trendi, kötött sapkával leplezi. Borostája már jó pár napos lehet, tekintete mélán a semmibe réved. Ahogy leveszi a sapkáját, az jut az eszedbe, hogy fejszerkezete némileg hasonlít a színész Jason Statham-ére. A férfi elég halvérűnek és szótlannak tűnik, mindössze kérdően tekint Andira. Így ismét a nő szólal meg magyarul:


„Ja várjál, elfelejtettem, hogy úgyse értenéd meg, amit Chris mond neked, hiába jártál milliókért éveket nyelviskolába, németül még makogni se tudsz. De nem is kell ide a szó, egyszerűen leverjük rajtad azt a sok kárt, amit okoztál nekem és a Gallery Nomad-nak.”


Nálad van-e a télikabát? Ha igen, lapozz a 207-re, ha nem, lapozz a 137-re!


207

Verekedni kezdesz a két jövevénnyel. Mozdulataid kissé nehézkesek, mert a télikabát, ami rajtad van, valamelyest akadályoz a mozgásban. Küzdelem hevében Chris egyszer csak elgáncsol, te pedig a földre zuhansz. Andi karvalyként ugrik rád, igyekezve beléd fojtani a szuszt.

Mielőtt azonban a torkodba mélyesztené a karmait, karja egy pillanatra megáll a levegőben, tekintetét végighordozza rajtad.


„Milyen jó kis télikabát” – szólal meg. „Hasonlít ahhoz, amit még régen Budapestről küldtek neked, te pedig – engem meg se kérdezve – az én címemet adtad meg címzettként. Hogy könyörögtél a drága pénzen küldött, szaros kabátodért, hahaha! Ismételgetted, hogy „lájfdéndzsör így – lájfdéndzsör úgy”, még talán megfagyni is képes lettél volna karácsony tájékán, hogy bizonyítsd az igazadat. De az életképtelen gyernőttnek az el se jut a tudatáig, hogy

1. miért küldeted a kabátodat másnak a címére, pláne ha őt erről nem is tájékoztattad, felhatalmazást se kaptál? Neked nem volt saját címed? Illegálisan bujkáltál Berlinben a Quaestor-ügy elől menekülve, ahogy négyszemközt elmondtad?

2. egy felnőtt embernek mit kell beszarnia egy ilyen helyzettől? Egy valamirevaló férfinek nem kell utána küldeni Budapestről a szaros gatyáit, hanem ha kabátot akar, elmegy a boltba és vesz magának. A saját pénzén. Amit munkával keresett meg. Ugye, mennyire ismeretlen fogalmak ezek neked, te sehonnai Trottel!?


De a legviccesebb az a sírós videó volt, amit készítettél nekem. Chris-szel azon nagyon sokat röhögtünk, lefordítottam neki németre a könyörgésedet. tE hÍvTáL eNgEm IdE tAvAlY bErLiNbE!” – nevet csúfondáros hangon. „éS mOsT tÖbB sZáZ eUrÓt KöVeTeLnEk RaJtAm A pEnÉsZeS fAlAkÉrT éS a KéPrE cSöPpEnT vÍzÉrT. bÉkÜlJüNk Ki KöNyÖrGöM. aZt CsInÁlOm AmIt MoNdAsZ, cSaK bÉkÜlJüNk Ki. NeM aKaRoK hAzAmEnNi PeStRe! Hahaha!” – gúnyolódik a feketéllő fogú boszorkány.


„Lehet, hogy most újdonságot mondok neked, de végül mégsem hagytuk ott a kabátodat a postán, ahogy pedig ígértem. Chris hordta egy jó ideig, amíg szét nem szakadt. Egész jó kis kabát volt.” A mellette álló kopasz férfi szótlanul bólogat hozzá.

„Na szóval megmondom, most mi lesz. Ideadod nekünk ezt a kabátot, mert Chris fázni fog hazafelé menet, mi pedig cserébe nem jelentünk fel a stalker funkciókkal fejlesztett veboldaladért és nem toloncoltatunk ki a bevándorlásiakkal, mint papírok nélkül, illegálisan bujkáló migránst.”


Választ sem várva neked esik és lerángatja rólad a kabátot. Még ellenkezni sincs lehetőséged, de belegondolva jobb is így, mert nincs kedved megverekedni ezzel a rikácsoló vércsével meg a málészájú pasijával.


Andi és Chris, kezükben az új szerzeményükkel, kiballagnak a teremből. Egyedül maradsz a berlini ogréval, aki végigasszisztálta az egész históriát. Lapozz a 309-re!


137

Ketten támadnak rád, neked viszont mindkettőjüket le kell gyűrnöd, hogy győztesen kerülhess ki a küzdelemből. Andi sunyi módon, alattomosan támad, karvaly körmeit igyekszik beléd mélyeszteni. Chris kissé eltunyult, szögletes mozgású, de koncentrált támadásokkal harcol. Látszik, hogy nem egy erőszakos alkat. Viszont jóval erősebb mint te, asszonya becsületéért pedig kész széttaposni a fejedet.


KRIZSAI ANDREA

Ügyesség: 17

Életerő: 26


CHRIS

Ügyesség: 10

Életerő: 27


Ha legyőzted őket, lapozz a 309-re!


309

Egész eddig azon törted a fejed a harcok szünetében, hogyan tudnád egy figyelmetlen pillanatában kicselezni Herr Schreck-et, hogyan tudnál váratlanul fölé kerekedni. Most talán felcsillan a várva várt alkalom!


Már a Krizsai Andreával való civakodásod idején is Herr Schreck feltűnően és egyre gyakrabban sandított a terem bejárata felé. Sőt, egyszer ki is nézett az ajtón, meg hívogató hangon ki is kiabált. A jelek szerint nagyon számított még valakinek a jelenlétére. Ez a valaki azonban a várakozással ellentétben nem jelent meg. Herr Schreck pedig most egyre dühösebb hangon kiabál az ajtón kifelé, sőt ki is lép a folyosóra, hogy tovább szólongassa a keresett személyt.


Kinyitottad-e a csillogó fémkulccsal a kölyök celláját ÉS felvetted-e az SS rúnákkal ékesített náci dísztőrt? (Lapozz a 361-re!)

Kinyitottad-e a csillogó fémkulccsal a kölyök celláját? (Lapozz a 173-ra!)

Egyéb esetben lapozz a 204-re!


361

Amíg Herr Schreck a folyosón kiabál, egy villámgyors mozdulattal odaszökkensz a kölyök ketrecének túloldalához. Ebben a kritikus helyzetben szinte szavak nélkül is értitek egymást. Szemed egy villanására és fejed biccentésére a kölyök feltérdel a cellában, sőt fel is áll. Mindkét kezével szorosan megmarkolja a rácsokat, szemeivel kérdően tekint feléd. Mutatóujjaddal egyelőre csitító mozdulatot teszel, a másik kezeddel viszont lassan előhúzod az SS rúnás dísztőrt, amit korábban vettél magadhoz.

Elhatározod, hogy most megragadod a lehetőséget – egyszer és mindenkorra leszámolsz ezzel a berlini ogréval, aki ketrecbe zárta életed értelmét és véget nem érő küzdelmekbe kényszerít a szabadságotokért.


„Wo ist der Schodi? Das war eine Überraschung für Andi...!” – dohogja az ogre csalódottan, ahogy visszalépdel a terembe. „Och, er kommt bald...!”

Csak ekkor veszi észre, hogy már ott állsz a ketrec másik oldalán, ugrásra készen. Dühösen felhorkant, ahogy rájön, hogy elvesztette a kontrollt feletted, ráadásul ahhoz, hogy eljusson a fenyítéshez használt vasrúdjához, ami a kanapé mellett hever, el kell haladnia mellettetek.


Az ogre azonban a helyzetet nem mérlegelve, azonnal feléd ugrik. Vagy csak bízik testi erejében, hogy egyszerűen legázolhat. Kezed egy intésére a kölyök kitárja a ketrecet vasajtaját, egyenesen bele a rohamozó ogre képébe.

Herr Schreck bulldogfeje hatalmasat csattan a vason, földre is zuhan, talán egy pillanatra el is kábul. Ezt a tehetetlenségét használod ki: odaszökkensz és a kezedben szorongatott SS dísztőrt egy mozdulattal beleállítod a húsos torkába. Herr Schreck szemei kikerekednek, üvöltene valamit, ha tudna. Torkából spriccelni kezd a vér.

Nem voltál azonban elég fürge a visszavonulás során, így húsos karjaival elkap és fojtogatni kezd. Próbálod lefejteni a karjait a torkodról, de nem jársz sikerrel. Levegő után kapkodsz, fejed már-már lilulni kezd, amikor érzed, hogy szorítása egyre gyengébb és kezd elernyedni. Végül ki tudsz bújni Herr Schreck karjai közül, a vérrel borított nagy darab berlini pedig lassan a hátára hencseredik és úgy is marad.


Álmélkodva nézel az előtted mozdulatlanul heverő hústoronyra: ebben a nagy benga ogréban még egy torkon szúrás után is annyi élet és erő volt, hogy kis híján megfojtott.


A kölyök a körmeit rágva figyelte a dulakodásotokat, most viszont boldog felkiáltással omlik a karjaid közé. Elmondani se tudod, mióta vártál erre a pillanatra. Itt az idő, hogy lelépjetek innen! Lapozz a 101-re!


173

Amíg Herr Schreck a folyosón kiabál, egy villámgyors mozdulattal odaszökkensz a kölyök ketrecének túloldalához. Ebben a kritikus helyzetben szinte szavak nélkül is értitek egymást. Szemed egy villanására és fejed biccentésre a kölyök feltérdel a cellában, sőt fel is áll. Mindkét kezével szorosan megmarkolja a rácsokat, szemeivel kérdően tekint feléd. Mutatóujjaddal egyelőre csitító mozdulatot teszel, közben minden idegszáladdal felkészülsz a melák visszatérésére.

Elhatározod, hogy most megragadod a lehetőséget – egyszer és mindenkorra leszámolsz ezzel a berlini ogréval, aki ketrecbe zárta életed értelmét és véget nem érő küzdelmekbe kényszerít a szabadságotokért.


„Wo ist der Schodi? Das war eine Überraschung für Andi...!” – dohogja az ogre csalódottan, ahogy visszalépdel a terembe. „Och, er kommt bald...!”

Csak ekkor veszi észre, hogy már ott állsz a ketrec másik oldalán, ugrásra készen. Dühösen felhorkant, ahogy rájön, hogy elvesztette a kontrollt feletted, ráadásul ahhoz, hogy eljusson a fenyítéshez használt vasrúdjához, ami a kanapé mellett hever, el kell haladnia mellettetek.


Az ogre azonban a helyzetet nem mérlegelve, azonnal feléd ugrik. Vagy csak bízik testi erejében, hogy egyszerűen legázolhat. Kezed egy intésére a kölyök kitárja a ketrecet vasajtaját, egyenesen bele a rohamozó ogre képébe.

Herr Schreck bulldogfeje hatalmasat csattan a vason. Azonban ezt a nagydarab behemótot nem olyan fából faragták, hogy kiüsse egy jól irányzott találat. Most már szemtől szemben áll veled, kénytelen vagy megküzdeni vele életre-halálra. Göthös, púpos, torz testfelépítésedhez képest annyi előnyöd van, hogy a vasrácsokkal való szemtől szembeni találkozás azért nem múlt el nyomtalanul: a behemótnak kissé kábult, dekoncentrált mozgása lett az ütődéstől.


Küzdj meg a berlini ogréval!


HERR SCHRECK

Ügyesség: 15

Életerő: 25


Ha legyőzted, lapozz a 101-re!


204

A pillanatnyi szabadságot arra használod ki, hogy odarohansz a kanapéhoz és felkapod azt a vasrudat, amit Herr Schreck szokott lóbálni. Harcra készen várod a visszatérését.


„Wo ist der Schodi? Das war eine Überraschung für Andi...!” – dohogja az ogre csalódottan, ahogy visszalépdel a terembe. „Och, er kommt bald...!”

Csak ekkor veszi észre, hogy elvesztette a kontrollt feletted, és még a fegyverét is elragadtad tőle. A nagydarab ember viszont így is jelentősen masszívabb és erősebb, mint te, így fölényében bízva azonnal megrohan. Kénytelen vagy megküzdeni a hegyomlásnyi német hústoronnyal!


HERR SCHRECK

Ügyesség: 20

Életerő: 30


Ha legyőzted, a holtteste zsebéből előrángatott kulcscsomóban végül is megleled a kölyök ketrecét nyitó kulcsot, így végre boldogan omlotok egymás karjaiba. Itt az idő, hogy lelépjetek innen! Lapozz a 101-re!


101

Mindketten örömkönnyekben törtök ki a kölyökkel, ahogy megölelitek egymást. A saját vértócsájában heverő mozdulatlan ogre immár nem állhatja utatokat. De hogy juttok innen haza? Végül is mi ez az egész hely? Csak úgy simán haza kéne vonatozni Berlinből, vagy az egész ittlétetekkel valami nagyon nincs rendben? Úgy döntesz, végére jársz az egésznek.


Körül szeretnél még nézni a pincehelyiségben? (Lapozz a 224-re!)

A kölyökkel visszaóvakodtok a pincéből a nikecell odúba? (Lapozz a 181-re!)


224

A kölyök már pucolna el innen, de egy kézmozdulattal egyelőre megálljt parancsolsz neki. Előbb még kicsit körül kéne nézni itt, hátha találsz valami használhatót, esetleg valamilyen nyomot, jelet, amiből rájöhetsz, mi ez az egész.


Körbetekintesz a pincehelyiségben. A dobozok, láncok, szerszámok mellett semmi újdonságot nem látsz, maximum pár olyan elejtett vagy ott felejtett tárgyat, amik a korábbi küzdelmeidre emlékeztetnek: egy letört májkrémes kiflivég, amin Tex csámcsogott. Egy széttaposott cigarettacsikk, ami Törpapa nyálgombócos szájából esett ki. Egy pirula Dragon Power potencianövelő, ami talán Tajgi zsebéből gurult ki, fojtogatás közben. Egy csavarhúzó az egyik láda tetején, amivel Kisborost fenyegetetted. Egy gusztustalanságokat tartalmazó japán hentai lolita pornós füzet, ami Krokó tanár úr kabátjából csúszott ki.


Egyiknek se látod különösebb hasznát. A mozdulatlanul fekvő Herr Schreck hulláját átkutatni sem érdemes, mert a kinyúlt pólóján és a csíkos alsógatyáján kívül más nincs nála. Viszont ott hever a kanapé szélénél a vasdorongja, amivel fenyíteni szokott. Ez esetleg jó lehet. Magadhoz veszed és a vascsővel felfegyverkezve hagyod el a kölyökkel a helységet. Írd fel a tárgylistádba a vascsövet! Lapozz a 181-re!


181

Egy utolsó pillantást vetve véres küzdelmeid színhelyére, kézen fogod a kölyköt és megindultok kifelé a pincehelyiségből. Kanyarogtok a szűkös folyosón, amíg vissza nem értek a lépcsőházhoz. Fellépdeltek a lépcsőkön és megálltok a „Manfred Prell” feliratú ajtó előtt.


Eddigi kalandozásaid során mennyi Félelem pontot gyűjtöttél? Ha Félelem pontjaid száma 7 fölött van, lapozz a 226-ra! Ha Félelem pontjaid száma 7 vagy az alatti, lapozz a 385-re!


226

Lenyomod a bejárati ajtó kilincsét és belépsz a lakásba. Odasétáltok a nikecell falú kisszoba ajtajához és azt is kinyitod. A szobában csak a kéken világító LED sisakos pofa ül továbbra is a fotelében, világító mikrofonjaival hadonászva. Az ő szerepét nem tudod mire vélni, hiszen semmilyen történésre nem reagál, csak rángatja a fejét a sisakjában, néha selypegő hangon vonyít vagy káromkodik.

De valahogy ösztönösen érzed, hogy ő a kulcs ebben az egész történetben. Az arcát nem látod rendesen a sisak miatt, csak azt látod, hogy hasonló kisvirágos ruha van rajta, mint terajtad és az álla is olyan masszív, vasúti ütköző-szerű, mint amit a tükörben láttál magadon.


Lépésről lépésre közelebb óvakodsz. Szólongatod. Semmi válasz. Emelt hangon kiabálni kezdesz vele, de erre sem reagál. Közben karnyújtásnyi közelségbe érsz. Az alak továbbra is csak forgatja a fejét a kéken világító sisakjában. A kíváncsiság egyre jobban fúr belülről. Előrenyúlsz és leemeled a LED sisakot a fejéről.


Ekkor hirtelen vakító fehérséget látsz, mintha ezer Nap világítana egyszerre a szemedbe.


Semmi mást, csak fehérséget.


Lapozz a 201-re!


201

Egy kis időnek el kell telnie ahhoz, hogy hozzászokjon a szemed a fehérséghez. A fejed iszonyatosan fáj, zsong, mintha hangokat is hallanál innen-onnan. Szemed előtt lassan kirajzolódik egy vakítóan tiszta, fehér falú terem, amelynek plafonjáról élénk fehér színű lámpák világítanak.

Az eddigi homályos körvonalak után most már élesebben látod azt a két, fehér köpenyes férfit is, akik éppen föléd hajolnak. Az egyik épp most távolított el a fejedről egy kék LED-ekkel világító sisakot, ott tartja a kezében.


Az agyad folyamatosan morajlik. Torz mormogásokat, sőt mintha kacajokat is hallanál, de lehet, hogy mindez csak a képzeleted csalóka játéka. Kiüresedettnek érzed magad, képtelen vagy gondolkozni. A fejedhez kapnál, de érzed, hogy karjaid le vannak szíjazva.


A fejedet nyomó fájdalom és a mormogás, viháncolás egyre intenzívebb. Üvölteni kezdesz, rángatózni kezdesz, de a fehér köpenyesekre ez semmilyen hatással nincs. Egyre jobban elboruló elméd és teli tüdőből üvöltésed mellett még hallasz némi beszédfoszlányt, ami talán az előtted álló fehér köpenyesek irányából érkezik. Mintha beszélnének valakihez:


„Sajnálom asszonyom, mi tényleg mindent megpróbáltunk. Reménykedtünk ebben a vadonatúj modern gyógymódban, a VR-terápiában, de sajnos a VR élmény sem hozta meg a kívánt eredményt. Be kell látnunk, hogy a páciens elméje sajnos nem tud szabadulni azoktól a régi, több mint 10 évvel ezelőtti traumáktól, sokkhatásoktól, amelyek élménye mintegy beleégett az agyába. Még a VR hatása alatt is újra és újra átéli.

Úgy érezzük, ennél többet már nem tehetünk. Mi tényleg mindenfajta kezelést, terápiát, gyógymódot megpróbáltunk, ez volt az utolsó remény. Asszonyom, sajnáljuk, hogy ezt kell mondjuk, de kérjük kezdjen el felkészülni arra, hogy a páciens a hátralévő életét az intézmény falai között lesz kénytelen leélni...”


Ennél többet már nem hallasz a beszédfoszlányokból, mert elmédet ismét elborítja a fájdalom és a démonok soha véget nem érő, ördögi vihogása...


VÉGE


385

Benyitsz a lakásba, ahol már annyiszor jártál az utóbbi pár órában, hogy már szinte vakon tájékozódsz. Egyenesen a kisszoba felé indulsz a kölyökkel együtt, amelynek az ajtajában megtorpansz és egy pillanatig tétovázni kezdesz. Végül csak lenyomod a kilincset és az ajtó szélesre tárul.


Meglepetésedre a szoba ezúttal teljesen kihaltnak mutatkozik. Az elhasználódott fotel ezúttal gazdátlanul áll a nikecell odú túlvégében, az eddig majdhogynem a bútordarab részének tekinthető LED sisakos motyogó, kezeivel kalimpáló idióta hiányzik róla. Szinte üresnek tűnik a szoba nélküle.


Az igazán furcsa azonban nem is ez. Hanem az az egész szobát belengő, kékesen hullámzó derengés, amihez hasonlót tapasztaltál már, pont a furcsa, Berlinben ébredésed előtt, abban a másik házban.

A kölyök aggódó tekintete ellenére kézen fogod és határozottan belépdeltek a kékesen derengő szobába. Ahogy átlépitek a küszöböt, egy pillanat alatt totális fehérség borítja el a szobát. Körbe nézve hirtelen semmit nem látsz magad körül, csak fehérséget, illetve a kezedet továbbra is szorító kölyköt.


Majd pedig a következő pillanatban teljes feketeség lesz.


Lapozz a 24-re!


24

Ahogy kitisztul a szemed előtt a sötétség és ismét látni kezded a téged körülvevő világot, az eddigi megvilágított szobák helyett most kicsit nehezebben tájékozódsz. Kell egy kis idő, amíg hozzászokik a tekinteted, felismered azonban azt a szobát, ahol már jártál. A redőnyök félig le vannak szakadva, így épp annyi fény szűrődik be a szobába, hogy fel tudd mérni a terepet.


A szoba meglehetősen rossz állapotban van, málló falak, rossz állapotú parketta és por mindenütt. A terem túlvégében látható egy ágyneműtartós heverő, mellette pedig egy ütött-kopott asztal, amin azonban egy égre-földre szigszalagozott, borzasztóan leharcolt laptop monitorja villog – éles kontrasztban a szoba elhagyatott, kihalt hangulatával.

Most jössz rá, hogy ez az a szoba, ahol minden elkezdődött – a Nándorfejérvár közben található elátkozott házban vagy ismét! Tehát ezzel a kékes derengéssel most visszakerültél ugyanide!? Beleborzongsz a felismerésbe... De legalább a kölyök ezúttal itt van melletted.


Mielőtt belemélyedhetnél a gondolataidba, hangokat és lépteket hallasz. Mit teszel?


Szótlanul megvárod a jövevényt? (Lapozz a 147-re!)

Biztonságba helyezed a kölyköt? (Lapozz a 285-re!)


285

Nem tudod, mi fog történni, de félsz tőle, hogy ha hangok és léptek hallatszanak egy ilyen kihalt házban, az harchoz fog vezetni. Jobb lenne, ha nem a kölyök szeme előtt történne ilyesmi – eddig is többet látott, mint amennyit kellett volna. Ezért beküldöd az egyik lyukacsos, szakadozott, szürkére koszolódott függöny mögé, és lelkére kötöd, hogy akármi történjék is, ne jöjjön ki onnan és ne húzza el a függönyt.

Utasításaidat izgatott bólogatással fogadja és már megy is elrejtőzni a függöny mögé. Ez egy kicsit megnyugtat. Nyersz +1 Ügyesség pontot és +1 Életerő pontot. Lapozz a 147-re!


147

A léptek egyre erősödnek, hamarosan egy alak óvatoskodik be az ajtón. Félénk, selypegő hangon szólongat valakit, miközben kezében egy nagy darab eszközzel egyensúlyozik, másik kezében pedig távirányítót tart:

„Andi, Andi, mejje vagy!? Reméjem, most már megbocsátottál nekem, és újra a mentorommá fogadhatlak. Natyon fontosnak tajtom azonban, MÉG A MÁSIK FÉL ENGEDÉLYE esetén is sziklaszijárdan kijelenteni, hogy bár miattad tanulok németül, kiköltöztem a közeledbe egy másik ojszágba, itt Bejlinben is 10 perces közelségedben akarok lakni, minden gondolatomat te töltöd ki, vejed akajok lenni, fő célom, hogy imponáljak neked és jó kapcsojatban legyek vejed, ha összeveszünk akkoj depis szakasz jön, áradozok a mosolyodjól, a mozgásodjól, az életstílusodjól, nem tudok aludni nélküjed, üldözlek és stalkerkedek utánad – szerelmes továbbra sem fatyok!


Nyézd csak, itt van a hitelből vásájolt féjmijjiós drónom, ami máj túl van jó néhány röptetésen, és mindössze csak egy egészen apró baleset fűződik hozzá. Még a VR játékokat is abbahagytam miattad, hogy találkozhassunk! Mejje vagy!??”


Most látod csak, hogy a szobába betámolygó alak nem más, mint előzőleg a nikecell odúban eddig ücsörgő LED sisakos szerzet – immár a kéken világító sisakja nélkül. Noha szemüveg van rajta, a szemeit egészen tágra feszíti, bár így is épp eléggé autistának tűnik. Hogy került ő is ide?? Így, hogy immár látod az arcát, egészen ledöbbensz. Hiszen... Hiszen ez...!


Ugyanaz a kilós vekni szerkezetű fej, a hókotrónak beillő állkapocs, a barna mokkás szemek, a félrefordult szemita karvalyorr, a hiányos, rothadó, sárgás, hullámzó fogsor, a piszkosszürke, kopaszodó, őszülő hajzat, a pálcikavékonyságú, hosszú Marfan-szindrómás ujjakban végződő karok, ugyanaz a púpos, E-kategóriás tartás. Még a kék kisvirágos blúz is olyan, mint ami rajtad van.

Ugyanezt a torz teremtményt láttad, ahogy a ház ajtajának tükrében megpillantottad magad. Most akkor ez te lennél?? Vagy nem?? Ösztönösen megtapogatod magad.


Figyelmedet azonban megragadja az a szürke, jellegzetes formájú kamerás drón, amit a szemben álló púpos emleget és pókujjban végződő kezeivel görcsösen szorít magához. Valamire emlékeztet. Valamire határozottan emlékeztet... Valami szörnyűre! Csak nem!? Az nem lehet! Az már évekkel ezelőtt volt! Vagy csak valami véletlen egybeesés?


Úgy döntesz, fényt derítesz a rettenetes sejtésre. Lapozz a 212-re!


212

„Az nem egy Mavic Pro drón ott a kezedben?” – kérdezed remegő szájjal.

„Ez nyem Mavic Pro, az egy Mavic Pro Platinum. Az egy Mavic Pro Platinum. A..a...az egy évvel későbbi kiadás. Nyem egy sima Mavic Pro. Kikéjem magamnyak, hogy Mavic Pro-m lenne. Ez egy Mavic Pro Platinum. Hehehe.” – vigyorog fölényeskedve, nagyképűen a bűzlő leheletű, rothadó fogsorú, hitelből élő, torz kinézetű púpos gnóm.

„És... És mi volt az az egészen apró baleset, ami... ami...” – nyöszörgöd, már előre rettegve a választól.

„Hehehe, hátőőő... egészen apró... hehe, igen, egészen apró botlásocska volt csak. De már työbb évvel ezelőtt. Egyőőőő... merészebb manővert tettem még itt Budapestyen, ahová néha haza szoktam járni azon a kékes portálon keresztyül, amit RGL épített meg, miután a zsenyiálisan megtervezett HHO-generátorát megvette tőle a Tesla. Elony Musk éppeny azon dolgozik, hogy megdöntse a termodinyamika 2. főtételét, a szerkezet hasznyálatához.

Nya szóvalőőőő... Szóval azért drónoztam, hogy Anygyit lenyűgözzem a tyodálatyos földközeli felvételekkel, amikor a nyagy sebességgel zuhanó drón beleállt egy nő fejébe. Hehe, őőőőő, izé..., de háty egy nőért nem akkoja kár, mint egy férfiért, nyem? Hetyetye. Minek járt arra, amikoj éppen arra drónozik a SoDi?

Mert ilyen SoDI a SoDI.

A SoDI!” – magyarázkodik a nőgyűlölő rémalak, folyamatosan heherészve, a megbánás legkisebb jele nélkül.


Úgy érzed, mintha ebben a pillanatban tőből tépték ki volna ki a helyéből egyszerre az agyadat és a szívedet. Ez volt hát az az átkozott baleset...?? Hogy az az imádott nő, aki fáradhatatlan odaadással és szeretettel vezetett ki elméd és emlékeid legsötétebb poklaiból... Aki megajándékozott egy igazi, szerető családdal... Az imádott kölyökkel...! Akinél jobb lélek a világon sem volt talán... Ez volt a felelős érte mindvégig?? Ez a még most is vigyorgó púpos kobold??

A rendőrség nem találta meg az elszelelő elkövetőt, a térfigyelő kamerás felvételek alapján csak a Mavic Pro típusra tudták leszűkíteni a tragédiát okozó eszközt. Hát ennyi év után... most itt áll előtted?? És még azt mondja, egy nőért nem akkora kár, és hogy minek járt arra?? Füledbe belenyilall a kölyök felcsendülő sírása.


Saját fájdalmad és a kölyöké mintha nukleáris bombát robbantott volna szét a belsődben. Szemed elsötétül, ajkadat artikulátlan üvöltés hagyja el és teljes erővel nekirontasz a megszeppent pofát vágó púposnak. Olyasvalamit láthat a tekintetedben, hogy ijedtében még a drónt is kiejti a kezéből.


Nálad van a sárgaréz menóra? Ha igen, lapozz a 357-re, ha nem, lapozz a 115-re!


357

Éktelen dühödben megmarkolod az első fegyverként használható tárgyat. A sárgaréz menóra akad a kezedbe, amit még korábban zsákmányoltál. Azonnal a fejed fölé is emeled, sújtásra készen.


A kampós orrú púpos azonban a vártnál jobban megretten a szimbólumtól: „Az... az... csak nyem...!? Schwarz nagyi, én nyem...” – kezdené egyre torzuló, egyre élesebb hangon, de meg se várod a végét. Eleged van most már ezekből a folyamatos küzdelmekből, az ostobán fecsegő retardokból, meg ebből a púpos gnómból, akinek a kinézeténél csak a személyisége undorítóbb.

Inkább rövidre zárod az ügyet. Egyszerűen belecsűröd teljes erővel a menóra ágait a szemközt nyöszörgő púpos szemébe. A gnóm hanyatt zuhan, a púpján kezd imbolyogni, mint egy teknősbéka. Száját állatias üvöltés hagyja el, miközben szemeiből – amelyekből még mindig kifelé áll a beledöfött menóra – ömleni kezd a vér.


De nem törődsz a halálsikolyával. Elég volt most már ebből az egészből. Magad mellé szólítod a kölyköt és egyszerűen hazasétáltok.


VÉGE!


115

Rohamoddal gyakorlatilag felökleled a gnómot, aki hatalmasat esik. Púpja szinte szikrát hány a padlón. Megvetően nézel rá. Ugyanúgy néz ki, mint te – pontosabban amit tükörképként láttál a berlini ajtó üvegében. Retard ellenfeleid, akiken egytől egyig felülkerekedtél, ezek szerint ővele kevertek össze.

Kivétel nélkül mindegyik éles kritikákat fogalmazott meg: kártevőnek, alkoholistának, gerinctelen féregnek, stalker bűnözőnek, jellemtelen embernek, silány albérlőnek neveztek, akinek a nyomában kizárólag a károkozás és bepenészedett lakás jár. SoDI-nak neveztek, és a púpos is így hivatkozott saját magára. Nevetséges módon egyes szám harmadik személyben, mint az elmebetegek.


Hát SoDI, akkor itt az ideje a leszámolásnak!


Az asztalon álló laptop eközben folyamatosan villog. Fél szemmel odapillantva látod, hogy egy internetes profil van bejelentkezve, profilkép az a veknifej, valamint a töredezett, sárgán hullámzó fogsor, aki épp előtted próbál felkászálódni a porból E-kategóriás testével. Különféle fórumbejegyzések és blogposztok váltogatják egymást, sodika név alatt futva – minden bizonnyal SoDI internetes megnyilvánulásai pörögnek éppen a monitoron.

Amíg ellenfeled feltápászkodik az esés után, van időd beleolvasni egy pár internetes megnyilvánulásába:


„Nekem személy szerint már többször megfordult a fejemben, hogy jelentkezek egy maszti-partyra. Eddig még sose jutottam el egy helyre se, azonban éltet a remény, hogy végre talán most...

Nagyon fontosnak tartom azonban, hogy (kicsit visszatérve a hetero-homo témára) MÉG A MÁSIK FÉL ENGEDÉLYE esetén is kizárjuk a homo-szexet. Amilyen nagy élmény lenne a közös maszti, olyan megrázó sokk-ként érne sokakat egy ilyen együttlét puszta látványa is. Persze én csak magamból indulok ki, de akkor is...”


„Mennyi pénzt ad anyám? Adott összeget. A saját jövedelme adott hányadát. Havonta. Az ugye – amíg nappalin tanulok – kötelező is neki, különben szarrá is perelném. :))

Egyszerűen egy olyan összeg, aminek a létezése evidencia. Amíg nappaliba járok, az egyszerűen JÁR, mert különben szarrá perelném az őseimet.”


„Én E kategória voltam. Az még polgári szolgálatra is alkalmatlan.”


„Amikor kérdésére kifejtettem, hogy egykori közös tanárunk ott felejtett 8 milliós jelzálogot a lakásomon, és eltüntette a 2 és fél millió forintos nagyanyai örökségemet, a következő mondattal foglalta össze a véleményét: – Balek vagy? Erre én válaszul – hangomban nem kevés felháborodással – lassan tagolva elmondtam neki a telefonba, hogy „nem va-gyok ba-lek”.

Édesanyám, aki mellettem ült a kocsiban, ekkor kifejtette, hogy személy szerint más véleményen van.”


„Anyám is minap újságolta, hogy kereszttesóm adott neki álláshirdetést, ami nekem pont megfelelne. Operátori munka. Kábé szó szerint idézem a válaszomat: Mibazmeg hülyevagy mészteámapicsába lófaszt hátazértmá’ nehogymá’, ennyi erővel nyissuk ki a gázt tényleg, az jobb, áááá. Még hogy én... ne őrülj már meg ilyen elmebetegségekkel. xD”


„Ha van valami, ami IGAZÁN prolis dolog, akkor az a bevásárlókosár szorongatása. :D :D”

„Még arra is ügyeltem, hogy a közös költésekből a hölgyre eső rész mindenképpen stabilan 50% felett legyen. ;P „


„Ha viszont valaki 30-40-50 éves korában se tud többet felmutatni egy érettséginél, meg valami utána megszerezhető OKJ-nél, az már azért égő :)”


„Egy pillanat. Munkaviszonyt és fizetést soha nem is akarok. :) Én úgy akarok meghalni, hogy sose volt ilyenem. :D”


„Etikett... Fogalmam sincs, hogy miért vettem etikett könyvet.”


„Inkább legyen 14 :)) A 14, az bizony már érett. :P Bronislaw fórumtárs nem azt mondta, hogy meg kéne b….ni a 12 éveseket, hanem csak azt, hogy esztétikusak. Mi ebben az elhatárolódnivaló?

A 14 legális. :D A törvény szerint is érett. Aki szerint egy 14 éves egészséges lány nem szép, az buzi.”


„Ha a Jobbik átveszi a hatalmat, talán kapok majd állást a tévéjükben, mert régen is nemzeti rendezvényeket kameráztam. :)”


„Aput eltartani? Ha apu rászorul, menjen be az önkormányzathoz.”


„Azért nem vágtam pofán Tomcatet, mert az ész erejében hiszek.”


„Nehéz olyan szürke egerekkel kommunikálnom, akik csak bérben és fizetésben tudnak gondolkodni, mert a saját gondolkodásom olyannyira felette áll ennek, hogy a kutyám ugatása méltóbb az érdemi megválaszolásra.”


„Nem nézek ki rosszul, csak vannak szar képek rólam.”


Eddig is undorodtál ettől a rothadó fogú, bűzlő leheletű, testileg-lelkileg torz nyomorulttól, de ilyen idézetek után immár mindennél elszántabb vagy, hogy ez a magas lóról heherésző, arrogáns, bicskanyitogató stílusú, szennyes lelkivilágú torzszülemény megtanulja végre, hol lakik a Jóisten. Írj fel magadnak +5 Ügyesség és +5 Életerő pontot!


Beküldted-e a kölyköt a függöny mögé? Ha igen, lapozz a 75-re, ha nem, lapozz a 193-ra!


193

A kölyök szemmel láthatóan nehezen fogja fel a tökéletes hasonlóságot a két szemben álló között. Mégis ösztönösen érzi, hogy veled kell tartania. Szemedből eltökéltség sugárzik. Talán jobb lett volna beküldeni a kölyköt, elrejtőzni a függöny mögé, mert nem az ő szemei elé való, ami itt most történni fog.

Ellenfeled nagy nehezen feltápászkodott, te pedig odalépsz elé. Szemtől szemben állsz SoDI-val. Mielőtt azonban ki tudnád nyújtani a kezed, hogy megragadd, a melletted álló kölyök egy hatalmasat tüsszent, majd erősen köhögni kezd. Szemed sarkából rosszallóan rápillantasz. Reméled, hogy nem fázott meg, vagy nem betegedett meg a nyirkos berlini pincében, a rácsos ketrecben ücsörögve.


Azonban mire visszapillantasz ellenfeledre, szokatlan látványban van részed. SoDI a gyerek egyenesen felé irányult tüsszentésétől és köhögésétől zihálni és szintén köhögni kezd, fuldokló hangon. Maga elé kapja a kocsányokon lógó, Marfan-szindrómás kezeit, alig kap levegőt. Mélyről feltörő, hurutos köhögéstől rázkódik, az erőlködéstől annyira megszédül, hogy földre is huppan. Ahonnan ismét csak nagy nehézségek árán tud feltápászkodni.

Elképedve nézed az agóniáját. Nem láttál még ilyet. Hogy valakinek a szervezete ennyire szarból legyen, hogy egy kisgyerek köhögésétől, tüsszentésétől szinte halálosan vergődjön.


Ideje azonban pontot tenni erre az utolsó küzdelemre. A kölyköt egy mozdulattal beküldöd a függöny mögé, a leskelődést határozottan megtiltod neki – jó lenne, ha nem látná a továbbiakat.

SoDI nyomorultul fest előtted – ferde orrából félméteres takony csüng, amit hol visszaszippant, hol ujjaival beletúrva csemegézik belőle. Erőlködő szenvedése annyira elszívta az amúgy sem túl acélos energiáit, hogy már alig képes a harcra ez a nyomorult kripli.

Küzdj meg vele!


SoDI

Ügyesség: 3

Életerő: 6


Amennyiben életerő pontjai 4-re vagy az alá csökkennek, lapozz a 62-re!


75

Ellenfeled nagy nehezen feltápászkodott. Így szemtől szembe már kevésbé önelégült, mint az interneten. Szemében rettegés látszik. Bánj el vele, egyszer és mindenkorra!


SoDI

Ügyesség: 9

Életerő: 18


Amennyiben életerő pontjai 4-re vagy az alá csökkennek, lapozz a 62-re!


62

SoDI hangos jajongással megadja magát és az asztal mellett álló heverő ágyneműtartójába bújik, menedéket keresve. Nem hagyod annyiban, hiszen magánjellegű elszámolnivalód is van vele.


Ha nálad van a vascső, lapozz a 143-ra, ha nincs, lapozz a 228-ra!


143

Előhúzod az inged alól a vascsövet, amivel Herr Schreck téged és a kölyköt fenyített korábban. Félelemkeltően dobolsz vele kezeden. SoDI halálra váltan sivalkodik kegyelemért, spagettivékonyságú karjait és tenyerét előre tartva próbálja védeni magát.

Téged azonban nem tud meghatni az álságos könyörgés. Teljes erővel lesújtasz a vascsővel, ami után fülsértő reccsenés hallatszik. SoDI még az eddigieknél is hangosabban felüvölt, egyik karja könyökből bicsaklik le. Minden bizonnyal eltörted. De ez sem tántorít el. Újabb sújtás, újabb reccsenés – a másik karja is eltörve lifeg.


Nem hagyod annyiban. Az eddigieknél is erősebben markolod meg a vasrudat és módszeresen elkezded ütlegelni az ordibáló pofáját. Fogak repülnek szanaszét, egynémelyek sárgák, mások már egyenesen feketék. Egy ütés az orrát is eltalálja, ami élesen reccsen és immár kajla periszkópként arcának átellenes oldalát kezdi vizsgálni.

Vér fröcsög az arcából és a szájából, ahogy megállás nélkül ütlegeled a vascsővel, de nem hagyod abba. Kapnak párat a lábai meg a horpadt tyúkmelle is. Majd pedig egy nagy lendítéssel egyenesen az arcába hajítod a vascsövet. Még rémisztőbb a reccsenés, talán a koponyája is megrepedt. Ennek ellenére olyan idegtépő hangon üvölt tovább, ami már beteríti a hallójárataidat. Lapozz a 228-ra!


228

Nem állsz le, puszta ököllel ütöd tovább, püfölöd ahol éred. A mellkasát, a gyomrát, a karjait, a fejét. Az egyik ütés szétroncsolja az ódivatú szemüvegét, ami valahogy még mindig nem repült le a helyéről a küzdelem hevében. A szilánkok beleállnak a szemeibe. A gnóm körülírhatatlan hangon visít.

Meglátod a drónját a földön heverve, amit elejtett a küzdelem elején. Az egyik rotorja letört a zuhanástól, az orrán a kamera felett régről maradt horpadás látszik. Ki tudja, talán még „abból” a balesetből származik... Fájdalom hasít beléd.

Őrjöngő dühvel magasba emeled a szürke színű drónt és lesújtasz vele SoDI fejére. A gnóm fájdalmasan üvölt, hegyes, hótolókhoz hasonlatos állkapcsa undorítóan előreugrik. Eszedbe jut, hogy ideje lenne a kilós vekni helyett egy kicsit reálisabb fejformát varázsolni a púposnak.


Felszeded a földről a szintén leejtett távirányítót, majd egy gombnyomással beindítod a kezedben tartott drónt. A megmaradt propellerek nagy sebességgel kezdenek el pörögni. A sebességet szabályozó pöcköt csutkára húzod a távirányítón, a rotorok pörgése pedig immár olyan erős, hogy a hajad is lebeg tőle.

Majd az észveszejtő sebességgel pörgő propellereket odailleszted az ágyneműtartóban heverő gnóm hatalmas állkapcsához és teljes erővel nekinyomod. Fájdalmas üvöltése túlvilági, a vasbeton keménységű hegyes állkapocs szikrákat hány, ahogy darálják a propellerek. Egyenesen mintha flex csiszolóval dolgoznál.


Félig ledarálod a batár állkapcsát. Az egyik oldalán a fél arca is ment a levesbe, az oldalt tátongó lyukon a nyelve is kilóg, miközben ömlik a vér az egész fejéből. A flexelés befejeztével végül az egész drónt teljes erőből a SoDI fejének hajítod. A drága eszköz szilánkosra törik a gnóm koponyáján. SoDI zokogva gyászolja a megsemmisült félmilliós játékszerét, de ez nem hat meg téged: a kopaszodó fejéből is kitépsz egy maroknyi piszkosszürke hajat, majd pedig teljes erőből gyomron rúgod. A rúgástól kiborul az ágyneműtartóból és visítva kapálózik előtted a poros földön.


Ha nálad van a csontfűrész, lapozz a 303-ra, ha nincs, lapozz a 99-re!


303

SoDI hason fekve kalimpál a széttrancsírozott karjaival, mintha úszni akarna ott lent a porban. Kitüremkedő bordapúpja jobbra-balra hajladozik. Ez a látvány is undorral tölt el, mint ahogy az előtted agonizáló egész személyisége, ezért még kegyetlenebb kínzást eszelsz ki.

Előhúzod az inged alól az oda rejtett csontfűrészt, amit még a berlini szobában vettél magadhoz. Majd pedig nemes egyszerűséggel elkezded lefűrészelni a púpját. Mind a látvány, mind a gnóm sikolya leírhatatlan. A fröcskölő vér és a megcsonkított test látványa megrészegít. Talán a mexikói drogkartelek tagjai éreznek így, miközben megcsonkítják az erdőbe kivonszolt áldozatukat. SoDI azonban messzemenőkig megérdemli ezt a bánásmódot.


Lihegni kezdesz, de még mindig nem hagyod abba. Lapozz a 99-re!


99

Az előtted kapálózó, őszintén szólva eddig sem túl esztétikus kinézetű gnóm felismerhetetlen állapotban hever előtted: feje bucira van verve, az eddigi egy kilós helyett inkább már két kilós veknihez hasonlít. Bordái beszakítva, karjai eltörve, egyik lába térdből kifele áll – mert hogy a térdét is alaposan megtapostad. A végére már nem ordított, csak zihálva lihegett, most meg már azt sem. Vér bugyog ki a leszakadt állkapcsából. Nem úgy tűnik, mintha még élet lenne benne.


Ha nálad van a kameraállvány, lapozz a 139-re, ha nincs, lapozz a 252-re!


139

Van nálad még egy eszköz: a szilánkos végű kameraállvány, ami már Tomcat ellen is jó szolgálatot tett. Már te is zihálsz, az előtted heverő látvány miatt pedig nagy önfegyelmet kell gyakorolnod, hogy ne forduljon fel a gyomrod. Úgy döntesz, egyszer és mindenkorra lezárod ezt a történetet.


Előhúzod a kameraállványt, kicsit meg is vágod a saját kezedet az éles végétől. SoDI már nem tudja érzékelni a környezetében zajló eseményeket, így hangtalanul reagál arra, ahogy egy fülsértő reccsenéssel átdöföd az éles végű kameraállványt a koponyáján.

A padlóhoz szögezve, vérrel beszennyezve hever az egykor volt arrogáns, nagypofájú, mindenkit lenéző, nőgyűlölő budai úri fiú, aki sokat tett azért, hogy még az ismerősei, egykori barátai is szívből meggyűlöljék. Azonban egy előny biztosan adódik: immár nem kell egy németországi főbérlőnek sem tartania attól, hogy kiadó szobája penésztenyészetté változik.


Lapozz a 252-re!


252

Mérgedben még odaköpsz egyet SoDI vérben ázó hullájára és még utoljára ezeket a szavakat veted oda neki:

„Ezt mindazokért, akiket megkárosítottál. Mindazokért, akiknek a halálán örömködtél. Mindazon nőkért, akiknek a megerőszakolásán gúnyolódtál. Mindazokért, akiket lenéztél, akik felett hajléktalan, végzettség nélküli koldusként fölényeskedtél. Mindazokért az adófizetőkért és hitelezőkért, akiket megloptál.”


Erősen kétséges, hogy hallaná a szavaidat, de ezeket ki kellett adnod magadból. A nyugodtság érzése tör rád. De elég volt ebből. Határozott hangon utasítod a szófogadó módon még mindig a függönybe temetkező kölyköt, hogy ne nézzen se jobbra, se balra – egyenesen rohanjon ki az ajtón anélkül, hogy körülnézne. Így is tesz, ezzel talán megkímélted az újabb sokktól.


Ahogy kiértek a házból, kézen fogod. Mind a kettőtöknek remeg a keze. Egymásra néztek. Értitek egymást.


Ahogy megindultok hazafelé, éles fékcsikorgással egy fehér színű Fiat Ducato haszongépjármű fékez le a ház előtt. Tetejére létra van erősítve. Talán szobafestőké lehet. Az abból kiugráló emberek azonban mégsem munkásoknak tűnnek, hiszen annál jobban, elegánsabban öltözöttek.

A Ducato utasai egyesen abba a házba rontanak be, ahonnan épp az előbb távoztatok, de ti már nem foglalkoztok velük. A kölyköt magadhoz ölelve lépdeltek hazafelé. Így már csak távolról hallod a ház belsejéből felharsanó kiáltást: „Bassza meg, elkéstünk!!!”


VÉGE!